Nem akarok most példabeszédeket tartani, inkább gyakorlatias oldalról közelíteném meg a témát. De nem véletlen, hogy a vadászíjászatot csak különbözeti vizsga megléte után lehet űzni. Gondolom, akiktől a bevezetőben leírt mondat elhangzott, azok nem járták végig ezt az utat, csak belecsaptak a közepébe, ami mellesleg illegális is. A vizsgára való felkészülésen tanulja meg az ember a legfontosabb tudnivalókat, amik a vadászíjászathoz elengedhetetlenek. Mindamellett, hogy állatok élete a tét, tehát nem babra megy a játék, a saját “szórakozásunkat” is elrontjuk, ha felkészületlenül ugrunk bele.
Sok fontos tudnivaló van az íjas vadászathoz, de talán egyik legfontosabb az íj behangolása. Enélkül egyszerűen nem fogunk tudni pontosan lőni, ami hibázáshoz, sebzéshez, kudarchoz és bizonytalansághoz vezet, aminek az lesz a vége, hogy nem tetszik meg a vadászat ezen ága, rosszabb esetben még a vadásztársak is megorrolnak. És hát nem csak a felkészületlen próbálkozóra, hanem általánosítani fognak, és a vadászíjászatra kezdenek haragudni összességében, hiszen ők mint laikusok sem tudják mi lett elrontva. Könnyen fogják azt hinni, hogy a vadászíjászat egy baromság, és nem kellene engedélyezni.
Miért kell tehát hangolni? A pengés hegy, és a pontosság miatt!
Az íjra a vesszőt sokféleképpen fel lehet tenni, és ez itt a probléma fő okozója. A húron is bárhová fel lehet kötni az elsütő fület, ami a vessző nockját (a kis csipesz, amivel rácsatlakozik a húrra) fogadja, és a vesszőt tartó kifutót is szinte bárhová lehet állítani. A pontos lövéshez viszont az szükséges, hogy a vessző hajszálpontosan az íj középpontjában fusson ki, mégpedig szögegyenesen. Értsd, ne álljon sem picit lefelé, sem felfelé, sem jobbra, sem balra. Ezt csak hangolással tudjuk elérni. Az első nagyjábóli beállítás elvégzése is eszközigényes, a legjobb tehát eleinte egy szaküzletre bízni. De utána
a sok lövéssel járó hangolást magunknak kell elvégeznünk,
hiszen mindenki máshogy lő, nem tudja más ember elvégezni helyettünk. A puskán lévő céltávcső belövésére is ezt mondják, de az íjnál ez hatványozottan igaz!
Ha a vessző nem szögegyenesen fut ki az íjból, akkor a gyakorló heggyel még pontosak lehetünk, mert a hátul lévő tollak egyenesbe kormányozzák a nyílvesszőt, így nem fogjuk – annyira – érezni a hangolás hiányát. De amint vadászathoz szükséges pengés hegyet teszünk rá, az ugyanúgy szárnyként viselkedik, mint hátul a tollak, csak épp a vessző elejét fogja elkormányozni. Ha tehát a vessző ferdén fut ki, a pengés hegy még rá is erősít, és nem oda fog hordani az íj, mint gyakorló heggyel. Hiba, vagy sebzés, csalódás, kiábrándultság.
Most azt mondod, hogy nem érdekel, neked úgyis a pengés hegy a lényeg, akkor belövöd ahhoz az íjat, és csókolom? Rossz válasz!
Már csak azért is, mert gyakorolni muszáj! Aki nem gyakorol rendszeresen, az nem fog tudni jól lőni. Ha 2-3 hét is eltelik lövés nélkül, meg fogod látni, hogy a narancs átmérőjű szóráskép 20 méteren, amit akkor produkálsz, amikor formában vagy, görögdinnye méretűre növekszik, bármennyire is koncentrálsz. Bár lehet pengés heggyel is gyakorolni, de az eléggé drága buli (havonta kidobott vesszőfogók, levágott tollak, sérült nockok és vesszőtestek, lenullázott pengék, stb.). Terepheggyel (gyakorló heggyel) gyakorlunk (rendszeresen!), és pengés heggyel vadászunk! De ha még ez sem győzött meg, akkor itt a következő negatívum, ami a hangolatlan íjjal jár.
Az íjad nem lesz megbocsátó. Mármint a lövéshibákkal szemben. Ha most erről kell győzködjelek, akkor valószínűleg nem vagy tapasztalt íjászversenyző, aki gyerekkora óta rutinszerűen húzza és lövi az íjat, és minden mozdulata 100 lövés után is tűpontos.
Mi, földi halandók hol így, hol amúgy húzzuk ki az íjat, és hol jobban sikerül az oldás, lövés, hol kevésbé. Főleg az elején. Ha még vadászunk is, megjön a vad, izgulunk, mint szűzlány az első éjszakán, a lövőpozíció nem épp a begyakorolt kis terpesz, oldalt állás, egyenes hát stb., a kezünk a hidegben el van gémberedve, tán még kesztyű is van rajta, amiben nem úgy fogjuk az íjat, mint csupasz kézzel…egyszóval a kisebb-nagyobb lövéshibák bekövetkezésének esélye halmozott.
Ilyenkor óriási jelentősége van annak, hogy az íjunk mennyire megbocsátó. Ha nem az, akkor egy kisebb lövéshiba, oldáshiba is felerősödik, és a vessző akár 20 méteren is 30-40 centivel arrébb fog menni. Még terepheggyel, vagy nyíló heggyel is(!), ha meg fixpengés hegy van rajta, ami még ráerősít, akkor meg pláne. Ha viszont behangultuk az íjat, akkor egy komoly rizikófaktort kipipáltunk, és a kisebb lövéshibák még vitális találatot fognak eredményezni.
Hogyan?
Íjat hangolni lehet papírteszttel és csupaszvesszős teszttel is. A papírtesztnél közelről lövünk a vesszőfogóra egy vékony, keretre feszített papírlapon át, és megnézzük, hogyan tépi át a vessző a lapot. Ha golyószerű lyukat üt, amiből csak a három toll által okozott csillag áll ki, akkor jók vagyunk. De, ha a vessző nem lyukat üt, hanem csíkot tép, akkor ferdén repül, és addig kell állítgatnunk az íjat, amíg jó nem lesz.
A csupaszvesszős hangolás hasonló. Terephegyet teszünk egy olyan vesszőre, amin nincs toll, így nincs, ami egyenesbe kormányozza. Ha ferdén repül, ferdén is fog beleállni a vesszőfogóba. Ezt figyeljük, és addig állítgatjuk az íjat, amíg a kilőtt csupasz vessző szögegyenes nem lesz. Először kisebb távokról, aztán nagyobbakról is.
Ha a vessző szögegyenesen repül tollak nélkül, akkor kormányzást, stabilizálást segítő tollakkal még pengés heggyel is nagyon stabil lesz. Főleg, ha még ferde, vagy csavart tollazást is alkalmazunk, ugyanis a tengelye körül gyorsan forgó vessző még stabilabb. Ismerjük ugye a pörgettyűt, meg a búgócsigát, ami addig nem tud eldőlni, amíg pörög? A forgó vessző is így működik.
A hangolás pontos folyamatát, mikéntjét megtanulod, amikor felkészülsz a vadászíjász vizsgára. De halkan jegyzem meg, hogy a neten bow tuning címen videók hada érhető el.
Aztán, ha már pontosak vagyunk, még ez is lehetséges, ami az alábbi videóban látható: 117 méteres antilop lövés íjjal. Érdemes megnézni, mint érdekességet, de kipróbálni azért már kevésbé javaslom.
