Vihar, túltartott vadállomány, elnéptelenedő falvak, ősi útvonalak szerepelnek a legfőbb okok közt.
Az elmúlt években rendszeresek a farkas- és medveészlelések, de ezen kívül megtalálható a hiúz is az Északi-Középhegységben. A két évvel ezelőtti, országon átívelő “nagy medvehajsza” idején mindenki értesülhetett róla, hogy Magyarországra visszatértek a nagyragadozók, és maradni is fognak – idézi a Hunor magazin Ballai Vince írását, mely a HVG-n jelent meg.
A farkas és a medve az 1900-as évek elején és közepén tűnt el az országból, és bár a hiúz maradt, de ritkák voltak erdeinkben. Aztán a ’80-as évektől kezdve egyre szaporodtak az észlelések, a 2000-es évektől pedig a szakértők elkönyvelhették, hogy a farkas és a hiúz szaporodik is minálunk. A szakemberek szerint országunk északi részén pár tucatnyi hiúz él jelenleg, a Bükk, Aggtelek és a Zemplén környékén pedig legalább hat farkasfalka élhet, de a Börzsönyben is időnként vannak észlelések. Két-három falka szaporodik is ezeken a területeken.
A vadászok nyilván máshogy gondolják ezt, amit az sem segít, hogy a legtöbb sakál- vagy kóborkutya-probléma felmerülésekor farkast kiáltanak, szó szerint. Épp a minap tett ki egy ismerősöm vadkamera felvételt egy Facebook csoportba, amin egy falka – vélhetően sinka fajtájú – kóborkutya garázdálkodik a szórók környékén, azzal hogy a területükön az elmúlt 1-2 évben látványosan megfogyatkoztak a gidák és a malacok. Mire előkerült a kommentek közt egy nappali felvétel is – melyen jól láthatóan egyforma küllemű kóborkutyák szerepelnek – addig vagy 150 komment tárgyalta, hogy miért farkasok lesznek az esti, nehezen beazonosítható felvételen lévő állatok.
Az kétségtelen, hogy a hazai vadászok nem rajonganak azért, hogy konkurencia jelenik meg a területeiken.
A szakemberek viszont azt mondják, hogy a farkas és a medve visszatérésének okai összetettek, és még ők sem tudják pontosan a miértjét, csak elméleteik vannak. Mondják, hogy a 2004-es, majd kettő 2013-as, illetve a 2014-es 200-240 km/h-ás széllökésekkel dúló szélviharok a Tátrában akkora területeket tettek élhetetlenné, hogy az ott élő medve és farkas populációnak annyira leszűkült az élettere, hogy kénytelenek voltak elvándorolni. Ebből kaptunk mi is.
Aztán az is hozzájárulhat ahhoz, hogy nem csak benéztek hozzánk ezek a nagyragadozók, hanem maradtak is, hogy Magyarországon igencsak túlszaporodott mind a vaddisznó, mind pedig a szarvasfélék állománya, így bőséges táplálékkal találkozhattak az idetévedők, sőt a prédaállatok nagyobb egyedsűrűsége miatt másként is viselkedhetnek, mint tőlünk északabbra. A hazai erdeinkben ráadásul a zavartság sem akkora már, mint régen, hiszen a falvak elnéptelenednek, a határt kevesebb ember járja. – írja a HVG. Az pedig, hogy egy medve képes volt átszelni az országot észak-déli irányban, elsőre különösnek tűnhetett, hiszen nem ehhez vagyunk szokva, de egy olasz kutatóintézet modellszámítása alapján lehetséges egy Alföldön átívelő medvevonulási útvonal, ami az elméletek szerint akár egy ősi útvonal is lehet az Északi- és a Déli-Kárpátok medvepopulációi között.
A lényeg persze az, hogy a nagyragadozók visszatértek, és gyanítom, hogy ha a vadászok fejre állnak, akkor is itt fognak maradni, így meg kell tanulni együtt élni velük, ahogy eleink is tették. Tudom könnyen beszélek innen az ország közepéből, de nézzük a jó oldalát, ki tudja, lehet 20-30 év múlva még medvére és farkasra is vadászhatunk Magyarországon, legálisan. 🙂
