Egy modern SUV brillírozása és hányattatásai következnek. SUV-nak hívom, de már összemosódik, hiszen gyakran vérbeli terepjárót is neveznek SUV-nak, városi terepjárót crossovernek…az egyszerűség kedvéért most maradjunk az SUV-nál.
Harmadik autó? Biztos nem!
A családunkban két kocsi van. Az egyik egy viszonylag régi személyautó, sok kilométerrel, a feleségemnek napi ingázásra van, a másik pedig egy hosszú utazásokra alkalmas, az egész családot elnyelő, kényelmes nagyautó volt, ami nekem munkaeszköz is egyben. Aztán pár éve, amikor úgy alakult, hogy hetente többször nyílik majd lehetőségem vadászni járni, gondolkozni kezdtem, hogy milyen autót kellene venni. Vadászatra jó lett volna valami nyúzható, egyszerű csotrogány. Fiatal koromban volt Samuraiom, imádtam. Igen ám, de azzal nincs megoldva a hosszú utazás, a napi ingázás, a munka, meg a család bepakolása. Azt meg luxusnak éreztem, hogy három autónk legyen, tekintve, hogy egy autó fenntartása is baromi drága, nem hogy háromé.
Amikor jött az ötlet, hogy lőjük be az arany középutat, és legyen a nagyautó helyett egy SUV, ami kiszolgál autópályán és terepen is, belefér a két gyerek, néha közéjük a nagymama is, illetve akkoriban még a babakocsi, meg a futóbicikli, meg a bánat tudja még mi, a vadászbarátok le akartak beszélni.
“Nem való az terepre!”…”Szét fogod zúzni!” (ennél durvább kifejezést használtak :D)…”Télen, amikor nyakig ér a sár, nem fogsz tudni kijárni, vegyél egy rendes terepjárót!”.
Általában igazat adtam volna nekik, de manapság kicsit már más a helyzet. Azt is tudtam, hogy nincs igazán nehéz terep az alapvetően sík területünkön, szinte minden megközelíthető földúton. Meg azt is figyelembe vettem, hogy teljesen más évszakok vannak már manapság, mint 15 évvel ezelőtt, nincs igazi tél, aszály van szinte egész évben. Így hát belevágtam, és lett egy SUV-unk, no persze 4×4-es. Abban a méretben, amire családilag szükségünk volt, egyedül a Peugeot 5008, és a Nissan X-Trail volt (részletekben) megfizethető árban, de a Peugeot kiesett az asszony nagy bánatára. Bár gyönyörű, de túl városias felépítésűnek tűnt, és nem gyártanak belőle összekerékhajtásút, ami eleve kizáró ok volt. Így hát egy Nissan X-Trail 1.6 dCI AWD lett az új vadásztársam 2017 őszén.
Igazuk lett a haveroknak? Igen is, meg nem is.
Gumicsere
Az hamar kiderült, hogy a SUV-okhoz gyárilag járó utcai gumi felejtős terepre. A SUV-téligumi még hagyján, de nyáron, ha egy kicsit nedves volt a fű az úton, a tükörsima nyárigumival már összkereket kellett kapcsolni, mert állandóan kipörgött az eleje. 1,5 év után az életem is úgy alakult, hogy a kocsi többet ment terepen (majd minden nap), mint autópályán. Azért brutál terepgumit nem szerettem volna, mert hosszú utakat kívánó munkák továbbra is voltak. Valami all-terrain gumit kerestem rá.
- Toyo Open Country A/T
- Bridgestone Dueler A/T
- Yokohama Geolandar A/T
- Pirelli Scorpion AllTerrain Plus
A fentiek többségét már nemigen gyártják, így végül a Pirelli lett, és jó választás volt. Egyébként is muszáj ilyen vastagabb, megerősített gumit vennie annak, aki sokat jár le a betonútról, mert az utcai gumit hamar kiszúrja, kikezdi a terep. Ezzel a Pirellivel 2 év alatt egyetlen defektem volt, azt is egy facsavar okozta, ami nem valószínű, hogy kint a határban ment bele, inkább építkezésen. Közúton nem volt hangos, csak akkor kezdett búgni, amikor már kopott, de akkor is csak 70-80km/h-nál hangos, fölötte-alatta nem. Télen-nyáron ez van rajta, de télen azért vigyázni kell, mert rideg, így közel nyárigumi a teljesítménye taknyos, csúszós úton. Sárban persze hamar eltömődik, de száraz időben, füvön, laza talajon jól kapaszkodik, jól tart, sokkal jobban, mint egy tükörsima utcai gumi.
Amikor beválik
Az első benyomás az volt a SUV-os terepezéssel, hogy azért nagyon nem mindegy, milyet választ az ember. Vannak ugyanis olyanok, amik magasnak tűnnek, de azért csak-csak városi használatra tervezik, így a hasmagasságuk nem valami huszáros, a túlnyúlások, spoilerek miatt a terepszögek kicsik, az alján kilóg ez-az, ami sérülékeny. Az X-Trailben pont az tetszett, hogy valamennyire azért még terepjárós, magas (21cm has), és viszonylag nagyok a terepszögek is.
Idén lesz 4. éve, hogy SUV-val terepezek, 130.000km van a kocsiban, aminek minimum harmada, de talán a fele terepezés. És azt kell mondjam, hogy jól bírja. Abban igazam lett, hogy az időjárás olyan enyhe már manapság, hogy 4 év alatt tán sosem volt olyan sár, vagy hó, hogy ne tudtam volna kijutni vadászni. Nyilván az ember alkalmazkodik, ha 4 napig szakad az eső, akkor az 5. napon nem feltétlenül próbálkozik kimenni a dagonyába, inkább kiül máshová, de 2 nap szárazság után már simán olyan viszonyok lesznek, amiben az összekerekes SUV egy lightos terepgumival már elboldogul (legalábbis sík terepen, járt földutakon).
Nem mondom, hogy nem fordult elő olyan, hogy inkább visszafordultam, mint áthajtottam, és másik irányból próbáltam közelíteni, de ritka volt az ilyen. Amikor télen a traktorok összejárták a földutak némelyikét, azokat még rendes terepjáróval is kikerülte volna az ember. De volt bakhát, volt sár, volt 30 centi porhó, mindenhol elment a járgány eddig, csak arra kellett mindig figyelni, hogy minden elektronikát ki kell kapcsolni. Egy 30 centis porhóban, vagy mélyebb sárban a kipörgésgátló annyira dolgozik, hogy épp csak nem fullad le az autó, nem lehet haladni, pedig pont a lendület kéne legyen ilyenkor az ember legjobb barátja. Így hát 50-50% összekerék, kipörgésgátló+ESP kikapcs, aztán hadd szóljon! Apropó összekerék: az Auto állás fabadkát sem ér, amikor négykerék-hajtásra van szükség. Azt arra találták ki, hogy csúszós úton, esetleg kissé hegymenetnek a kocsi kipörgés nélkül elinduljon. Amint megmozdul az autó, a hátsó kerekek hajtása szinte nullára áll vissza. A Lock állás, vagyis a fix 50-50-es hajtás (jobb-bal difizárral) lényegesen hatékonyabb a nehéz terepen, jóllehet difizár miatt 40km/h fölött automatikusan kikapcsol, amire sárban kipörgő kerekeknél figyelni kell. A gyártó le is írja, hogy ezt az üzemmódot szilárd talajon ne használjuk, hiszen kanyarban a jobb és bal kerekek nem tudnak különböző fordulatszámon forogni.
Amikor elvérzik
Eddig tehát jó a SUV. De bizony igazuk is lett a haveroknak. Hiába megy el ez az autó mindenhol, ahol eddig szükség volt rá, hiába volt 100 kilós kan, meg 70 kilós borjú a csomagtartóban, a vadászathoz kötődő terepezés nem mindig kiszámítható. 2x szakítottam már le az alján a porvédő motorburkolatot, mert a magas gazban a földúton megbújt egy átvágás és belezöttyenve leért az eleje. Egyszer tereprendezést tartottak egy völgyben, kivágtak egy teljes kiserdőt, én meg gondoltam végigmegyek a gépek által kijárt úton. Egy gyerekfejnél nem nagyobbnak tűnő tuskót megközöltem, de nagyobb volt mint hittem. Összkerékkel tudtam csak leállni róla, és leszaggatott egy fémet a kocsi alján. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, nem igazán volt jelentős funkciója ennek a fémdarabnak a szerviz szerint.
Nagyon-nagyon résen kell tehát lenni, mert bárhol lehet a magas gazban egy átvágás, egy megbújó tuskó, vagy kő, kanyarban holttérbe eső gödör, amit nem veszünk észre, és csúnya munkát tud végezni. Persze egy idő után már ismeri az ember a terület minden négyzetcentijét, ha szerencséje van, de így is lehetnek meglepetések.
Aztán a vadászember akármennyire vigyáz az autóra, hiába tart ágvágót, sarlót, machete-t, fűrészt, vagy akármit a csomagtartóban, csak-csak beleszalad néha egy-egy bokrokkal benőtt útba, ahol azt gondolja, itt még átférek, de a kis gallyak úgy végigkaristolják a tip-top fényezést…, hogy az elején még sírva fakadsz, az 50. után meg már nem érdekel. “Majd egyszer úgyis felpolíroztatom.” – ezzel nyugtatod magad. Persze tervben volt, hogy még az elején lefóliáztatom a két oldalát, de ad1 marha drágán csinálják, többszázezer forint, ad2 a műanyag elemeket így is, úgy is összekaristolják az ágak.
A következő dolog, hogy a terepezéssel úgy júliustól áprilisig általában nincs gond. De amikor május-júniusban bedurran a természet, nő minden, mint a bolondgomba, akkor az első kaszálásokig biztos nem köszöni meg a hűtő, a motortér legelrejtettebb zugai, a padlólemez, a levegőszűrő meg a pollenszűrő, hogy olykor a motorházon túl érő gazban hajtasz, és márkajeltől márkajelig egy merő pollen az autó.
Ezeknek ráadásul nem alváza van, hanem egyszerű padlólemeze, így a magas gaz úgy súrolja az alját, mintha egy 0.2-es lemez lenne csak a talpad és a gaz között. Borzasztó hangos, és állandóan azon aggódsz, hogy vajon a kocsi alján futó vezetékek, kábelcsatornák vajon hogy viselik ezt a strapát?
Apa, hol az autód? Ott…tudod, mindig a legkoszosabb a parkolóban
Aztán beszéljünk még kicsit a vegyes használatról is. Egy csak vadászatra használt terepjárónál nem különösebben érdekli az embert, hogy koszos, de egy félig családi autót masszívan takarítanod kell. Olyan szinten, hogy egy fél nap elmegy rá, ha egyszer egy kicsit elodáztad a dolgot. Az, hogy kívülről állandóan poros, gazos, sáros a kocsi, egy idő után már nem érdekel. Az ovinál-sulinál apa autója messziről megismerhető. 😀
Tán még kicsit büszke is vagy rá, hogy látszik, egyike vagy azon kevés embernek, aki nem divatból vett SUV-ot, hogy aztán munkába meg plázába járjon vele, hanem azért mert valóban aktív életet él, és arra használja, amire ezt a kategóriát kitalálták. De hogy belül is állandóan retek az autó, áll a por, a döglött szúnyog a műszerfalon, mászik kullancs és olyan rovarok, amiket azelőtt sose láttál, hálót sző a pók, porzik az ülés, ha rácsapsz, a gumiszőnyegbe beleszárad a sár, a sárba a gaz, az üléshuzatba a haver vizslájának a szőre, illetve ha a csomiba pakolt vad véletlenül összevérez valamit, és nyáron a 35 fokban egy nap alatt olyan dögszag lesz a kocsiban 3 csepp vértől, hogy az asszony megbolondul…na ez kőkeményen nyűg, és nem családi autóval kompatibilis állapot. Amibe azért beül a két gyerek is (bár ők még nagyobb dzsuvát tudnak csinálni a hátsó ülésen), és beül az asszonyka is szép ruhában néha. Vannak olyan emberek, akiknek az autó szent, és a légy seggen csúszik az autóbelsőjükben. Na az ilyenek ne használjanak családi autót vadászatra!
Egyszóval a SUV-ok, főleg ha összkerekesek, kiszolgálhatják a vadászembert, de bármennyire is vigyázunk rá, előbb-utóbb retkes, ütött-vágott haszonjármű lesz belőle. Ez szinte elkerülhetetlen. Ez egy kompromisszum, amit sajnos sok embernek muszáj meghoznia, ha nem akar egy második, vagy harmadik autót fenntartani biztosításostól, gépjárműadóstól, fenntartási költségestől, parkolóhelyestől, stb. Cserébe rohadt kényelmes, és egy bizonyos szintig olcsóbb, mint egy pickup, vagy egy komolyabb terepjáró.
