Vegyük először az alapesetet: előtét nélkül, csak a sima távcső
Azt bizonyára sokan tudják, hogy a céltávcsövek parallaxisállítása arra való, hogy a megcélzott vad és a céltávcső szálkeresztje optikailag egy síkban legyen.
Ha eltérő síkban vannak, értsd a megcélzott vad képe a szálkereszt fókuszpontja (fókuszsíkja) előtt vagy mögött képződik le (ld. fenti képen), akkor két probléma merül fel:
1: A “kisebbik” gond, hogy nem lesz egyszerre éles a kép és a szálkereszt.
2: A nagyobbik probléma, hogy a távcső érzékeny lesz a betekintési szögre, ezért ha kicsit ferdén, vagy pofadékmagasságtól függően kicsit fentről, vagy lentről nézünk bele, nem lesz pontos a puska, hiszen eltérő síkban látjuk a célképet és a szálkeresztet, ezért a fejünk mozgatásával el tudnak mozdulni egymáshoz viszonyítva.
Normál esetben a fenti állítások jellemzően nagy nagyításnál és nagy távolságokon jönnek ki. Előtéttel viszont más a helyzet!
Az előtétek máshogy viselkednek
Előtétet használva a céltávcsövünk ugye nem a valóságot nézi, hanem az azt tökéletes fedésben leképező kijelzőre célzunk vele (ezért kell belőni, hogy tökéletes fedésben legyen). A gyártók a kijelző (pontosabban az okulár) optikai fókuszpontját “távolra” állítják be. Hogy hány méterre arra csak tippelni lehet, szerintem végtelenre. Ez az egyik dolog, amit figyelembe kell vennünk.
A másik, hogy a kijelzőben nincs tér. Nincs közel és nincs távol, minden egy síkban van a monitor felületén, amit a távcső néz. Ez a sík pedig optikailag távol, fizikailag viszont igen közel van a távcsövünkhöz viszonyítva.
A fenti kettő miatt az előtét fokozottan érzékeny a parallaxisállításra még alacsony nagyításokon is!
Ha nem hiszed, próbáld ki! Tekerd a parallaxisállítót a távcsövön minimumra, ami 20-50m körüli érték szokott lenni, majd hívd be az előtéten a menüt, vagy valamit, ami fixen látható a kijelzőn és a szálkereszthez lehet viszonyítani. Ezután kezdd el mozgatni a fejedet és látni fogod, hogy a szálkereszt vándorol a fix szöveg/ábra körül.
Ezután tekerd fel a parallaxisállítót bőven 100m fölé, akár végtelenre (maxra), és lám ez a jelenség megszűnik, mintha a szálkeresztet odaszögellték volna a kijelzőre. Emellett még a kép is kiélesedik kicsit.
Mennyire nagy probléma ez?
Kipróbáltam lőtéren, hogy mik a szélsőségek. Értsd minimumra tekertem a parallaxisállítót, és extrém szögekből tekintettem a távcsőbe a különböző lövéseknél. Mondjuk egy olyan szituációt imitálva, amikor az embernek gyorsan kell kitekeredve lőnie a lesen, mert nincs mód/idő rendesen beülni, fordulni. Így már torzul, feketedik a távcsőkép, de célozni még lehet. Nem gyakori eset, de legalább extrém…
Mindössze 50 méterre tettem tesztlövéseket, ám az eredmény így is megdöbbentő! A két “szélsőérték” között akár 7 cm difi is lehet! Ez 100 méteren 14 centi, 200 méteren 28 centi!
A pirossal bekarikázott lövések (3 lövés) összeérnek, ezek a parallaxismentesek. Ebből egy 20m-re állított parallaxissal ment, de figyelve az egyenes betekintésre, kettő pedig végtelenre tekert parallaxissal és ferdén betekintve. A kék össze-vissza lövések pedig 20m-re állított parallaxissal jobbról, balról, vagy átlósan betekintve. A kép elég beszédes. A legnagyobb eltérés fel-le tapasztalható (pofadékmagasság!)
Milyen előtétet és milyen távcsövet érint ez?
Mindegyiket. A tesztet én egy Leica Amplusszal és egy PARD FT32 előtéttel csináltam, de a Fehován néztem Minox távcsövön csúcskategóriás előtéteket ugyanígy, továbbá Bach Tibor nevű kedves olvasóm – aki erre az egészre felhívta a figyelmemet -, illetve az ő baráti köre ezt már kipróbálta többféle céltávcsővel a Konustól a Swarovski Z6i-ig. A fizika törvényei játszanak itt szerepet, ami nincs tekintettel arra, hogy drága készülékeken és távcsöveken alkalmazzuk-e vagy sem.
Mi a helyzet a parallaxisállító nélküli céltávcsövekkel?
Nincs jó hírem. Az állítási lehetőséggel nem rendelkező céltávcsövek parallaxisa gyárilag vadászati középtávra, európai modellek esetén 100m-re van beállítva. Bár ezeknél a jelenség nem annyira horribilis, mint egy 20-50m-re állított parallax esetén, de oda kell figyelni. Abból lehet következtetni, hogy az előtétek 100m-nél messzebbre vannak kalibrálva (valószínűleg végtelenre), hogy az ilyen céltávcsöveknél sem tökéletes még az eredmény. A legjobb, ha a puskán pofadékmagasítót használunk, és jól berögzül az agyunkba és az izommemóriánkba a távcsőbe tekintés szöge, távolsága, hogy mindig ugyanúgy célozzunk. A kitekeredett pozícióból lövésekkel pedig óvatosan!
Szóval akkor mire kell figyelni?
Arra, hogy ha van parallaxisállító a távcsövünkön, előtétezéskor tekerjük fel bőven 100m fölé nagyítástól és a megcélzott vad távolságától függetlenül. Már a belövéskor is így járjunk el! A képünk is egy fokkal élesebb lesz, és a rendszer sem lesz érzékeny a betekintési szögre. Ha nincs parallaxisállító, akkor pedig mindig figyeljünk arra, hogy szögegyenesen nézzünk a távcsőbe célzáskor, amiben a pofadékmagasítás nagy segítség lehet.
