Teszt: Minox DTC 460 – a rejtőzködő vadkamera

Ezt a tesztet először is kezdjük egy olvasói teszttel. Mindjárt itt is van az első feladat: Keresd a kamerát a képen!

És így?

A dolog azt hiszem működik. Persze nem mindig, minden körülmények között, de ha ügyes az ember, meg ha a fény-árnyék játék az erdőben épp úgy jön ki, működik. A Minox DTC 460 lényege, hogy lapos, fához simuló készülék, amin a felpattintós és cserélhető előlap fatörzs mintázatú. Nálam a tölgymintájú volt, ami a gyári burkolata, a többi előlap opcionális: nagyjából fenyő, bükk, nyír a felhozatal, bár ezt a Minox nem nevezi néven.

Lapos, és kissé ívelt kamera lévén oldalról is viszonylag nehéz kiszúrni annak, aki nem keresi. Persze mondanom se kell, hogy olyan tölgyfát, ami kiköpött úgy néz ki, mint a kamera mintázata, nem találtam. Őszintén szólva fenyőfákon még jobban rejtőzködött, mint tölgyfákon, de akácon és egynémelyik nyárfán is egész szépen beolvadt.

A nyomtatott minta egyébként kissé fakó print, lehetne kontrasztosabb, színtelítettebb is az élethűség kedvéért. A többi előlap nem tudom milyen, azokat sajnos nem láttam élőben.

Viszont sokat segít a vadkamera észrevétlenségén, ha nem hevederrel rögzítjük, és ebben a Minox partnerünk is lesz. A legyszerűbb megoldás a két fül a kameratest két oldalán, ahol egy-egy csavarral csak behajtjuk fába, és voilá! Így persze állítgatni, dönteni nem tudjuk, de maximálisan hozzásimul a fához, és nehezen észrevehetővé válik a kamera. Ha egy-két leveles ágat is betűzködünk mögé, még jobb lesz a “mimikri”. Mellesleg a két fül szerintem gyárilag inkább vékony lopásgátló sodrony (kábelzár) rögzítésére lett kitalálva, de csavart is simán fogad. Mellesleg a gyártó kínál hozzá egy fára csavarozható konzolt is, amivel bár egy picit jobban eláll a kamera a fától, de lehetőség van minden irányba billenteni. Más gyártóknál egy ilyen konzol csak opcionális, de ennél benne van a csomagban!

Ahhoz, hogy a készülék ilyen lapos tudjon lenni a 8db ceruzaelemes működés ellenére, rendhagyó megoldást alkalmazott a Minox. Az elemeket 4-4db-os elosztásban a kamera alján lévő, két kihúzható “tárba” kell behelyezni hosszában. Köztük egy gumiajtó alatt bújik meg a főkapcsoló, az USB csatlakozás és a memóriakártya foglalat. Sajnos ezek bárki által szabadon hozzáférhetők, ahogy a kezelőfelület is, mert az előlapot semmilyen módon nem lehet zárni, bárki le tudja emelni, és hozzáférhet a kamerához. Az egyetlen védelem a beállítható jelszó.

A kamerának van magyar menüje is, a fordítása megfelelő. A beállítási lehetőségekre sem lehet panasz, tud 0.5 – 2 – 5 – 8 és 12 megapixeles fotókat, illetve max. FullHD felbontású videókat készíteni, vagy akár mindkettőt egymás után. Vegyes üzemmódban azonban itt se feledjük, hogy bár kamerának 0,7s a reakcióideje, de fotóról videóra váltáskor egy kis késlekedést produkál, szóval vadváltóra téve a vegyes üzemmód nem jó megoldás: a keresztben elhaladó vadnak jó eséllyel az orra lesz a fotón, majd a hátsó lába a videó kezdetén, és ki is lép a látómezőből. Váltón csak sorozatfotót, vagy csak videót használjunk, melynek hossza 10mp-től 1 perc lehet, másodpercenként ugorva, sorozatban fotó pedig 3db készülhet. Két felvétel közti várakozási idő 5mp-től 1 óra lehet, ez is elég sűrű lépésekben állítva, az elején másodpercenként, 1 perc fölött percenként ugorva. Állíthatjuk a záridőt is, én a tesztfelvételeket a leggyorsabb 1/30s záridőn készítettem, hogy minél kisebb legyen a bemozdulás, de állíthatjuk hosszabbra is, növelve ezzel az infra vaku hatótávját. Ezzel az 1/30s-mal kb 15 méter jól megvilágított területet kapunk. Egyébként az infravaku ereje is állítható, én automatán használtam, de beállíthatunk energiatakarékos gyenge, vagy maximális hatótávot ígérő erős villanást is. Látható, hogy elég jól lehet játszani a teljesítménnyel és az energiafogyasztással a vakufény és a záridő kombinációkkal.

Sajnos a vaku csak 850nm-es, enyhe csillanású. A legtöbb felvett vadat nem nagyon érdekelte, de láthatóan észrevették, főleg a disznók. Ugyanakkor van olyan felvételem is, ahol a disznó bejön a képbe, megtorpan, majd elugrik és fújtatva hagyja el a helyszínt, de malacait elröffentő koca is van a repertoárban, szóval ők nem annyira díjazták a kis halványvörös pöttyöt a fán. A cikk végén lévő mintavideóban ezek megtekinthetők.

A kamera üzemidejét módunk van lekorlátozni egy napszakra, ha nem akarjuk, hogy nappal a szórón csipegető madarak, őzek megtöltsék a memóriakártyát. Egyébként a még rögzíthető képek számát, és az akkutöltöttséget is kijelzi a kamera, amikor bekapcsoljuk. Lehetőség van Time Lapse fotókat, vagy videókat is készíteni, a 8db ceruzaelemmel gyári érték szerint pedig 6 hónapot működik a kamera. Nekem szinte napra pontosan kettőt volt kint, csinált több mint 550 fotót és videót, de a teszt végére a töltöttség 80%-on volt még mindig, sima ceruzaelemekkel, februárban esetenként komolyabb mínuszokkal.

Ami a fotók-videók képminőségét illeti, azért ennél már vannak jobbak is manapság, de nem vall szégyent a Minox. Érdekes módon ez az első vadkamera a tesztek során, ahol a fotók szerintem egy fokkal élesebbek, részletesebbek, mint a videók. Eddig minden kipróbált vadkameránál fordítva volt, márkától függetlenül, mert a mozgóképeken nem szokott olyan erős zajszűrés lenni, mint az állóképeken. Érdemes tudni azt is, hogy a fotók 4:3 oldalarányúak, a videók meg 16:9-esek, ám a kamera fotók oldalarányát a képszélek levágásával oldja meg, így a videók látószöge jópár fokkal szélesebb, mint a fotóké.

A készülék 32GB méretig tud SD kártyát kezelni, és normál méretűt fogad. Az alján lévő USB csatlakozón keresztül nem tudtam képeket lekérni róla telefonra, az almás készülékem azt írta ki, hogy “a csatlakoztatott eszköz túl sok energiát igényel”, vagy valami ilyesmi. Pont ugyanezt írja ki, ha egy sima memóriakártya olvasót csatlakoztatok hozzá (aminek ugye nincs saját energiaforrása). Ez azért érthetetlen, mert eddig a legtöbb kamerához tudtam ilyen módon csatlakozni, és képeket importálni a készülékről közvetlenül a teló galériájába.

Összegzés

A Minox DTC 460 egy szépen összerakott, németes koncepciójú kamera. Rejtőzködési lehetőségeiben messzebbre megy, mint pályatársai, de nagy csodát azért ne várjunk. Ha nagyon elüt a famintázat, ha rásüt a nap és árnyékot vet, akkor olyan nagyon nem fog tudni elbújni ez sem. Minden egyéb esetben, ügyesen, láthatatlanul felrögzítve, kicsit kidekorálva, a formátlan famintával, és a lapos profiljával azért nehezen észrevehetővé válik. Nekem sokáig egy parkerdőben volt kint, az első vadásztársam, aki kiment szórót nézni, rögtön észrevette, de ő már hozzá van szokva, hogy belefut a kameráimba. De jártak ott turisták is, bóklászók is, jártak ott kukorciát szedegetők is, meg kevésbé rutinos vadásztársak is etetni másik helyen, és gyakorlatilag mindannyian simán elsétáltak mellette. Szívesen megmutatnám ennek bizonyítékát, de ugyebár személyiségi jogok miatt ezt ne tehetem. Legyen elég ennyi:

Ami a készített képek, videók minőségét illeti, nem rossz, de láttunk már jobbat is, mondjuk úgy közepes, de azért ez a kamera már nem annyira mai csirke, pár évvel ezelőtt még jónak számított. Összességében szerintem jó vétel azoknak, akik szeretnék a kíváncsi szemek elől minél jobban elrejteni a kamerájukat, és kevésbé jó vétel azoknak, akik a kábelzárban hisznek, és a high-end teljesítményben. Tetszett ez a kis Minox (egyébként nem is kicsi, a dobozból kivéve megdöbbentem, milyen nagy), de egy 940nm-es infra jó lett volna bele.

Mintavideó