Azt gondolom nem kell különösebben magyarázni senkinek, hogy mi az a képstabilizátor. Kiküszöböli a kézremegést, ami egy nagy nagyítású hőkamera keresőnél igen jól tud jönni. Hát még télen, amikor kicsit fázunk is. Céltechnikába értelemszerűen nem rakják, mert katasztrofális hatással lenne a pontosságra, ha eltüntetné a kézremegésünket. Ott inkább az a kihívás a hőkameráknál és éjjellátóknál, hogy minél jobb legyen a képfrissítés, és minél gyorsabb a jelátvitel, hogy még a legapróbb mozdulatok is látszódjanak.
Képstabilizátorból háromféle létezik, és ebből a háromból egyelőre a harmadikat, vagyis a legegyszerűbbet és a legolcsóbbat építik a hőkamerákba.
- Optikai stabi (OIS v. OSS): itt az objektív lencserendszerében mozgatnak egy kvázi lebegő lencsetagot giroszkóppal, gyorsulásmérővel. A lencse a kézremegésünkkel ellentétes irányba mozdul, lecsillapítva ezzel a látott kép remegését. Ez a leghatékonyabb stabilizálási mód, de megdrágítja az objektív konstrukcióját, és ezzel a készüléket, továbbá a pluszfogyasztás miatt csökkenti az akkuidőt.
- Szenzorstabi (IBIS): ez esetben a giroszkóp és a gyorsulásmérő magát a szenzort mozgatja a kézremegésünkkel ellentétesen és így stabilizál. Egy modern rendszer hatékonysága majdnem eléri az OIS-ét, de ez is megdrágítja a készüléket, hiszen a mechanikája rendkívül kifinomult, és ez is növeli az energiafogyasztást.
- Elektronikus stabi (EIS): ez csak egy kis programozást igényel, ugyanis fizikai stabilizálás nem történik, csak szoftveres. Valamennyire hatással kell legyen az akkufogyasztásra, hiszen az elmozdulást gyorsulásmérő figyeli, a számításhoz processzor kell, de ez szerintem elhanyagolható pluszenergiát igényel.
Az elektronikus képstabilizálás (EIS) lényege, hogy a kamera nem az egész szenzort használja képalkotásra, hanem a széleiből lecsíp egy kicsit. Tehát a szenzor nagyrésze aktív, a szélei körben inaktívak addig, amíg mozgás nem történik. Amikor viszont mozgás történik, akkor a kézremegéssel ellentétes irányba eltolódik az aktív rész. Magyarán mintha egy kisebb képkeretet mozgatnánk fel-le és jobbra-balra egy nagyobb keretben. Persze mi teljes képet látunk a kijelzőben, de úgy fog kinézni, mintha nyomtunk volna egy 1.1-1.2x-es digi nagyítást, tehát a képünk picit életlenedni fog.
Ez tehát a legolcsóbb megoldás, de a hátránya a picivel életlenebb kép (az enyhe digi nagyítás miatt), illetve az, hogy ha a keresővel épp nem szuggerálunk valamit, hanem effektíve keresünk, tehát húzkodjuk a tájon, akkor ezt a mozgást a stabi ki akarja majd küszöbölni, de nyilván egy ilyen nagy svenkelést nem tud, ezért kissé szaggatva ugrálni fog a kép (kvázi a stabi “szalad” a mozgás után). Jóllehet ez is azért szoftveres programozás kérdése csak, mert ha kicsit ügyesebben megcsinálják, akkor a kamera érzékeli, hogy ez most nem kézremegés hanem svenkelés, és nem igyekszik kikorrigálni. Ám egyelőre itt még nem tartanak a hőkamerák.
További hátránya az EIS-nek még, hogy csak a függőleges és vízszintes tengelyen képes stabilizálni, míg a komolyabb stabi-megoldások a billenést, csavarást is képesek kiküszöbölni. Várjuk tehát azt a napot, amikor a hőkamerákba szenzorstabilizálást vagy OIS-t építenek. Az lesz az igazán tuti. Bár az EIS is jobb mint a semmi, de hátrányai miatt nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja.
E cikk írásakor EIS-t a Nocpix Vista, Nocpix Lumi, Thermtec Wild és Hikmicro Habrok Pro hőkamerákban találunk tudtommal.
