“Okos céltávcsöveink és irányzékaink, hőkameráink, vagy épp távmérős távcsöveink vannak. Digitális térképeink, ballisztikai applikációink, és appok, amik megmondják hogyan mozog a vad. Magyarán, amint akad egy kihívás a vadászatban, mindig lesz egy technológiai újítás, ami ezt a kihívást csökkenteni igyekszik.
Természetszerűleg felmerül tehát a kérdés: tönkreteszi-e a vadászatot a technológia fejlődése?
A rövid válasz az, hogy nem, mert nem hagyjuk. Mi vadászok nem fogjuk hagyni, hogy a technológia oly módon megkönnyítse a vadászatot, hogy tönkretegye azt, amit szeretünk benne: a kihívást, a vadászatot magát. Ha a vadászat csak a hús begyűjtéséről szólna, akkor más lenne a helyzet. Akkor valószínűleg keresnénk az optimális hús/energiaráfordítás arányt, és arra használnánk a technológiát, hogy az erőfeszítéseinket mindinkább optimalizáljuk. Ugyanakkor még a leghangosabb “húsvadászok” is lekorlátozzák a taktikájukat annyira, hogy még mindig egy olyan fair-play szinten marad, ami számukra is elfogadható. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogadjuk be a technológiát (hiszen már most is használjuk). Ez azt jelenti, hogy a fejlődés ellenére még mindig megtaláljuk a módját annak, hogy a vadászat kihívás, és a vadászó egyén számára kielégítő legyen.
A vadászati törvények a legkonkrétabb korlátozások, amiket a legtöbben követünk ugyebár. A jogi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a vadászokat úgymond becsületessé tegye, a vadpopulációt pedig védelmezze. De a legtöbb vadász rendelkezik egy erős, személyes etikai beállítottsággal is, ami még a jogszabályoknál is erősebb. Tény, hogy ez minden vadásznál más és más, valószínűleg ez az oka, hogy egymástól különböző, ámde erős véleményekkel találkozhatunk.
A helyzet az, hogy mindannyian más aspektusát szeretjük a vadászatnak, mindenkit más-más vadászati élmény elégít ki. Például egy megrögzött bakvadász lehet, hogy a legújabb fegyvert használja, 25 vadkamerát telepít le, és megvesz minden vackot, amit csak megengedhet magának, de a kihívás, amit keres az az egyedi, deformis trófea. Ekképpen tonnányi türelemre, tudásra van szükség ahhoz, hogy ezt elérjük, függetlenül attól, hogy mennyi technológiát használunk. Ha beérné az ember bármilyen bakkal, akkor nem használna ennyi előnyt, mert nem lenne rá szükség.
(A szerk. megjegyzése: próbáljunk kicsit elvonatkoztatni a fenti bakvadásztól. Vegyük észre, hogy ugyanez az elv igaz a kukoricából bizonytalan helyen és bizonytalan időben, adott esetben ritkán előmerészkedő disznóra, a nagyon nehezen vadászható, óvatos és okos aranysakálra, stb.)
Egy másik példa: nagyon szeretek itt belső-Alaszkában grizzy medvére vadászni dögszórón. Csalit használok, és ózonos szagtalanítót, ami által az állatok kevésbé tudnak kiszagolni. De nagyobb kihívássá teszem a vadászatot azáltal, hogy tradícionális íjat használok, sőt volt amikor még kőből készült vadászheggyel is kísérleteztem. Nagyon nehéz, sok esetben frusztráló a helyzetem, ha egy jól fejlett medve megjelenik a szórón, miközben én a fára szerelt lesen ülök, szóval erre a részre minden segítséget megragadok, amit csak tudok. De a valódi kihívást az jelenti számomra, hogy egy nagyméretű és veszélyes állatra adok le lövést hagyományos íjjal.
A személyes ízlésünk és tapasztalataink határozzák meg az irányát annak, hogy hogyan használjuk a technológiát. Mindannyian tudunk mondani olyan eszközöket, amik abszolút hidegen hagynak, de azért ne szóljuk le a vadásztársaink eltérő választását sem.
Ne feledjük, hogy a felszerelés, amit ma használunk, egykoron szintén új technológiának számított!
Létezett az első alkalom, amikor valaki pattintott követ erősített a lándzsa hegyére, vagy az első alkalom, amikor valaki felaljzott egy íjat. Ezek jelentős lépések voltak a vadászati technológia fejlődésében, melyek az embert hatékonyabb vadászokká tették.
A vadászat minden kis szegmensét, minden új eszközét az emberek megvizsgálják, kipróbálják, ami jó dolog egy bizonyos pontig. Ugyanakkor végig kell gondolnunk, hogy egy új technológia mennyire van hatással az erőforrásainkra, és a vadászat esélyeire. Nem szabad hagyni, hogy a vadászati technológia fegyverkezési versennyé avanzsáljon, és megossza a vadászati kultúránkat.
A technológia élettelen és semleges. Az emberi tényező szabja meg, hogy hogyan használják, hogy jó-e, vagy sem a vadászat számára. Ha nyitott elmével tudjuk megítélni az új technológiát, nem kell attól tartanunk, hogy véget vet a nagybetűs Vadászatnak, ahogy azt ma ismerjük. Csak egy új útja, módja lesz annak, hogy gazdagítsuk az élményeinket kint a természetben, és talán még másokat is bevonzzunk.”
Az Outdoor Life cikke eredeti nyelven itt található.
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
