A magyar weben jelent már meg jó cikk, mely azt taglalja, hogy melyik a jó hőkamera, de úgy vélem néhány fontos részletre nem tér ki az írás. Elég káoszos ma még a hőkamerák specifikálása, az egyik gyártó A, B és C adatokat ad meg, a másik meg B, C és D adatokat, tehát előbbi D-t hagyja ki, utóbbi meg A-t…. E adatot meg keresve se találunk az eszközökhöz. Hogy ennek mi az oka azt nem tudom, pedig egy hőkamera teljesítményét, használhatóságát több dolog is befolyásolja, amiket gyorsan sorra is vennék.
Egy hőkamera képminőségét közvetlenül vagy közvetve befolyásoló tényezők:
- szenzor felbontás
- pixelméret
- szenzorméret
- kijelző felbontás
- kijelző fajtája
- képfrissítés
- objektív minősége
- objektív átmérője
- objektív gyújtótávolsága
- objektív fényereje
- termikus érzékenység
Szenzor (mikrobolométer) felbontása pixelben
Szájbarágó konyhanyelven: egy 640×480-as hőkamera képe részletesebb, jobban viseli a digitális belenagyítást, ellenben rendszerint kisebb alapnagyítással bírnak az ilyen kamerák, mint a 384×288-as vagy kisebb felbontásúak, amennyiben azonos az optikájuk (pl. 35-35mm mindegyik)
A szenzor felbontása az egyik szempont, ami jócskán meg tudja drágítani a hőkamerákat, de nem biztos, hogy nekünk mindenáron a legnagyobb szükséges. A mai átlagos felbontás a 320x240px és a 384×288 (esetleg 400×300) pixel. Az ennél alacsonyabb felbontású (150-200ezer Ft körüli 240x180px-es, ne adj Isten 160x120px-es) hőkamerák képe szórónál nagyobb távolságokon mondjuk ki, kevés. A top jelenleg a 640×480 pixel, ezek a most kapható legjobbak, bár létezik már 1024x768px-es is, de az per pillanat a csillagos ég. (Halkan jegyzem meg hogy ezek a számok még mindig azt jelentik hogy bár használható, meg kafa, de gyerekcipőben jár egyelőre ez a technológia.) A szenzor felbontása azonban nem minden, és nem is feltétlenül jelent tisztább képet. Elméleti esetben minél nagyobb felbontású a szenzor, annál részletgazdagabb képet ad a kamera, és annál inkább jól tűri a digitális belenagyítást (2x, 4x, 8x digitális zoom) anélkül, hogy szétesne a kép öklömnyi pixelekre. A nagyobb felbontású szenzor képe nagyobb felbontású kereső-kijelzőre is kivetíthető, a nagyobb felbontású kereső-kijelzőt pedig jobban lehet az okulárral optikailag nagyítani, így a szemünkkel látott kép is nagyobb, panorámásabb lesz a keresőben.
Az eset azért elméleti, mert szenzor fizikai mérete még belekavarhat ebbe az egyenletbe, sőt még a látószögbe is, de erről lentebb értekezem. Azt azonban jegyezzük meg, hogy attól még, hogy egy hőkamera felbontása alcsonyabb, nem feltétlenül rosszabb egy magasabb felbontásúnál. Ennek bizonyítéka például, hogy a csillagászati árú kanadai GSCI hőkamerák között is találunk egy csomó 384×288 pixelest, mégis 3.2mio Ft-ról indulnak, tehát nyilván nem egy szinten vannak egy ugyanilyen felbontású Dalival, vagy akár egy nagyobb felbontású Pulsarral vagy Irayel. A felbontás nem minden elvre találunk bizonyítékot a Pulsar berkein belül is, ezt is később mutatom be a cikkben.
Pixelméret
Szájbarágó konyhanyelven: minél kisebbek a pixelek, annál jobban tudják miniatürizálni a mikrobolométert, ebből következően kisebb méretű és olcsóbb tud lenni egy hőkamera, ráadásul nő a nagyítása és az észlelési távolsága.
A hőkamera szenzora, mikrobolométere, képérzékelője, nevezzük ahogy akarjuk, ugyebár pixelekből áll össze. Ezeknél az eszközöknél mostanság szokás lett megadni a pixelméretet is mikronban. 12 mikron (𝜇m), 17 mikron, 25 mikron… Jelenleg a 12 mikron pixelméretű hőkamera a piacon a legújabb, de ilyen 1-2 van csak (pl. Pulsar Axion), a nagy többség 17 mikronos.
Érdekes módon míg a digitális fényképezőgépeknél a mai trend az, hogy minél nagyobb méretű szenzorokat pakoljanak a fényképezőgépekbe, addig a hőkameráknál ez gyakorta pont fordítva van. Itt az a cél, hogy minél inkább miniatürizálni tudják a szenzorokat, mert a kisebb szenzorhoz kisebb objektív szükséges. A hőkamerák optikája tudniillik a fényképezőgépektől eltérően nem sima kristályüvegből, hanem germániumból van (csak ez engedi át azt a hullámhosszú infrafényt, amit a hőkamera is használ), ami iszonyatosan drága anyag, tehát minél kevesebb kell belőle, annál olcsóbban lehet gyártani és eladni a készüléket, ráadásul annál kisebb, kompaktabb méretű lehet. Minél kisebbek tehát a pixelek, annál kisebb szenzort tudnak gyártani azonos felbontással, vagy épp az adott szenzorméretbe annál többet tudnak belezsúfolni (növelve ezzel a felbontást és a pixelsűrűséget), így ha 384×288 pixelről 640×480-ra ugrik a felbontás, nem kell hozzá szezorméretet és ezáltal optikaméretet növelni (drága germánium felhasználásával), de legalábbis nem olyan mértékben, ami durván megdrágítaná a hőkamerát. Minél kisebbek a pixelek tehát, annál sűrűbben helyezkednek el a szenzoron. Ha pedig sűrűbbek, akkor javul a kamera észlelési távolsága (a kisebb szenzor miatt pedig nő a nagyítás), hiszen ha már egy pixelt lefed a hőforrás, akkor látja a kamera. Egyszerűbben megfogalmazva minél kisebbek a pixelek, annál távolabbi vaddisznó tud legalább egy pixelt lefedni a képen.
Itt egy privát gondolatot hadd fogalmazzak meg. Magyarul mindenki “pixelméretről” beszél, angolul is néha “pixel size”-t írnak, de sok helyen úgy említik ezt, hogy “pixel pitch”, ami viszont egészen mást jelent. Ez a szenzoron lévő pixeltávolságot jelenti, ami magába foglalja a pixelek közt rést is. A fenti baloldali képen is lehet látni, hogy a pixelek között elég nagy hézagok vannak. Ezt bizonyos technológiával képesek csökkenteni a gyártók, amit vagy arra fordítanak, hogy a réseket elhagyva kisebb lehet a szenzor, vagy épp arra, hogy megnövelik a pixelek méretét, és ha nagyobb a méretük, több fényt tudnak begyűjteni, így érzékenyebb lesz a rendszer. Nem tiszta tehát számomra, hogy a hőkameráknál a 17 meg 12 mikron valójában melyiket jelöli, a pixelek méretét vagy a pixeltávolságot hézaggal együtt, ebből fakadóan ha csökken ez az érték 17-ről 12-re, akkor a pixelek lesznek kisebbek vagy a hézagot tudják csökkenteni.
Szenzorméret
Szájbarágó konyhanyelven: minél nagyobb a mikrobolométer, annál több pixel fér el rajta. Ez javítja a képminőséget, de csökkenti az alapnagyítást és drágítja a hőkamerát.
A hőkamerák különféle fizikai méretű szenzorokkal rendelkeznek. A pixelméret ugye adott (12 v. 17 mikron mostanság), ha tehát növelni akarják a felbontást, akkor nagyobb szenzor szükséges, hogy elférjen rajta a több pixel.
Az alapszabály az, hogy azonos optika (gyújtótáv milliméterben) esetén minél kisebb a szenzor, annál szűkebb a látószög, ergo annál nagyobb a nagyítás. Ugyanígy, ha minél nagyobb a szenzor, annál nagyobb az alap látószög, vagyis kisebb a nagyítás.
A Pulsar Helionoknál és Traileknél például az XQ és az XP szériák között az egyik fő különbség a szenzor felbontása: míg az XQ50-F 384×288-as, addig az XP50 640×480-as. Mégis a két típus szinte ugyanolyan részletezettségű képet mutat digitális belenagyítás esetén.
Ez azért van, mert a nagyobb felbontású szenzor a Pulsarnál (is) nagyobb fizikai szenzorméretet is jelent, miután a 640×480-as szenzornak ugyanakkorák a pixelei (jelen esetben 17 mikron), mint a 384×288-asnak. A nagyobb szenzorméret ugyanakkor nagyobb látószöggel is jár ugyanolyan optikával használva (ld. fent), ez fizika, nem lehet megkerülni, szóval egy 50mm-es gyújtótávolságú objektívvel rendelkező 640px-es XP50-nek alapból nagyobb a látószöge, mint egy szintén 50mm-es, 384px-es XQ50-nek. Ha kisebb a nagyítása az XP-nek, akkor ha az XQ50-nel azonos nagyítást akarunk vele elérni, digitálisan kell belenagyítanunk. Ebből következik az is, hogy a két típusnak azonos az észlelési távolsága (1800m emberalaknál).
Ellenben előfordulhat az is, hogy a szenzorméret nem vagy alig változik a felbontás növelésével, ez viszont kényszerűen sűrűbb pixelelrendezést jelent, kisebb pixelméretet (ami által nő az észlelési távolság és a kép részletezettsége, a belenagyíthatóság). Jó példa erre az új Pulsar Axion széria, melyek 12 mikronos pixelekkel bírnak, felbontásuk csupán 320x240px mégis nagyobb az észlelési távolságuk, mint más hasonló felbontású és objektívű hőkameráknak. Ez azért van mert sűrűbben vannak rajta a pixelek, kicsi a szenzor is, emiatt az Axionok nagyítása erősebb ezáltal és a sűrűbb pixelek által nő az észlelési távolság.
Keresőkijelző felbontása pixelben
Szájbarágó konyhanyelven: minél nagyobb felbontású a kijelző a keresőben, annál részletesebb és nagyobb képet látunk benne.
A kijelző felbontás azt jelenti, hogy a szenzor által alkotott képet milyen felbontású LCD kijelzőre kivetítve látjuk amikor keresőbe nézünk. Sokan ezt összekeverik a hőkamera szenzor/mikrobolométer felbontásával, pedig nem sok köze van hozzá. Sőt néhány szaküzlet is megtévesztően írja le ezt az adatot. Itt már HD-felbontás körüli kijelzők az elterjedtek (1280x720px), néhány modell valamivel alatta van, egyesek már fölötte, de azért még mindig találni gyalázatos felbontású (300-600px hosszabbik oldalú) kijelzőket is, főleg digitáils éjjellátók esetében. Ahogy írtam fentebb, a nagyobb felbontású kijelzőt jobban lehet nagyítólencsék révén optikailag felnagyítani a keresőben, így nagyobb lehet a látott kép a hőkamerában, amikor belenézünk. Azt érezzük, hogy egy tévét nézünk, nem pedig egy körömnyi kijelzőt (pedig valójában a hőkamera LCD-je nem nagyobb a kisujjunk körménél, csak nagyítólencse van közte és a szemünk között). Azt azért tudni kell, hogy ha a hőkamra eleve kis felbontású képet készít, amit egy nagy felbontású kijelzőre vetítünk, akkor bár valamivel szebb képet fogunk látni, de ez mégiscsak digitális felméretezésnek számít. Attól még, hogy a 384×288 pixelt egy HD-kijelzőn látjuk, az még ugyanúgy 384×288 pixel marad.
Kijelző fajtája
Szájbarágó konyhanyelven: az OLED jobb, mint az LCD.
Megkülönböztetünk hagyományos LCD és OLED (v. AMOLED) kijelzőt. Anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe, az LCD az olcsóbb, az OLED a drágább. Utóbbi energiatakarékosabb, ugyanis ami fekete a képen az fekete is lesz, hiszen ezeken a részeken a kijelző képpontjai nem kapnak megvilágítást (míg az LCD képpontjai picit ott is világítanak). Az OLED képe emiatt nem csak energiatakarékosabb, de kontrasztosabb, színtelítettebb is, illetve talán kevésbé vakít, mint az LCD.
Képfrissítés
Szájbarágó konyhanyelven: minél magasabb a képfrissítés, annál kevésbé szaggat a kép pásztázáskor. Az ideális a 30-50Hz.
Itt még érdemes odafigyelni. A hőkamerák 30-50Hz körüli képfrissítéssel bírnak, ami azt jelenti, hogy ha a pásztázunk vele a tájon, akkor a kép nem szaggat zavaróan. Fontos azonban figyelni erre, mert az USA exportszabályozása miatt az onnan származó hőkamerák képfrissítését sok esetében lebutítják 5-9Hz körülire (pl. FLIR), ami bizony szaggat ha gyorsan mozgatjuk.
Objektív minősége
Szájbarágó konyhanyelven: minél jobb minőségű az objektív, annál élesebb képet látunk a hőkamerában, de ez nagyon megdrágítja a készüléket.
A hőkamera képének részletessége nem csak az érzékelő és a kijelző felbontásán múlik, hanem az optikarendszerének minőségén is. Pont mint egy távcső esetében. Ha gagyi “üveget” raknak bele, nem lesz olyan éles a kép, főleg a képszéleken, ez ilyen egyszerű. Elég csak megnézni, hogy az IRay kamerákra opcionálisan feltehető előtétlencse (amivel a kamera gyújtótávolságát – értsd nagyítását – lehet növelni) önmagában közel kétszázezer forint, vagyis ez a picike germánium-dioxid lencse annyiba kerül, mint egy jobb minőségű keresőtávcső.
A kanadai GSCI hőkamerákban például elsőosztályú germániumüveg van, ezért az áruk is hétszámjegyű. A legtöbb gyártó inkább arra utazik, hogy megpróbálja minél inkább leszorítani az alkalmazott germániumüveg méretét, a kis méret is lehet jó minőségű, de sokkal kevesebbe kerül, mint egy hatalmas, 50-60mm átmérőjű frontlencse.
Objektív átmérője
Szájbarágó konyhanyelven: minél nagyobb átmérőjű az objektív, annál nagyobb a nagyítás (közvetve igaz) és annál drágább a kamera.
Obi átmérője, pontosabban a frontlencse mérete. Ne keverjük össze a gyújtótávolsággal, sok webshopban meg fórumokon látom hogy összekeverik, és a 19 meg a 35mm-t az objektív átmérőre írják, holott az a gyújtótáv, másnéven fókusztáv. Jóllehet az esély megvan rá, hogy az objektív átmérő és a gyújtótáv közel azonos számot mutat, ez a hőkamerák és éjjellátók jellegéből fakad (ld. majd a fényerő magyarázatnál lentebb).
Az objektív gyűjti a fényt, pont mint egy normál távcső esetében. Minél nagyobb az átmérője, annál több fényt, jelen esetben infratartományú hősugárzást tud a szenzorra bejuttatni, így a hőkamera annál érzékenyebben lát. Pont mint a keresőtávcsőnél, ahol mindannyian tudjuk, hogy egy azonos minőségű 8×56-os és egy 8×42-es közül előbbi gyűjti a több fényt. A fentiekből ugyanakkor tudhatjuk már, hogy a nagy objektív sok germániumot igényel és ez drága buli, ezért a gyártók igyekeznek az objektív átmérőket a lehetséges minimumon tartani. Azt viszont újra leírom, hogy az objektív mérete arányban van a használt szenzor méretével, minél nagyobb méretű a szenzor, annál nagyobb “üveg” kell elé, hogy le tudja vetíteni a szükséges méretű képet, ami lefedi a szenzort. E cikk írásáig egyelőre csak egyetlen hőkamera szenzorát láttam csupaszon egy videón, a Guide/Night Pearl IR517-ét, mert ennek cserélhető az objektíve, így ha leszedik, látszik a szenzor. A videók alapján meglepően nagy mikrobolométer van benne, ennek megfelelően a hozzá való cserélhető obik is hatalmas átmérőjűek. Erről a videóról beszélek:
Objektív gyújtótávolsága
Szájbarágó konyhanyelven: minél hosszabb a gyújtótávolság, annál nagyobb a nagyítás, ergo annál messzebbre látunk, közelre nézve pedig részletesebb a kép, de értelemszerűen kisebb az egyszerre belátható terület.
Ez is egy milliméterben megadott adat, ezt adják meg az adatlapokon a boltokban, de nem összekeverendő a frontlencse méretével. Minél nagyobb a gyújtótávolság (sok helyen fókusztávolságnak hívják), annál kisebb az objektív látószöge. Vadásznyelven ezt inkább nagyításnak szoktuk hívni. Egy 19mm-es gyújtótávolságú hőkamera-objektív nagylátószögű, távcsöves terminológiával ez kb 1x-es nagyítást jelent. A 25mm-es kb 1,5x-es, 35mm-es kb 2,5-3x-os, egy 50mm-es kb. 4x-es, a 80mm-es pedig olyan nagyítást ad, mint egy átlagos keresőtávcső. És ebbe lehet még ugye digitálisan is belenagytani 2-3-4x-esen modelltől függően. Ezek nem egzakt számok, hiszen mint említettem a szenzormérettől is függ az adott gyújtótávolsághoz köthető látószög. Ez még gyártónként is eltérhet, pl azonos felbontású és azonos gyújtótávolságú Dali és Iray kamerák között is van némi nagyításbeli különbség. A felbontás meg pláne bekavar, egy 35mm-es 384x288px-es hőkamera mindig nagyobb nagyítású, mint egy 35mm-es 640×480-as felbontású. Az már sok helyen elhangzott, hogy a 19mm-es hőkamerák leginkább szóróra és erdőbe valók, esetleg utánkereséshez, hiszen nincs nagyításuk. Hiába vesszük észre velük a vadat, ha nem tudjuk elbírálni, hogy mi az, mert csak egy foltot látunk a tájban.
Nyílt terepre 25mm-től felfelé ajánlatos nézelődni, ha pedig nagy felbontású hőkamerát nézegetünk, akkor gyújtótávolságban is érdemes a kisfelbontásúaknál mindig eggyel nagyobbat venni.
Frissítés: ide kívánkozik még egy fontos dolog. A Pulsartól azt a tájékoztatást kaptam, hogy az okulár gyújtótávolsága és a keresőkijelző mérete is befolyásolja a hőkamera nagyítását, látószögét.
Objektív fényereje
Szájbarágó konyhanyelven: minél jobb az objektív fényereje, annál több hőinformációt tud begyűjteni, de annál nagyobb is az átmérője emiatt drágább is lesz tőle a hőkamera.
Ez az amit F-értékkel szoktak jelölni, és a gyújtótávolság illetve az objektív átmérű arányát mutatja. Ez egy kalkulált fizikai állandó, hasonlóan a távcsöveknél megadott szürkületi értékhez. A fényképezésben nagyobb szerepet játszik, de itt is fontos, hogy milyen a fényereje az optikának. Bárki kiszámolhatja, hiszen az F-érték az a Gyújtótáv elosztva a Blendével. Előbbit tudjuk, hiszen megadja a gyártó (19mm, 35mm stb, feltételezve azt hogy ezek valós és nem ekvivalens gyújtótávok), utóbbi pedig jelen esetben a frontlencse mérete, igaz ezt nem mindig adják meg az adatlapon. Ha tehát van egy éjjellátónk/hőkameránk ami 50mm-es gyújtótávolságú és a lencséjének átmérője is 50mm, akkor 50/50 = F/1.0 lesz a fényereje. Ha csak 38mm a frontlencséje, de 50mm a gyújtótávja, akkor F/1.3 a fényereje. Ugyanakkor ott van például a fentebb említett cserélhető optikás Guide, melynek objektívjére még rá is írják hogy 35mm F/0.85. Ez azt jelenti, hogy a gyújtótávolsága 35mm, a frontlencséje pedig az F/0.85-ből visszaszámolva kb 40mm átmérőjű (35/40=0,85). Minél kisebb az F-szám, annál nagyobb tehát a fényerő, vagyis annál érzékenyebb a rendszer, hiszen annál több hőinformációt lát a szenzor. Hőkamerák, éjjellátók esetében F/1.0, F/1.2, F/1.4 a jellemző értékek, az éjjellátáshoz ez az alap. Összehasonlításképpen egy nappali vadásztávcső esetét tekintve – ha jól olvastam – például egy 10×50-es keresőtávcső F-értéke F/4.0 körüli, tehát 4x kevesebb fényt enged át, mint egy F/1.0-s éjjellátó objektív. Ahhoz, hogy ezeket az éjjellátáshoz ideális F/1.0-hoz közei értékeket kapjuk, szükségszerű, hogy a hőkamera és éjjellátó objektívek gyújtótávja és átmérője közel azonos legyen. Na ezért szokták összekeverni a kettőt.
Élességállítás
A fényerőről azt is tudni kell, hogy minél kisebb az F-szám (minél nagyobb az objektív fényereje), annál kisebb a kamera mélységélessége is, vagyis annál keskenyebb az élesen látott terület, ergo annál többet kell élességet állítani attól függően hogy közelre vagy távolra nézelődünk. A mélységélesség ráadásul összefüggésben van a gyújtótávval is, minél “hosszabb” az objektív, annál kisebb a mélységélesség. Ebből fakadóan a 19mm-es hőkamerák a kis gyújtótáv és frontlencse (ergo a magasabb F-érték) miatt jellemzően fix fókuszúak hiszen közelponttól a végtelenig terjed a mélységélességük, a 25-35mm-eseket viszont már kézzel fókuszálni kell, egy 50 vagy 80mm-est meg különösképpen. A 35mm körülieket kell kb annyira állítgatni, mint egy normál keresőtávcsövet, vagyis távolra elég egy beállítás, többet nem kell hozzányúlni, közelre viszont már tekerni kell rajta.
Minél hosszabb gyújtótávolságú tehát az objektív, annál nagyobb átmérő kell neki, hogy megmaradjon a fényereje, emiatt annál inkább fókuszálni kell használat közben, és annál drágább is lesz a germánium miatt.
Termikus érzékenység
Szájbarágó konyhanyelven: minél alacsonyabb az NETD érték, annál részletgazdagabb képet tud mutatni a hőkamera.
Ez a NETD érték, ami azt jelenti, hogy mekkora hőmérséklet különbséget tud érzékelni a hőkamera. Minél kisebb ez az érték, annál jobb, hiszen annál finomabb hőmérsékleteltérést tud megjeleníteni a kamera, így annál részlettelibb a kép.
Ha ugyanis augusztus van, a talajt egész nap sütötte a 40 fokos nap és még szürkületkor is 30-32 fok van, a disznó testhőmérséklete meg alig több ennél, akkor bizony kell a kifinomult termikus érzékenység, hogy a hőkamera meg tudja különböztetni a disznót a meleget sugárzó talajtól, vagy épp egy darab sziklától, ami még este is árasztja a hőt magából. Ezt milli-Kelvinben (mK) szokták megadni, 40-50-es érték már remeknek számít, utóbbi 0,05 Celsius fok hőkülönbséget meg tud mutatni. (Egy hűtött ipari vagy hadi hőkamera 25mK-es például) Óriási különbségek vannak jelenleg a hőkamerák között e tekintetben. Egy IRay esetében például még az alapmodellnek is 50mK körüli a NETD értéke, és elég csak összevetni, egy olcsóbb Dali S240E-vel. Papíron mindkét hőkamera 19mm és 384x288px, azt gondolná az ember, hogy mi különbség lehet, ám míg az IRayben mindent látunk, akár még többszáz méteres távolságban is, látjuk a fákat, a bokrokat, a gazt, a rögöket a szántóföldön, stb (ld. a lenti képen például a Velencei-tó túlpartján lévő hegyeken a házakat), az állatok szinte világítanak a tájban, addig a 200ezer Ft-tal olcsóbb, régebbi Daliban inkább csak egy ködös masszát látni néhány tereptárggyal, amiben halványfehéren világít a 200m-re álló őz, a 300-400 méterre lévők pedig alig észrevehetőek rajta. Sajnos azonban sok gyártó nem adja meg az NETD értékét a kameráinak. No hát ezért van ez a blog, hogy az ilyeneket teszteljük terepen. 🙂
Akkor milyen is a jó hőkamera?
Összegezve tehát egy idealizált világban a legjobb hőkamera nagyfelbontású szenzorral, nagyfelbontású és magas képfrissítésű OLED kijelzővel, nagy méretű, ergo nagy fényerejű és jó minőségű objektívvel, továbbá jó termikus érzékenységgel (alacsony NETD értékkel) rendelkezik. És mindehhez alapból nagylátószögű, de ha kell rakhatunk rá nagyítást növelő előtétlencsét, de még jobb ha cserélhető objektíves, és a nagyfelbontású szenzor miatt jól bírja a digitális nagyítást is. És akkor még nem beszéltünk a funkciókról, úgymint hőkép-fajták száma, távolságbecslés/távolságmérés, videofelvétel/wifi, akkumulátor kapacitás/üzemidő, állítható kijelző fényerő stb.
No ha van ilyen hőkamera a világon, akkor az bizonyára többmillió Forintba kerül. Ahhoz, hogy a polgár 1 millió alatt vagy akár félmillió alatt tudjon hőkamerát vásárolni, a gyártók a fentiekből csipegetnek le itt-ott, ki ebből, ki másból. Azért 5-600ezer Ft környékén már igenjó darabok vannak.
A fenti témát magam is tanulmányozom még, ha találsz benne hibát, kérlek jelezd és kiegészíthetjük, módosíthatjuk a cikket.
