Nevezzetek paranoidnak, de gondoljatok bele, a történelemben hány – először komolytalannak hitt – szélsőséges eszme okozott később akár háborút, akár világméretű pusztítást? Hány olyan buta törvényt hoztak világszerte, amit valamely szélsőséges eszmét képviselő kisebbség lobbizott ki valahogy? Elég csak az európai vadászati- és fegyvertörvényekre gondolni, a folyamatos szigorításokra. Vagy arra, hogy Japánban pár év után újra engedélyezték a bálnavadászatot, az Amazonasban a fák égetését, kivágását, a környezetvédők tiltakozása ellenére. Vagy egyes afrikai országokban a vadászat teljes betiltását.
A hangsúly pedig a lobbin van. Lobbizni, célt érni csak az képes, aki kellő támogatottságot tudhat a háta mögött, és ez a kritikus tömeg már befolyásoló erővel bír. Ez általában politikai befolyás. Ha kellően nagy a bázis, aki lobbizik, az a politikusnak szavazatot jelent. Azt meg ugye tudjuk, hogy általában neki ez a legfontosabb, nem pedig az ún. igazság.
Ha kellően sok ember utálja a vadászatot, az mi vadászok meg fogjuk sínyleni.
Emiatt nem tehetjük meg, hogy egyszerűen legyintünk rájuk, még akkor sem, ha a vadászatot ellenzők ma még relatíve kevesen vannak. Valójában nem tudjuk pontosan mennyien vannak, de látható, hogy már a média is kezd melléjük állni, mert ők meg politikát csinálnak a vadászatból, tekintve, hogy az országvezetés jórésze maga is vadász, politikai csatározásban meg manapság semmi sem szent.
De ne felejtsük, hogy a fent ábrázolt folyamatábrán teljesen mindegy milyen módon jutunk el a felsőbb szegmensekbe. Ha már ott vagyunk, nagy a baj.
Tudott, hogy ez a hozzáállás általában a természettől teljesen eltávolodott, nagyvárosi ember általános gondolkodásmódja, ami nagyon könnyen terjedni tud, hiszen a többi nagyvárosi is el van szakadva a természettől, maximum eddig még nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. De igen könnyen meggyőzhetik őket egy-egy szívhez szóló, hangzatos, de egyébként ostoba eszmével. És ami a nagyvárosban megjelenik, azt előbb-utóbb követi a vidék is egy bizonyos szintig.
Azokban az országokban, ahol az átlag ember mindig is szabadon vadászhatott (pl. Írország, Finnország, Ciprus, USA), ma is jobb a vadászat megítélése, mint az olyan országokban, ahol egykoron urak és főméltóságok kiváltsága volt, és a nép számára picit még ma is urizálásnak tűnik (pl. Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Németország). Ezen persze az sem segít, hogy a vadászat leginkább szem előtt lévő támogatói ma is a hatalomban lévő politikusok Magyarországon. Ez meg eléggé kontraproduktív, ugyanis egyrészről jó, hiszen valamelyest érvényesülnek az érdekeink, másrészről rossz, ugyanis továbbra is átszövi a politika a vadászatot, és ezzel számos haragost szerzünk.
De van itt jó hír is
Aki érdemben vitatkozott már több vadászellenes emberrel, az gyakran megtapasztalhatta a fényt az alagút végén. Nyilván megrögzött sötétzöldekkel, elvakult vegánokkal, virágfüzéres, beszívott hippikkel, az állatokat majomszeretettel megszemélyesítő urbán-cicababákkal többnyire nem lehet mit kezdeni. Ám eddigi tapasztalatom alapján
a legtöbb vadászellenes ember pusztán csak fogalomzavarban szenved.
Az pedig jó, mert fogalmakat tisztázni – korrekt tájékoztatással – jóval könnyebb, mint berögződött eszméket, vakhitet megváltoztatni.
A vadászellenes emberekkel történő beszélgetés, vitatkozás során gyakran kiderül, hogy nekik nem is igazán a vadászattal és a vadgazdálkodással van bajuk. Azt elfogadják.
A többségnek a sportvadászokkal van bajuk, akik szerintük élvezetből ölnek, és ezért még fizetnek is. A többségnek azokkal a vadászokkal van bajuk, akik miatt veszélyeztetett fajok pusztulnak ki. Azokkal a vadászokkal van bajuk, akik csak a trófeáért lövik ki az állatot, a húst meg otthagyják elrohadni, tehát a kilövés célja semmi más, csak hogy a trófea felkerüljön a falra. Azzal van bajuk, hogy az állatok életének kioltásával szerintük a vadászok milliárdokat keresnek.
De nincs bajuk a vadállományt szabályozó vadászattal. Nincs bajuk a vadgazdálkodással. Elismerik a hivatásos vadászok munkáját. Mégpedig azért, mert azt gondolják, hogy a vadgazdálkodást a hivatásos vadászok végzik, a sportvadászok meg csak élvezkednek pénzért, és azon valaki milliárdokat keres.
Hát kérem mi ez, ha nem komplett fogalomzavar???
- Csupa olyan dolgot nem szeretnek, amik nem is jellemzőek ránk, törvényesen és szabályosan vadászó emberekre.
- Az orvvadászatot nem szeretik, ami raáadásul egy közös nevező velünk.
- Nem tudják, hogy a vadgazdálkodás oroszlánrészét, vagyis a kilövési kvóták teljesítését, a vad téli etetését, és még megannyi más élőhelyfejlesztési és vadmegóvási ügyet részben, vagy egészben a sportvadászok végeznek.
- Nem tudják, hogy a hivatásos vadászok tulajdonképpen a sportvadászoktól kapják a fizetésüket, és együtt dolgoznak akár társadalmi munkában, akár baráti segítség formájában.
- Nem tudják, hogy a vadászat a legtöbb esetben nonprofit tevékenység, hiszen a befolyó összegeket a vadgazdálkodásba forgatják vissza, a legtöbben nem keresünk milliárdokat, de még milliókat sem vele, ellenben ennyit fizetünk ki saját zsebből minden évben a gazdáknak.
- Nem tudják, hogy tulajdonképpen a sportvadászok tartják fenn önerőből a magyar vadgazdálkodást, és az amellett, hogy sikeresen működik, még gazdasági szinten nyereséges iparág is (ld. turizmus, fogyasztás, stb).
- Nem tudják, hogy a vad nem hogy elfogy az erdeinkből a vadászat által, de 10x annyi van ma, mint 50 évvel ezelőtt, és ez gyakran már problémát is okoz.
- Nem tudják, hogy mi, sportvadászok nem lövünk mindenre, ami mozog, különösen nem védett, vagy veszélyeztetett állatokra.
A fentiekből az következik, hogy a mi feladatunk nem az, hogy eszméket változtassunk meg, csupán annyi, hogy
A) tájékoztassuk az embereket a valóságról, ahogy csak bírjuk.
B) ne adjunk támadási felületet.
Nem tűnik olyan nehéznek ugye?
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.