Megszáradt a pecsét a vadász bizonyítványon, de hogyan tovább? Amellett, hogy még csak most jön az igazi – életfogytig tartó – tanulás, valahol el kellene kezdeni. Az alábbi cikkben sorra vesszük, hogy milyen lehetőségei adódhatnak annak, ki vadászni szeretne.
Röviden: területes tagság, pártolói tagság, bérkilövői tagság, baráti vendégvadászat, fizetős vendégvadászat, lesbérlet, területbérlet, területvásárlás. Ezeket a lehetőségeket vesszük sorra.
Területes tagság
Ti. teljes jogú területes tagság, ami azt jelenti, hogy az újdonsült vadász belép egy vadásztársaságba, befizeti a belépődíjat, évente fizeti a tagdíjat, és
a társaság saját területén elvileg oda és akkor megy ki vadászni, amikor akar, és kisebb-nagyobb korlátozásokkal azt lő amit akar.
Ez egy nagyon kényelmes módja a vadászatnak. Jóllehet területileg be van korlátozva az ember, ám egy idő után minden zegzugát meg fogja ismerni a vadászterületnek, ismerni fogja a vadjárást, és úgy is kijut vadászni, ha naplemente előtt egy órával ugrik be az ötlet, hogy milyen jó lenne este vadászni egyet. Ez az igazi vadászat, amikor az ember szinte együtt él a területtel, ahol vadászik. Legalábbis ez az elmélet.
A gyakorlatba azonban egy-két dolog beleszólhat. Az egyik, hogy nem árt jó adottságú területtel rendelkező VT-be belépni. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy az adott VT területe jó-e vagy sem, már eleve szükséges némi helyismeret. A másik gond az lehet, hogy a jó területekre nem olyan könnyű bekerülni, limitált a taglétszám, és csak kihalásos alapon lehet bejutni. Az is lehet, hogy olyan terület, ami jó és van tagfelvétel, az messze van a lakhelyünktől. Nyilván ez nem kizáró tényező, de ha 2 órát kell autózni a területre jutásért, az azért nem ugyanaz a fajta vadászat, mint amikor az ember hétköznapokon is rá tud szánni egy órát arra, hogy kimenjen, csak úgy puska nélkül lecsapázni, körülnézni, képben lenni, hogy mit történt a területen, hogy legközelebb hova érdemes kimenni. Hogy részt tud venni a társaság életében azzal, hogy társadalmi munkában lest állít, etetni megy stb. Aztán az sem mindegy, hogy milyen a társaság, normális, segítőkész vadászokból áll, akikkel baráti viszonyt lehet kialakítani, vagy bevesznek boldog-boldogtalant, a tagok nem is ismerik egymást, és tele van hülyékkel a VT, akikkel később csak a baj van. Jobb helyeken 1-2 év tagjelöltségi időszak van, ekkor a tagjelöltnek ki kell járnia dolgozni, ki kell járnia télen hajtani, ergo 1-2 évnyi lehetősége van arra, hogy bemutatkozzon, bizonyítsa, hogy érdemes arra, hogy felvegyék, és ez idő alatt a területet és a tagságot is megismeri. Ha nem klappol a dolog, akkor a tagjelöltségi időszak végén, a társaság taggyűlése el is utasíthatja a tagfelvételi kérelmet. Aztán persze érdemes azt is figyelembe venni, hogy mennyi az egyszeri belépődíj, ami párszázezertől (apróvadas-vegyesvadas terület) pármillióig (nagyvadas) terjedhet, hogy mennyi az éves tagdíj (évi pártízezertől párszázezerig), és nem árt azt sem megérdeklődni, hogy évente a társaságnak általában mennyi vadkárt kell fizetnie, és hogy erre szokott-e lenni a társaságnak elég pénze, vagy ezt minden évben a tagoknak kell összedobniuk az éves tagdíjon felül.
A területes tagság tehát egy nagyon jó dolog, de
az ember nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is magára vállal
általa, és nem mindegy milyen területre, milyen vadásztársak közé, és milyen feltételekkel kerülünk. No igen, arról még nem is beszéltünk, hogy a tagok a terület mekkora részén vadászhatnak bármikor, mely részeket kímélik, mely részekre mehetnek csak fizetős vendégek, és milyen vadból mennyit lőhetnek a tagok egy évben, mi az amit nem lőhetnek, lehet-e vendéget hívni stb.
Pártolói tagság
Hasonló a fenti területes tagsághoz, de a pártoló tagnak a jogai korlátozottak. A pártoló tagság jó eséllyel olcsóbb, mint a teljes jogú tagság, vagy épp egyszerűbb megszerezni, cserébe viszont a pártoló tag általában nem szavazhat a közgyűlésen, és sok esetben néminemű korlátozásokkal vadászhat a területen. Van ahol nincs is ilyen, hogy pártolói tagság, ahol van, ott meg ahány VT, annyiféle megoldás létezik.
Területbérlet
Területbérlet esetén a vadász évente egy nagyobb összeget fizet a területen vadgazdálkodást folytató vadásztársaság (vadászatra jogosult) részére, cserébe a vadászterület egy meghatározott részén a vadász egyedül vadászhat, más nem megy oda. A vadhús kérdése itt egyedileg rendezett, illetve jó eséllyel a területet bérlőnek kell gondoskodnia a téli etetésről, a les vagy lesek létesítéséről, karbantartásáról stb. Itt persze észnél kell lenni,
nem árt ismerni a területet, nehogy olyan területrészt sózzanak ránk, ahol nincs is vad.
Ha a vendéghívás korlátlan, és nagyobb értéket képviselő vadat is lehetőség van a bérlet folyamán elejteni, úgy – a fene tudja mennyire legálisan – de lehetőség adódhat arra, hogy néhány trófeás vadat az év során átengedjünk fizetős vendégnek, így visszatermelhetjük a területbérlet árát, vagy legalább egy részét. No persze szigorúan számlával, hogy a NAV is nyugodt legyen! 🙂
Lesbérlet
Ilyen esetben a vadász évente fizet egy a területbérletnél kisebb mértékű összeget a vadászatra jogosultnak, cserébe egy bizonyos lest, szórót csak ő használ, vagyis ő eteti, és ő vadászik rajta. Ez nem éppen változatos módja a vadászatnak, de a semminél több, és rövid távon olcsóbb, mint a területbérlet, vagy a teljes jogú tagság. Na persze mindenféle rémsztorikat is hallani, hogy mennyire szeretik a tagok a lesbérlőket, hogy kimennek időnként és körbepisilik a szórót, vagy hasonlók. Hát kérem, Magyarországon vagyunk, gondolom senki nem csodálkozik. A vadásznál irigyebb ember nem sok létezik, ahogy mondani szokás.
Bérkilövő egyesület
A bérkilövő vadásztársaság nem rendelkezik saját területtel, hanem minden évben több alkalommal külsős helyszíneken szervez vadászatokat a tagjai számára. A bérkilövő vadász tehát befizet egy éves tagdíjat, cserébe szezon elején kap egy listát, hogy az év során hova és mikor mehet vadászni vendégként. Általában az ország különböző pontjaira szervezik ezeket, van köztük néhány társasvadászat, és néhány lesvadászat. Hatalmas trófeát nem fogunk kapni, de egy-egy vadkározás, tarvadkilövés csurran-cseppen évente, akár még izgalmas, szép helyeken is adott esetben.
Baráti vendégvadászat
Ez az ingyenélés tipikus esete, de persze nincs ezzel semmi baj. Sok esetben szimbiózisról is lehet beszélni, mert olyan helyeken, ahol óriási a vadkár, még örülnek is, ha eggyel több puska van kint este a területen. Na persze ehhez kellenek a barátok is, idegen vadászokat kevés helyen fogadnak jó szívvel, főleg nem ingyen.
A baráti vendégvadászat az igazi vadászat, a magyar vadászkultúra egy fontos eleme,
ahol kölcsönösen előnyös barátságok szövődnek, ahol az ember eljuthat olyan helyekre is vadászni, ahová egyébként nem lenne lehetősége, és mindezt olyan emberekkel együtt teszi, akikkel jól érzi magát. A legjobb a többnapos, együtt töltve az estéket egy vadászházban, főzőcskézve, iszogatva, nagyokat beszélgetve. Persze a mai világban ez ritka, mint a fehér holló, de mindenki végtelen romantikával gondol az olyan vendégvadászatokra, amiket eleink rendre műveltek, és írtak le a különféle regényekben, amiken felnőttünk.
Fizetős vendégvadászat
A fizetős vendégvadászat a lehetőségek kimeríthetetlen tárháza, amibe beletartozik az 5000 Ft-os vadkározós kiülés, ahol az ember egyedül ülhet ki a kukoricatábla szélére és megmondják mit lőhet és mit nem, és a 20ezer forintos tarvadazási lehetőségtől kezdve, a többmillió Ft-os somogyi gímbika kilövésen, és a disznóhajtásokon át, akár egy alaszkai vadászatig bármi. A vadász bejelentkezik a szervezőnél, legyen az egy vadásztársaság, erdőgazdaság, vadászatszervező iroda, vagy fusiban vadászatokat szervező magánszemély, és megmondják, hogy mennyi pénzért, hova és mikor lehet kimenni. Oda aztán többnyire kísérettel megy a fizetős vendég, megmutatják, hogy mely vadat lehet meglőni, aztán a végén teríték, kürtszó, cseng a kassza, trófea a falra.
Ha szerencsénk van, akkor mindennek olyan feneket kerítenek a szervezők, vendéglátók, hogy azt éreztük vadásztunk,
és ez életre szóló emlék marad. Ha nincs szerencsénk, akkor kb az a menetrend, amit fentebb leírtam, hogy megérkezünk a helyszínre, beültetnek a terepjáróba, kivisznek egy helyre, majd cirka 20 percen belül rámutatnak egy vadra, hogy “na azt kell meglőni”. Meglőjük és ezzel vége is a mókának, tessék rendezni a számlát. A téli disznóhajtás hasonló, befizetjük a pénzt, aztán ha szerencsénk van, jó helyet húzuk a sorsoláson, és a terület adottságai, vadsűrűsége is megfelelő, így szétvadásszuk az agyunkat nap végére, ami örök élmény marad. De az is benne van a pakliban, hogy semmit nem látunk egész nap, pénz pedig nem jár vissza. Sőt, ha sávos árazás van – teríték függvényében -, és igazán pechesek vagyunk, akkor az is előfordulhat, hogy a többiek szétvadászták az agyukat, mi nem láttunk semmit, és az alapdíjra még rá is kell dobni pártízezer forintot a vártnál nagyobb teríték miatt.
A fizetős vendégvadászat szinte egyidős a modernkori vadászattal, és lehet nagyon jó is, meg lehet nagyon rossz is, kínálhat életre szóló élményeket is, és beleszaladhatunk lehúzásokba is. Észnél kell lenni. Ennek a vadászati formának egy speciális esete a pausál, ami lényegében egy vadászati csomag. Ekkor a befizetett összegért nem csak egy vadat lőhetünk, hanem többet is, és erre egy hosszabb időszak áll rendelkezésre (akár egy szezon is), így több élményt szerezhetünk, és nem zavarják le – remélhetőleg – 2 óra alatt az egészet a szervezők.
Területvásárlás
Na ez a legdrágább, de a legszabadabb módja a vadászatnak. Ha rengeteg pénzünk és lehetőségünk van, veszünk párszáz hektár erdőt-mezőt, és bizonyos keretek közt azon vadászhatunk, bár úgy tudom azért ez sem ennyire egyszerű, mert a minimális vadászterület nagyság ma Magyarországon 3000 hektár, szóval ha párszáz hektárunk van, akkor is be kell csatlakoznunk valahova, valakihez ezzel a területtel.
A B-verzió, hogy van némi földterületünk, és a környéken becsatlakozunk vele a helyi vadásztársasághoz úgy, hogy megengedjük, hogy a földünkön a VT tagjai vadászhassanak, cserébe felvesznek minket tagként, és mi meg vadászhatunk a VT egész területén, nem csak a saját földünkön. Létezik az ún. földtulajdonosi közösség is, ilyenkor a helyi (egymással szomszédos) földtulajdonosok, gazdák állnak össze, és alapítanak zártkörű vadásztársaságot, és egymás földjein vadásznak, pontosabban folytatnak vadgazdálkodást.
A fentiekből látható, hogy a vadászati lehetőségek tárháza igen széles, és bár leginkább pénz kérdése a dolog, de kispénzűeknek is van lehetősége ma Magyarországon vadászni. Ha tele vagyunk jófej vadászbarátokkal, akkor úgy szerezhetünk életreszóló vadászélményeket, hogy gyakorlatilag egy fillérünkbe nem kerül, mégis végivadásztuk az országot. De akár elkölthetjük évente egy ház árát is vadászatra, ha megtehetjük.
