A Rico az Infiray kompakt (értsd nem tubusos) hőkamera céltávcsöveinek csúcsa. Igazából a kompakt szó még a Saimra, vagy a Genire illett is, a Rico viszont már nem egy kicsi és könnyű darab. A fixre szerelt gumiharanggal együtt majd’ 30 centi hosszú, és a gyári szerelékkel együtt 1.1 kilós. Ez minden, csak nem kompakt, viszont brutál masszív és minőségi darab, ezt érezni fogja mindenki, aki kiveszi a dobozából.
Ez egy 50mm-es gyújtótávú, 640x512px 12 µm szenzoros céltávcső. Ezt az alapfelállást fejeli meg a kornak megfelelő 20mK érzékenység, és a 60Hz-es képfrissítés. Mindkettő érezhetően jobb élményt kínál a korábbiaknál: a kép élesebb és részlettelibb, illetve folyamatosabb, “fluidabb” hogy úgy mondjam, mint az elődöknél. A képélességért azonban nem csak a szenzorfelbontás és az alacsony érzékenység felel, hanem a piacvezető, 2560 x 2560 pixel felbontású kijelző is.
Ha a kijelzőfelbontás széltére-hosszára azonos, akkor az eddigi tapasztalatokból azt gondolná az ember, hogy kerek, sőt az első hírek a beharangozáskor erről is szóltak. Valójában a Rico 2 kijelzője nem kerek, az ikonok elhelyezkedése alapján soha nem is szánta annak a gyártó, téves információ volt ez a bejelentéskor. Ez a kijelző kéremszépen négyzetalakú, amiben fent és lent státusz/ikonsáv látható, köztük az élőkép, melynek a tényleges felbontása 2560 x 2045 px. Azért gondoljunk bele mit fejlődött a hőkamera technológia pár év alatt! Egy régebbi kamerában 512 pixel volt a kijelző szinte teljes függőleges felbontása, itt pedig csupán a két ikonsáv tesz ki ennyit.
Ezekbe az új csúcs-Infikbe már elég komoly okulárlencse kerül, így nincs képszéli torzítás, csekély betekintési szög, vagy bármi hasonló. Elég csak megnézni a fenti, sebtiben készült mobilos fotót a kijelzőről, faltól-falig éles, és se párna- se hordótorzítás nem látható rajta, csak azért rövidül jobbra, mert ferdén tartottam a telefont.
Aztán a következő újítás a Rico 2-n a karral működtethető digitális zoom, ami kézre esik és nagyon kényelmes használni. 3x-os alapnagyítástól a 24x-es össznagyításig mozog szinte fokozatmentesen a két végállás között, középen kb. a 10x-es össznagyítás található. Digitális lévén persze elektronikusan kötik a kar fizikai pozíciójához a zoomállást, ezért ritkán előfordulhat olyan helyzet, hogy a kar mondjuk a kijelző-fényerő szabályozásából fakadóan középen marad (merthogy erre is használható a menüből), aztán ha visszatérnénk használat közben a zoomoláshoz, a nagyítás alapálláson lesz, de ahogy megmozdítjuk a középen hagyott kart, a zoom rögtön oda fog ugrani a középállásba, kb 10x-esre, ahogy fentebb említettem, és utána tudjuk visszahúzni a kívánt állásba. Így leírva talán bonyolultnak hangzik, de nem az, amint megtapasztalja valaki, rögtön egyértelmű lesz a működése. Cserébe baromi gyorsan lehet vele lövéshez felhúzni a digitális nagyítást.
Az objektív fókuszálását, élességállítását a távcső tetején lévő tekerőgombbal tudjuk nagyon precízen szabályozni. Erre viszonylag gyakran szükség is lesz, mert a mélységélessége az optikai jellemzőiből fakadóan (nagy objektív, nagy szenzor) relatíve kicsi. Ha jól beállítjuk, akkor azért kb 50m-től 400 méterig minden éles lesz a távcsőben nézve, de ha valami miatt közelre fókuszálunk vele úgy 30-35 méterre, akkor 100-150-re visszanézve már újra kell élesíteni. Egy kicsit játszani kell vele, hogy ismét eltaláljuk az ideális-univerzális 50-400-as intervallumot. Hát a nagy nagyítású optikák már csak ilyenek ugye…
A Rico 2-n végre eltalálta az Infiray mágneses töltőcsatlakozót is. Ez a megoldás anno az EYE III keresőknél debütált, de ott hamar el is engedték (az E3 Maxban még volt, az EH35-ben már nem). A legfőbb baja az volt, hogy gyenge volt a mágnese. Itt a Riconál már nincs ilyen, a magától helyére ugró töltőkábel feszesen tart, körbe tud forogni és mégsem veszíti el a kontaktot, továbbá adatkábelként is szolgál. Akkor sincs pánik, ha nincs nálunk ez a speciális töltőkábel, mert csak kihúzzuk a töltőcsatlakozó dugóját és alatta ott a sima USB-C csatlakozó. A dugót sem fogjuk elhagyni, mert oda van kötve a házhoz. Apró bosszúság, hogy a távcsövön nem láttam sehol töltöttségjelzőt. Egyébként a cserélhető akkuja egyedi típus, kettőt ad hozzá a gyártó, papíron 11 órát bírnak összesen, és ez szerintem fedi is a valóságot. A kis 2-3 órás tesztjeimmel két vadászat alatt se tudtam megszorongatni az első akkut, a másodikat pedig ki se vettem a dobozból.
Ugyanitt a töltőcsatlakozónál találunk egy kis Picatinny sínt is. Mondjuk ötletem nincs, mit érdemes oda rögzíteni, mert az immáron aprócska méretű, 1200 méteres, beépített LRF távmérő ott csücsül a másik oldalon. A lézer cirka 500 méterig igen stabilan működik, fölötte is még meg tudunk mérni vele határozottabb tereptárgyakat, de egy betárcsázott tarlón fekvő őzön nem tudott már fogást találni, csak mögötte 600-ra a fákon, bokrokon. Egy álló, sétáló őzet viszont néha megmért még 700-ra is.
Aztán van itt még a távmérőhöz ballisztikai kalkulátor is. A beállítását és működését egy külön videóban már bemutattam, röviden tehát annyi, hogy a Norma gyári ballisztikai kalkulátorához viszonyítva nagyon pontosan számolt.
Páran panaszkodnak az Infiray SPOA megoldására (SPOA/Suggested Point Of Aim – az a plusz irányzójel, amit a ballisztikai kalkulátor tesz a szálkeresztre a fölétartáshoz), lévén hogy hiába van négyféle, mindegyik túl pici. Én azt gondolom, hogy a szálkereszt színének változtatásával ezt hangsúlyosabbá lehet tenni, és sokan lőnek egyetlen pöttyel vagy +-jellel is, ami nem nagyobb ennél. De ha végképp nem jutnánk vele dűlőre, bátran használjuk a szálkereszt áthelyezése (Move Reticle) opciót, ugyanis nem fordulhat elő, hogy véletlenül úgy marad a következő lövéshez és nem vesszük észre. Ilyenkor addig van áthelyezve kalkuláció szerint a szálkereszt, amíg a távmérés és a fölétartás adatai látszanak a kijelzőn. Ha ebből kilépünk, a kereszt visszaugrik az alapállapotba, amire belőttük. Távmérni és ballisztikát kapni az előre nyíl határozott megnyomásával lehet. Erre ügyeljünk, mert ha csak lágyan simogatjuk, mint az asszony különböző testrészeit, nem fog mérni. Ez egy kis baki, mert érezzük, hogy klikkel a gomb, de az még néha nem elég. Nem kell erősen nyomni, de határozottan. Eztán történik egy 2-3mp-es egyszeri távmérés, és már mutatja is MOA-ban a fölétartást, illetve az SPOA jelet. Hosszú nyomásra folyamatos távmérést kapunk, olyankor nem számol a kalkulátor. Itt még egy kényelmetlenséget megemlítenék. A távmérő célzókeresztje alapból nem látszik. A távmérés indítására jelenik csak meg a kijelzőn, és innentől van kb 1 másodpercünk rátenni a vadra, mert utána már számol a kalkulátor. Ez így elég kapkodós, szóval meglehet, hogy csak egy második mérésre sikerül pontos adatot kapnunk. Remélem ezt egy szoftverfrissítéssel helyre teszik, mint ahogy azt is, hogy ne csak MOA-ban mutassák az Infi távcsövek a fölétartást, hanem igény szerint centiben is.
Hat puskára lőhetjük be a Rico 2-t, hétféle szálkeresztet kapunk, plusz az applikációból párszáz forintért letölthető, testre szabható BDC-t, továbbá nyolcféle színből/színkombinációból választhatunk.
Az Infiray Rico 2 képe egyszerűen lenyűgöző. Egyre jobb látvánnyal rendelkező kamerákat ad ki az Infiray. Már a Finder V2 és a Gemini GEH50R sem volt piti, a Rico 2 pedig szerintem még azokra is rátesz. Talán az algoritmus, talán a brutál kijelző miatt, vagy mindkettő, nem tudom, de élmény használni! Lássátok meg Ti is!
A Rico 2 gyári szereléke elég komolynak néz ki, gyorszáras Picatinny, de sajnos az én puskámra nem jó, ezért az eddig leírtak lövés nélküli tesztelésből erednek. Mire ez a cikk kimegy, már elvileg lesz nálam egy megfelelő Innomount szerelék a Sakohoz, és tudok vele kicsit lövöldözni is. Erre majd visszatérünk egy videós tesztben.
Az Infiray Rico 2 RH50R céltávcsövet keressétek a Leitz-Hungáriánál, vagy viszonteladó partnereinél országszerte!
