A magyar vadgazdálkodás most olyan, mint egy rissz-rossz Windows XP. Vírusos…
Pár éve még a fene se gondolta volna, hogy 2020. év elején a “vírus” lesz a legtöbbet hangoztatott kifejezés a vadászok között. Aztán jött az afrikai sertéspestis, és beindult az aggodalom, aztán a pánik, és ma már az ország jelentős részén érzik a hatásait. Még ha a vadállományban, vadsűrűségben sok helyen még nem is, de az intézkedések hatásait, a szigorításokat már sok helyen. És senki nem tudja megmondani meddig tart, tekintve, hogy még a csúcspontot se értük el, legalábbis nagyon úgy tűnik. A Pilis környékén jelenleg is egyre csak terjed az ASP nyugat felé. Ez az egész ASP ügy a vadásztársaságoknak országszerte problémákat okoz, sok helyen bevételkiesést is. Ha nem most, akkor majd később fog.
Aztán felbukkant pár helyen a madárinfluenza is ismét, de ez úgy tűnik izolálásra került, mert ahogy jött, úgy el is tűnt. Hál’ Istennek. Egyelőre.
Ám nem kellett sokat várni a koronavírusra sem. Alig pár hét alatt begyűrűzött az országba, mitöbb Európába, ami azt eredményezte, hogy az áprilisi őzbak vadászatokat zsinórban mondják le a külföldi vendégvadászok. Ez márpedig óriási bevételkiesést okoz a magyar vadgazdálkodásnak, és úgy en bloc a magyar turizmusnak is. Sok helyen akkora mértékűt, hogy likviditási problémákkal küzdhetnek majd. Ezt még tetézheti egy-egy települési vesztegzár. Pár héten belül indul a vadkárszezon, őrizni kellene, de erre nem lesz mód, ha a kormány a járvány miatt település elhagyási tilalmat rendel el. Ekkor majd még a vadkárt is a nyakunkba varrják a gazdálkodók, ami úgy fog kelleni a VT-knek, mint póknak a harmat.
A költői kérdés tehát az: mi jön még?
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
