Ökölszabály szerint “nagyítás és a látószög párban jár,” függnek egymástól, de vannak kisebb-nagyobb kivételek. Ám még mielőtt tovább megyek, fektessük le az alapokat. A hőkameráknál adott egy nemzetközi (katonai) standard, amely kimondja a fő szempontokat, amit egy – általában – kereső készüléknél figyelembe vesznek, ezt pedig itt az éjjellátóknál is nagyjából vonalvezető lehet: Észlelés, Felismerés, Azonosítás (angolul Detection, Recognition, Identification). A katonai definícióban ez azt takarja, hogy “van ott valami” (Észlelés), “ott van egy ember” (Felismerés), “ott van egy ember fegyverrel a kezében” (Azonosítás). Vadászati körülmények között ez inkább úgy néz ki, hogy “van ott valami”, “ott egy szarvas/disznó/őz/ragadozó”, és végül “ott egy bika, kan, bak, aranysakál”. No, ezt jegyezzük meg kicsit és innen menjünk tovább.
Az ökölszabály úgy szól, minél szűkebb a látószög, annál nagyobb az alapnagyítás és vice versa. Ezt a matekot picit befolyásolja a távcső kijelzőjének alakja és látott mérete, melyek közül a látott méret az alapnagyítást, a kijelző alakja a látószöget önmagában befolyásolja, tehát a másik tényező befolyásolása nélkül. Node melyik a fontosabb? Ezt a kérdést már a kereső készülékeknél se tudtuk igazán eldönteni, hiszen a széles látószög észleléskor páratlanul kényelmes, de a vele járó kis nagyítás miatt nem mindig tudtuk mi jött ki elénk. Ha a nagy nagyítást választottuk, többszáz méterről is meg tudtuk különböztetni a disznót az őztől, vagyis a fent említett trióból a felismerés és azonosítás könnyebb lett, ám a szűkebb látószög miatt az észlelés egy fokkal nehezebb. A keresőknél alkalmazható szabály végül gyakorlatias lett: ha vadkárban nagy távolságokra nézelődünk, nagyobb szükség van a nagy nagyításra, és az ebből eredő szűkebb látószög a nyílt placcokon annyira azért nem rontja le az észlelési élményt. Ha fedett terepen vadászunk, ahol nincsenek nagy távok, oda semmi szükség nincs a nagy nagyításra, ellenben a széles látószög annál fontosabb, tehát a mérleg nyelve erre billen.
Nem különb a helyzet a céltávcsöveknél sem, ám itt van egy kis csavar a történetben. Míg a keresőknél az észlelés-felismerés-azonosítás trió a vezérfonal, amiből a legfontosabb az észlelés és a felismerés, addig a céltávcsőnél az észlelés-azonosítás-célzás a főbb szempontok: megtaláljuk, megkülönböztetjük mondjuk a kant a kocától és pontosan meg tudjuk célozni. Ezekből véleményem szerint a legfontosabb az azonosítás-célzás. Ehhez pedig legfőképpen nagyítás és persze kellően részletes felbontás kell. Az első digitális éjjellátó céltávcsövek ezt tudták is a nagyítást, például egy Yukon Photon vagy Sightline 4-6x-os alapnagyítást kínáltak. Ezt követték a csillagfény-szenzoros, nagyfelbontású, magyarán újgenerációs céltávcsövek, mint az Infiray Tube, a Hikmicro Alpex, a PARD DS és NV, a Pulsar Digex vagy épp Guide DU, hogy csak párat említsek. Első körben mindegyik gyártó arra tette le a voksát, hogy legyen nagyobb a látószög, kisebb az alapnagyítás, és a FullHD felbontást kihasználva majd digitálisan belenagyítunk a képbe, ha kell. A vadászok ezt szokták meg, és hát ugye – ahogy írtam fentebb – a széles látószög páratlanul kényelmes, könnyű a jót megszokni. Igen ám, de úgy gondolom, hogy ezzel előtérbe helyezték az észlelést, ami egy céltechnikánál másodlagos szempont, és csorbát szenvedett az azonosítás és a célzás precizitása. Rendre hallom manapság azt, hogy “nem merek nagy nagyítású céltávcsövet venni, mert szűk a látószög, nehéz megtalálni a vadat vele”. Számomra különösen furcsa kijelentés ez azoktól, akik 10-20 évet végigvadásztak 8×56-os Schmidt&Benderrel, vagy a disznóhajtást kivéve 7-8-10x-es nagyításra bebetonozott variábel céltávcsővel. Éveken, évtizedeken át lőttek 3-4-5°-os látószög használatával. Persze, hogy kényelmes a 8-9°-os látószög az új éjjellátóknál, de vegyük észre a netes videókon, hogy lövéshez mindenki tekergeti fel digitálisan a 3-3.5x-ös alapnagyítást a jól megszokott 10x-es körülire, egyesek még 15-20x-osra is. Ezzel pedig romlik a képminőség.
Kérdés, hogy mennyire? Ez a felbontáson múlik. A ma már réginek titulálható HD-FullHD felbontásnál jobban, a legújabb 4K felbontásoknál kevésbé. De még a 4K-nál is mérlegelni kell, hogy valóban van-e szükségünk 8-9° látószögre és 3-4x-es közötti alapnagyításra? Na itt jön a képbe a felhasználás módja. Ha többet vadászunk szórón és erdőben, akkor jól jön. Ha a céltávcsövet a legtöbbször vadkárban hasznosítjuk, és általában 80-100-120 méterre lövünk, vagy még messzebb (ahová a 8×56-os S&B 20 évig tökéletesen megfelelt ugyebár), akkor jobb egy nagyfelbontású céltávcső nagy nagyítással, mint egy széles látószögű, melyet aztán nem győzünk tekergetni lövés előtt. Klasszisokkal szebb képet fog adni egy natívan nagy nagyítású és nagy felbontású céltávcső, mint egy digitálisan felnagyított képű.
Akárhogy is van, ne felejtsük el, hogy egy puska optikájánál a pontos célzás a legfontosabb. Majdnem ugyanilyen fontos az azonosítás, de azt még kereső általában segítheti (feltéve, hogy nem izeg-mozog a konda és a célzásig helyet cserélnek). Az észlelés azonban egyértelműen a kereső dolga. Ha nem 8-9°-os a céltávcső látószöge csak 3-4-5°, akkor nagyjából fél, maximum 2 másodperccel fog tovább tartani megtalálni vele a vadat, amire lövést akarunk tenni, lévén hogy a keresővel már behatároltuk merre kell keresni. Pont mint régen. Szerencsére Magyarországon a korábbi jogi szabályozás miatt nem terjedt el az az őrület, mint az USA-ban, hogy az emberek gyakran sajnálják a pénzt keresőtechnikára, és csak a puskán van éjjellátó/hőkamera, így azzal keresnek és lőnek.
Szóval nagyítás-nagyítás-nagyítás, és nagy felbontás. Ám ahogy mindennek, úgy ennek is ára van. A nagyítás hatékony növeléséhez egyre nagyobb objektív szükséges. Ez drágítja is a készüléket, bár nem annyira, mint a hőkamerát (ugyanis az éjjellátókban sima üveg van, nem drága germánium). Nem ez okoz gondot, hanem a méret, a súly, a kompaktság. Ezt nem akarják a gyártók feláldozni, emiatt nagyobb objektív esetén növelik az F-értéket, ami a gyújtótáv és az objektívátmérő hányadosa. Tehát amíg egy 35mm-es gyújtótávot megcsinálnak F1.0-val (értsd gyújtótáv és átmérő ugyanaz), addig az 50mm-esek már F1.2-F1.4-esek (átmérő 42-35mm), a 70mm-esek pedig már F1.8-F2.4-esek (átmérő 39-30mm). Minél nagyobb az F-érték, annál kisebb, kompaktabb a céltávcső, de annál kevesebb fényt is tud begyűjteni, ami rontja az érzékenységét.
Nem igazán értem a gyártókat, simán csinálhatnának egy 42 vagy 50mm átmérőjű, 70mm-es modellt, ami kiváló F1.6 vagy F1.4 fényerővel bírna, de nem teszik. Mitől félnek? A túl nagy mérettől? Annak a vadásztársadalomnak a megítélésétől, amelyik évtizedek óta hatalmas méretű, 50 meg 56-os lencseátmérőjű céltávcsővel vadászik boldogan?
Aztán van még egy dolog, ami befolyásolja a digitális éjjellátó érzékenységét, ez pedig a pixelméret. Amikor növelik egy szenzor felbontását, két lehetőség közül választhatnak a gyártók. Vagy tartják az eredeti pixelméretet, de a több pixel miatt így nagyobb lesz a szenzor mérete, ergo szélesebb lesz a távcső látószöge és kisebb az alapnagyítása. Vagy csökkentik a pixelméretet, hogy maradjon a jól megszokott szenzorméret, nagyítás és látószög. Ez utóbbit szokták választani. A kisebb pixelek viszont kevesebb fényt tudnak gyűjteni, ezért a megnövelt felbontástól a távcső képe ugyan élesebb lesz, de a lecsökkent érzékenység miatt a szürkület során hamarabb lekapcsolják a villanyt és jöhet az infravető. És még a vető fényét is kevésbé tudja kihasználni egy ilyen, mint egy nagyobb pixelméretű. Innentől ez persze szoftver és algoritmus kérdése, meg fogják oldani a gyártók egy jó ISO-érzékenységgel és fejlett zajszűréssel azt, hogy kevesebb fénnyel is szépen dolgozzon a céltávcső. Akkor meg majd jön a 8K felbontás és kezdődik elölről.
De, hogy számértékeket is mondjak. A FullHD céltávcsövek még 4 µm pixelméretűek voltak. Ha ez egy fényerős F1.2 – F1.8 optikával társult, sötétben is kiválóan látott a távcső. Parádés példa erre az Infiray Tube TD70L V2, ami brutálisan lát még hold nélküli éjszakán is, ha van egy kevéske maradékfény mondjuk közeli településről, felhős időben, stb. A 4K céltávcsövek már csak 2 µm pixelméretűek. Ha ez egy F1.2-es fényerővel párosul (pl. Alpex 4K), akkor se lát már úgy sötétben, mint mondjuk az TD70L, de tovább használható szürkületben vető nélkül, mint egy 2 µm-os F2.4-es, lásd PARD Night Stalker. Mindez persze nem ennyire egyszerű, hiszen említettem, hogy programozás/algoritmus kérdése is a dolog. Az Infi TD70L az F1.8 fényerejével és 4 µm-os pixeleivel érzékenyebb, mint az F1.2-es 4 µm-os Guide DU50 vagy az F1.4-es Pulsar Digex C50, mert jobb az algoritmusa. És még az ilyen szempontból sor végén kullogó, 2 µm-os, F2.4 fényerejű PARD Night Stalker is gyönyörűen lát szürkület végéig vető nélkül, naplemente után fél órával még 400m-re is lehet célozni vele. Ez utóbbihoz persze kell a nagy alapnagyítás és a nagy felbontás, amit meg a többiek nem tudnak.
Vető… Minek legyen érzékeny a távcső, mikor úgyis ott a vető? Ez a kijelentés igaz is meg nem is. Igaz, mert az infravető láthatatlan a vad számára, bármikor felkapcsolhatjuk és diszkózhatunk, húzkodhatjuk a tájon ahogy akarjuk, nem fog megugrani tőle semmi. Csak a csillanó szemeket kell vele megkeresni. Nem igaz viszont azért, mert kilapítja, összemossa a tájat, ha belóg valami a képbe azt telibe világítja, ezért a vető fényénél sokkal nehezebb megtalálni a vadat a gazban, kopaszbúzában, vetésen, erdőben, mint egy érzékeny távcsővel vető nélkül. Ilyenkor ugyanis a zöld vegetáció fehér lesz, benne a disznó/róka meg fekete.
Összegezve tehát a javaslatom az, hogy ne a látószög legyen az elsődleges szempont digitális céltávcső választásánál, hanem az azonosítás és a pontos célzás. Mondanám, hogy ezt kívánja a vadászetika, de ha ezeket az eszközöket és az etikát egy lapon merészelem említeni, megköveznek érte. Szóval ezt kívánja a becsület, vagy nem tudom… Ezt figyelembe véve, a jellemző vadászati körülményeink ismeretében kell döntsünk a felbontásról-érzékenységről-nagyításról-látószögről. A nagy felbontás mindig jó, de vegyük azt is alapul, hogy milyen kompromisszumot vagyunk hajlandóak kötni érte érzékenység és nagyítás tekintetében. Aztán még ott az LRF és a ballisztikai kalkulátor is, ami egy jó dolog, de nagyon vigyázzunk vele, mert az LRF is hatalmasat tévedhet sík talajon, lapos szögben mérve, és mi is nagyot tévedhetünk, amikor indokolatlanul bátor lövésekre ösztökéli vadászt a kalkulátor. Nem gondolom, hogy annyi ember tud vadászati körülmények között jól lőni Magyarországon, ahányan ballisztikai kalkulátoros távcsövet használnak.
