Mindamellett, hogy a két hőkamera piaci ára némileg eltér, úgy gondoltuk, hogy a két modell nagyjából egy kategória, így ez megér egy összehasonlítást. Közös vonásuk, hogy tenyérnyi méretűek, egy mellényzsebben elférnek, továbbá mindkettő újgenerációs szenzort kapott, nagyméretű keresőkijelzőt, és tudnak fotót-videót rögzíteni.
Mindkettő tehát a legújabb, 12 mikronos szenzortechnológiával készül, minek eredményeképp kisebb objektívvel is viszonylag nagy nagyítást lehet elérni velük:
- Az Infiray Finder 25mm-es, ami a régebbi, 17µm-os rendszerben kb. 35mm-nek felel meg (ld. például Infiray E3 Max, Guide Track IR35 és hellyel-közzel Pulsar Helion XQ38F). Az FL25R felbontása maradt 384×288 pixel (az FH25R verzió pedig 640x512px). Az FL25R nagyítása 2,5x-ös, a látószöge 10.5°, az észlelési távolsága 1300 méter.
- A Pulsar Axion 30mm-es, viszont a felbontása csak 320x240px, tehát nem csak a gyújtótávolsága nagyobb, mint az Infiraynek, hanem a kisebb szenzor is tovább szűkíti a látószöget, és növeli a nagyítást, ami kb. olyan lett így, mint a Helion XQ50F-é. Az Axion XM30S nagyítása 4,5x-ös, látószöge 7,3°, észlelési távolsága pedig megegyezik a Finderével, vagyis 1300 méter.
Ebből fakadóan az Infiray Findert én még vegyes terepen történő használatra sorolnám be, az Axiont pedig már inkább a nyíltabb terepekre javasolnám.
A fentiekből már sejthető, hogy azért mégsem teljesen egyforma a két kamera, és ez még csak a kezdet. Lássuk sorban a különbségeket.
Külső
Amellett, hogy tényleg rendkívül picik ezek a kamerák, mégis különböznek.
A Pulsar Axion egy függőleges kiterjedésű kamera, felső élén a gombokkal, a fogását egy pánt segíti, amibe a kezünket bújtathatjuk, így egészen kényelmes tartani. Jobbkezesek és balkezesek, vagy épp jobbszemesek és balszemesek is tudják kényelmesen használni, mert a kamera kialakítása szimmetrikus, és a pántot át lehet fűzni a kamera másik oldalára, így is teljesértékűen kezelhető mindkét oldalról. Az építési minősége a Pulsartól megszokott módon kiváló, magnéziumötvözetből készül, a gombok precízek, pontosak (bár a kis méret miatt kényszerűen elég közel vannak egymáshoz, és ez igaz a másik kamerára is). A bekapcsolás villámgyors, a kalibrálás pedig nagyon halk. A kamera tetején lévő státusz-led annyira apró és süllyesztett, hogy teljes sötétségben is csak mi látjuk. A masina microUSB-n keresztül tölthető, akkumulátora cserélhető.
Amennyire a kategória engedi, az Infiray Finder szinte mindenben különbözik. Kezdve azzal, hogy a Finder bár méretben szinte ugyanaz, csak kicsivel bumszlibb, vastagabb kamera, mint az Axion, ellenben fekvő formátumban kell tartani. A kezelőgombok a tetején találhatók. Kialakítását nézve jobbkezeseknek szánják, de ha jobban megfigyeljük, a kezelőgombok pont középen vannak, így balkézzel fogva is ugyanúgy kezelhető a kamera. Pántja nincs, de találunk rajta egy lyukat, ahová csuklópántot, nyakpántot tudunk rögzíteni, ezt mellékelik is hozzá. A gombok itt még kisebbek, mint az Axion esetében, puszta kézzel még viszonylag jól kezelhetők, kesztyűben már kicsivel nehezebb ügy, de nem lehetetlen. Ami az építési minőségét illeti, tulajdonképpen panasz nem lehet rá, szépen össze van rakva, jól kezelhető, de nem hasonlítanám a Pulsar-féle magnéziumházhoz, sőt, azt kell mondjam, hogy még a többi InfiRay X-Eye modell is valamivel szebb-jobb kivitelű, mint a Finder. A masina beépített akkuval rendelkezik, jóllehet a beharangozóban cserélhető akkut írtunk anno. Ezt a gyártó leírására alapoztuk, de kiderült, hogy az akku csak szervízben cseréhető. Ugyanakkor egy “mezei” 18650-es telep van benne, tehát a cseréje nem jelenthet különösebb anyagi megterhelést. Használat közben a Findernél viszont nem igazán lesz szükség az akksi csereberéjére, az Axionnál annál inkább, de erről később értekezem.
Kijelző
Mindkét kamera modern, nagy méretű és nagyfelbontású kijelzővel bír. Az Infiray kijelzőfelbontása nagyobb (1280x960px – HD), LCD-típusú, akkora méretű és felbontású, mint amekkora E3 és E6 modellekben, vagy épp a Guide Trackekben van. A Pulsar hagyományosan kisebb felbontású kijelzőket rak a kameráiba (a Helionokban mindmáig 640×480-as van, még az új generációs Helion 2-ben is!), viszont az Axion XM30S-ben növeltek rajta, mégpedig 1024×780 pixelre, és ez az új “S”-jelzésű modell AMOLED típusút kapott, ami mélyebb feketét ad, élénkebb, kontrasztosabb és elvileg energiatakarékosabb is. Érdekes módon azonban a Pulsar más trükköt alkalmaz: nagyobb optikai nagyítású okulárlencsével érik el a látszólag nagy méretű kijelzőt. Az Axionban extranagy – érzékelt – méretű lett így a kereső.
Ennek előnye, hogy tényleg nagyon panorámás élmény amikor belenézünk, hátránya viszont több is van. Egyrészt a Pulsarokban nem lehet a kijelző fényerejét állítani*, így meglehetősen vakít éjszaka a hatalmas és fényes kijelző.
* a Pulsarok menüjében található Icon brightness csak az ikonok, és a menü fényerejét szabályozza, ami nem sokat számít, ha maga a kép közben szétvakítja a szemünket. A gyorsmenüben elérhető “Brightness” (napocska ikon) pedig a kép világosságát szabályozza, nem a kijelző háttérvilágításét, ergo befolyásolja a képminőséget.
Emellett az Axion szenzorfelbontása csupán 320×240 pixel, és hát ilyen pici alapképet ilyen nagyra felnagyítani, annak ára van: vagy pixeles lesz, vagy szoftveresen lágyítják, ún. élsimítják a képet, hogy ne látszódjanak a pixelek, így viszont életlenebb lesz. A Pulsar az utóbbit választotta. Az alábbi illusztráció ezt mutatja be, igaz csak némileg eltúlzott, szoftveres imitáció formájában, csupán az elvet mutatom a könnyebb érthetőség érdekében. A valóságban azért nem teljesen így néz ki.
Az Infiray kijelzőjének háttérvilágítása állítható 8 lépésben, a legalacsonyabbal bár kicsit veszít a kép a kontrasztból, de legalább nem vakít éjszaka annyira. A Finder kijelzője ráadásul kapott egy infravörös érzékelőt, így automatikusan kikapcsol, ha elvesszük a kamerát a szemünktől, és visszakapcsol, ha belenézünk. Ez egy szuperjó megoldás, ugyanis nem kell a kamerát állandóan készenléti módba helyezni a bekapcs gombot nyomkodva, és ki-bekapcsoláskor nem kattog benne a zárszerkezet. Egész éjszaka csak felvesszük, körbenézünk, letesszük, minden mást az automatika elvégez energiatakarékos módon. Jóllehet azt vettem észre, hogy ha jobb szemmel nézünk bele, nem mindig érzékeli a szenzor. Én speciel mindig bal szemmel nézek a kamerába, mert jobb szemmel célzom, de balkezesek bevetik mutatóujjukat (fogás közben a szenzor elé teszik).
Akkumulátor
Az Infiray Finder az alacsonyabb kijelzővilágításnak, és az automatikus kijelzőkapcsolásnak (nomeg a 12µm-os konstrukciónak) köszönhetően rendkívül kis fogyasztású. Nálam 5 órát simán kibírt úgy, hogy sokat használtam, számos videofelvételt készítettem, a lesen ez volt az elsőszámú hőkamera, amivel effektíve nézelődtem. Kíméletesebb használat mellett szerintem egy 6-6,5 órát is kibírna (a távmérő nélküli modell állítólag 8 órát tud!). Természetesen ez a kamera is tölthető powerbankról, ha estétől reggelig használnánk, csupán arra kell figyelni, hogy USB-C csatlakozású.
Ezzel szemben az Axion XM30S nagy csalódás volt akku ügyben. A tesztek alapján körülbelül 3 órát bír ki, ha még videókat is készítünk vele több alkalommal, akkor talán még ennyit sem. Volt olyan alkalom, hogy itthon nyomkodtam kicsit, de az akksija még látszólag tele volt, majd kivittem lesre, csináltam 2-3 videót, néha nézelődtem vele, de inkább az InfiRayt használtam, aztán azt vettem észre, hogy 2,5 óra után az Axion lemerült. És volt olyan is, hogy teljesen le volt merülve délután, és az esti vadászat előtt egy 40-50 percet tudtam csak tölteni. Ezzel az akksi fele töltöttséget mutatott, amikor kivittem, de ez nagyjából annyira volt csak elég, hogy két egymás utáni videofelvételt készítettem, meg stand-by módban volt az állványon úgy fél órát, max 40 percet, és már le is merült. Szóval aki ilyen Axiont vesz, az feltétlenül vegyen hozzá tartalék akkut (hosszabb kiülésre akár kettőt is!), vagy powerbankot méteres USB kábellel, mert a kisméretű akku a nagy és fényes kijelzővel társítva hamar cserben hagyja a vadászt vadkározás közben. Teszem hozzá, valószínűleg sokat lehetne ezen javítani, ha a Pulsar megoldaná a kijelzőfényerő csökkentésének lehetőségét, amivel két legyet ütnének egy csapásra. Mondom ezt mégpedig azért, mert volt olyan, hogy amikor az Axion lemerült, a Finder még kb 50%-os töltöttséget mutatott, de amint emeltem a Finder kijelző fényerején, kb 10-15 percen belül le is ugrott a töltöttség a piros zónába. Ennyit számít a kijelző megvilágítottsága!
Menü és funkciók
A Pulsar Axion menüje ugyanaz, mint bármelyik más Pulsar kameráé: a menü gomb rövid nyomásával a gyorsmenüt aktiváljuk, ahol a kép világosságát, kontrasztját tudjuk állítani, továbbá a témamódokat (kvázi előre beállított kontraszt-fajtákat – Forest, Rock, Identification és User mode), és a stadiametrikus távbecslőt érjük el. A hátsó gombbal a fotó/videó üzemmódot lehet indítani, az első gombbal pedig a fenti témamódokat váltogatjuk, nyomva tartással pedig a nagyítás kapcsolható két lépésben (2x és 4x, vagy ahogy a Pulsar számolja a 4,5x alapnagyítást figyelembe véve 9x-es és 18x-os). A nagyítás hosszú gombnyomással történő aktiválása kissé kényelmetlen megoldás. Az elérhető hőképeket (amiből rengetegféle van), csak a rendszermenüből tudjuk állítani. Itt megjegyezném, hogy talán a vörös hőkép az, amelyik a legkevésbé vakít éjjel, és az új Axionban nem tapasztalatam azt a beszűrődő fehér fényt a kijelző körül, mint amit az Axion Keynél korábban. Ez persze az OLED kijelzőnek köszönhető. Ugyanakkor nem minden hőkép egyformán érzékeny, de ez talán minden hőkameránál így van. A mintavideóban látható, hogy az apró pöttyként felfedezhető állatok a Black Hot hőképnél látszanak még, de más hőképeknél meg alig vagy egyáltalán nem. A rendszermenüben továbbra is minden létező funkciót elérünk, itt lehet beállítani a fotó/videókészítéshez elengedhetetlen dátumot és időt is. A stadiametrikus távbcselés ugyanolyan, mint bármelyik Pulsar kameránál. Előnye, hogy szűk állásról indul, így nem kell sokat nyomkodni, hogy ráillesszük a vadra.
Az Infiray Finder modellek teljesen új menürendszert kaptak az elődökhöz képest, és úgy tűnik, hogy ezzel a menüvel és kezeléssel más Infiray kereső nem is fog rendelkezni, csak a Finder. Ikonos lett, ami úgy működik, hogy a menü gomb rövid nyomására az első gyorsmenüt kapcsoljuk, újabb nyomásra a másodikat, nyomvatartással pedig a rendszermenüt lehet aktiválni.
A gyorsmenükben a másik két gombbal tudjuk a nagyítást, kijelzőfényerőt, hőképeket és az élesítést állítani. Ha valaki aki esetleg próbálta a korábbi prototípust, vagy mondjuk úgy az első 1 max 2 példányt, ami Magyarországra került, az észreveheti, hogy az Infiray azóta átszabta ezt a menüt. Itt egy hosszú fikázás következett anno, de most kitöröltem, mert így már jól használható a kamera. Szándékosan nem jelent meg ez a cikk addig, amíg kezembe nem került a gyártásérett verzió. Az érdekesség a sztoriban egyébként röviden az, hogy pontokba szedve írtam le az Infiraynek (a Leitz Hungárián keresztül) a tapasztalt hibákat és átgondolatlan megoldásokat, és mindent úgy javítottak ki, ahogy javasoltam, szóval ez a kamera mondhatjuk, hogy egy icipicit a saját agyszüleményem is! 😀
A Finderben kapunk még olyan extra funkciókat is, mint PIP-ablak (nagyított kép a képben), a digitális iránytű, és a 2-tengelyes dőlésmérő. Hogy utóbbi kettő kinek lehet hasznos, azt nem tudom, de az összes új InfiRay kamerába belerakták. Stadiametrikus távbecslő nincs a Finderben, hiszen ott a hatékonyabb lézeres távmérés lehetősége.
Távmérő az Infiray Finderben
Itt ismét az a helyzet mint fentebb. Amikor megjelent a Finder Magyarországon és egyetlen tesztpéldány járt kézről kézre, akkor elkezdett terjedni a híre, hogy nem jó a távmérője, ez fórumokban is fellelhető volt. Végül kiderült a turpisság, nem volt gyárilag kalibrálva a távmérője a prototípusnak (nem oda mért, ahol a célkereszt volt), ezért volt pontatlan. A már kapható, gyártásérett verzió viszont úgy mér mint a kisangyal! Nem csak próbálgattam, hanem leellenőriztem a Leica Rangemasteremmel is, és halál pontos! Persze egy 600 méteres távmérőtől nagy csodákat ne várjunk, nem egy kategória a drágább távmérőkkel, de határozottan jól használható 300-400 méterig. Nyilván minél kisebb az állat, annál nehezebb megmérni vele, de egy disznót min. 300-ig szerintem gond nélkül. Legutóbbi próbám alapján egy nyulat is sikerült tarlón megmérni 204 méterre. Tapasztalatom alapján nem árt ha méréskor feltámasztjuk valahová és stabilan tartjuk a célkeresztet.
Képminőség
Itt el is érkeztünk a két kamera összehasonlításában a legfőbb témához, mert ég és föld a különbség köztük. A Pulsar véleményem szerint ebben az összemérésben ismét alulmaradt. Ismerve az Iray hőkamerák képminőségét, ezen annyira nem is lepődtem meg, ugyanakkor nem tudtam mit várhatunk az új, 12µm-os InfiRay szenzortól. Az InfiRay Finder képi világa olyan, mint a 2020-ban bemutatott többi InfiRay hőkameráé (E3n, E6n, X-Eye V2.0-k). Ez némileg különbözik a tavalyi modellek képi világától. Érdekes módon amíg a tavalyi InfiRay modelleknél a White Hot hőkép volt a jobban használható, az újaknál, így a Findernél is talán inkább a Black Hot a kellemesebb a szemnek, bár a többi is jól használható. A korábbi, 17 mikronos X-Eye modellekben az InfiRay nem alkalmazott élsimítást, ezért az alapképe rendkívül éles volt, belenagyításkor azonban sarkosabbak voltak a pixelek. A 12 mikronos új szenzoroknál már némi élsimítás felfedezhető, emiatt az alapkép talán egy hangyányival életlenebb, viszont belenagyításkor jobban “lekerekíti”, simítja a pixeleket, nem esik szét. Kb. olyan mint a Guide Track széria képi világa, de azért mégis más.
A gyártó 4-lépéses extra élesítést is kínál a gyorsmenüben, ez olyan, mint a Pulsar Helionokban az Image Boost, csak itt 4 fokozatban lehet állítani az erősségét. A kettes, esetleg a hármas élességi fokozat határozottan dob valamit a látványon, de 4. élességi beállítás már szerintem túlzás, és csak ront a képminőségen, legalábbis tiszta időben mindenképpen. Párás-ködös időben sajnos nem volt mód kipróbálni áprilisban és nyár közepén, ott még esetleg jól jöhet. Volt nálam rövid ideig egy nagyfelbontású, 12 mikronos Infiray Saim is, na ott már komolyabban működik a 4-lépéses élesítés. A kisebb 384×288-as szenzornál szerintem nem annyira indokolt, főleg nem a négy fokozat.
Az Infiraynél a képkontraszt állítása továbbra is automatikus, ami egyrészt jó, mert nem kell állandóan belenyúlni, mint a Guide-nál és a Pulsarnál, hogy a mindig legjobb képet kapjuk. Ha úgy ülünk lesen, hogy egyik oldalon mező van, a másik oldalon erdő, akkor a manuális kontrasztú kameráknál előfordulhat, hogy ami beállítás a mezőre jó, az az erdőbe benézve nem annyira, és fordítva. Az Infiray automatikusan igazodik ehhez. Másrészt viszont néha jól jönne a manuális belenyúlás lehetősége, mert ha túl kontrasztos a kép, jó lenne, ha vissza lehetne húzni, de az kétségetelen, hogy finomodott a dolog a tavalyi Infirayekhez képest. Viszont az alacsony növényzet kevésbé jól kivehető (értsd nem biztos, hogy látod hol ér véget a búza, és honnan kezdődik a repce például, mert hajlamos egybemosódni).
Ami az észlelési távot illeti, valóban egészen messze lehet látni a kamerával (még mindig az InfiRayről beszélünk). A körülbelül 1000 méterre legelésző szarvast mutatta még, jóllehet a formáját nem lehetett kivenni, csak a méretéből lehetett a fajra következtetni. A 800 méterre legelő őzeknek egy kis koncentrálással, 2-3x-os belenagyítással még lehetett látni a fejét-nyakát, ilyen távon a szarvasok alakja még kivehető. 400-500 méterre pedig egyértelműen kivehető az őz-alak, könnyedén megkülönböztethető a disznótól. 300 méterre még a rókát is meg tudtam különböztetni a borztól a Finderrel.
Ami a Pulsar Axiont illeti, őszintén szólva meglepődtem, hogy egy 600ezer forintos hőkamera csak ennyit tud. A képe a hasonló árkategóriás kínai hőkamerákhoz képest meglehetősen életlen, a kijelzőkről szóló részben le is írtam miért: egy nagyon kis felbontású szenzor képét vetítik ki egy jóval nagyobb felbontású kijelzőre, amit az okulárral még tovább nagyítanak, és ennek ára van. Igaz 400 méterről még ezzel is ugyanúgy lehet látni az őz alakot, de egyszerűen nincs kontúrja, olyan mintha összezsírozott üvegen keresztül néznénk. Lágy a képe nagyon. Az észlelési távolsága ugyanaz, mint az Infiray Findernek (a nagyobb nagyítás ellenére, ebből is látszik, hogy az Infiray szenzora érzékenyebb), de 800 méteren a fentebb említett őzek már csak alaktalan foltok. Ennek a tipikus, pulsaros élsimításnak, képlágyításnak viszont az az eredménye, hogy ha digitálisan belenagyítunk, akkor sem látunk a képen pixeleket, hiába kisebb a felbontás a többiekhez képest. Ezt viszont sokan szeretik mert nem esik szét a kép, ám az én véleményem az, hogy ha túlnagyítunk egy alapvetően kicsi képet, akkor tökmindegy hogy egy sarkos pixelkupacot látunk, vagy egy pixelek nélküli, de életlen pacát, egyikkel se vagyunk előrébb.
Nem az élesség volt ugyanakkor az egyetlen gondom az Axion képminőségével. A képe sok esetben brutálisan kontrasztos, a legtöbb videó Black Hot módban úgy készült az Axionnal, hogy a kontrasztot az abszolút 00 minimumra kellett állítanom. Ha viszont átkapcsoltam White Hot módba, ott meg kevés volt, ott meg fel kellett tolni a kontrasztot. A mintavideóban ez annyira nem egyértelmű, az OLED kijelző azért máshogy mutatja a képet, mint ami a felvett videóban látszik. Az a helyzet, hogy az Axion használata nálam nem szólt másról, mint véget nem érő kontraszt és világosság tili-tolizásról, meg fókuszgyűrű tekergetésről, hogy megpróbáljam a videók kedvéért a legjobb eredményt kihozni belőle (ld. az alábbi mintavideóban). Pulsarosok most biztos felhorkannak, hogy nem váltottam képmódot. De bizony váltottam, ez látszik az összehasonlító videóban is néhány alkalommal. Az eredménye az lett, hogy a túl kontrasztos kép még kontrasztosabb lett, a szó legrosszabb értelmében. Néha az segített volna valamennyit az eredményen, ha a kép világosságát emelem (napocska ikon), csak attól meg jobban vakít a kijelző. Ezért nem mindegy, hogy a kijelző háttérvilágítását külön is lehet-e állítani (amit a Pulsarok nem tudnak), vagy a képminőségre is ható fényerővel tudunk csak játszani.
Az összbenyomásom tehát az Axionról az, hogy nagyon életlen és harsány képe van, gépészkedni kell állandóan, hogy az ember valami szemnek kellemest kihozzon belőle, ami nagyjából közelít a valósághoz (merthát ugye ez kéne legyen az alapvető elvárás, hogy minél élethűbb legyen…vagy ez csak engem érdekel?), és mindemellett szétvakítja az ember szemét éjszaka. Ráadásul még a látószöge is igen szűk, kevesebb területet látunk be vele egyszerre magunk körül. Ha még cserébe jó nagyítást kapnánk, amivel messze ellátni, azt mondanám oké, nagy nyílt placcokon jól jöhet, de még ezt se kapunk, mert a képe életlen, a messzire lévő állatokat látja ugyan, de alaktalanok, csak foltok.
Alább a videós összehasonlítás, szerintem így is látványos a különbség, de biztosíthatom az Olvasót, a kijelzőben nézve még nagyobb az élességbeli különbség.
Összegzés
Összegzésül annyit, hogy mindegyik kamerának megvannak az előnyei és hátrányai, bár én úgy érzem, hogy az Infiray több és fontosabb előnyt kínál, mint a Pulsar. A Pulsaron látszik, hogy egy jóárasított, belépőkategóriás modell a cégnél, és szándékosan, vagy a technológia sajátosságaiból adódóan ki tudja, de közel sem tud annyit nyújtani, mint a nagytestvér Helion.
Ha a kettő közül kellene választanom, én 100%, hogy az Infirayt választanám, már akkor ezt írtam, amikor az Infiray Finder még tele volt hibákkal, így hogy kijavították, így meg nem is kérdés. Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb hőkamera ma a piacon 1 millió Ft alatt! Nem vagyok Pulsar-ellenes, bár sokan vádolnak vele. Egész egyszerűen szemmel látható a különbség: az Infirayel jobban átlátjuk a tájat, az Axionnak meg hiába erősebb a nagyítása, nem látunk messzebb vele, mert életlen a képe. Ráadásul állandóan állítgatni kell. Az Infiray akkuja kétszer annyit bír minimum, és ott a lézeres távmérő, ami lövés előtt nagyobb magabiztosságot ad. Nem kell nyomkodni a gombját az automata kijelző miatt, és nem vakít annyira éjszaka. Ezek számomra olyan előnyök, ami nem ér fel azzal, hogy az Axion fémből van, gyorsan bekapcsol, és PULSAR van az oldalára írva. Na jó, a Pulsarnak ott van még a Stream Vision telefonos app, amivel az Infiray egyelőre nem tud versenyezni. Viszont aki csak arra használná, hogy letöltse a képeket, arra mindkét gyártó appja használható, ráadásul, ha van számítógép a házban, akkor meg nem is kell az appokkal és wifivel bajlódni, mert USB csatlakozáskor a számítógép mindkét kamerát háttértárként ismeri fel, és csak át kell húzkodni a képeket a megfelelő mappába.
