Vegyük először az egyszerűbbik mondandót, ez a pixelméret. A hőkameráknál annyira megszoktuk már a 12 µm-os pixelméretet, annyira eltemettük már a régi 17 mikront, hogy sokan hajlamosak elsiklani afölött, hogy például a Pulsar a legjobb, 18mK meg 25mK-es hőkameráit mai napig 17 µm-os szenzorral szereli, tekintve, hogy a nekik beszállító Lynred nem tud még extraérzékeny 12 µm-os szenzorokat gyártani. Ugyanígy az Infiray felfrissített CL42 mod.2023 előtétében is még 17 µm-os szenzor ketyeg (csak ott költséghatékonysági okokból). Ez pedig ugyanolyan specifikációkkal szélesebb látószöget és kisebb nagyítást jelent, szóval amit egy 17 µm-os 50mm-es kamera tud, azt egy 12 µm-os már 35mm-rel tudja. (Mindig egy “lépés” a váltószám, 19, 25, 35, 50mm).
Éjjellátóknál kicsit hasonló a matek. Ott most a 2 µm, a 2.9 µm, és a 4 µm szenzorok között megy a harc. A 2 µm a 4K felbontás feltétele volt, kéz a kézben járnak, lásd Guide és Hikmicro. A 2.9 mikronnal 2.5K-t csinál a PARD. A FullHD 4 µm előnye pedig az, hogy több fényt tud begyűjteni a nagyobb pixel, emiatt érzékenyebb a rendszer, jobban lát a sötétben, lásd Infiray.
Na most jöhet a neheze, ez pedig a játék a kijelzőnagyítással. Azt kell megértsük, hogy egy hőkamera esetén (speciel éjjellátónál is) a látószög és az alapnagyítás összefügg. Alaphangon minél szűkebb a látószög, annál nagyobb az optikai nagyítás.
Igen ám, de amíg a látószöget csak az objektív- és a szenzorméret befolyásolja, addig a nagyításba beleszól a kijelző is. Minél nagyobb a kijelző, annál nagyobb az alapnagyítás is úgy, hogy a látószög közben változatlan marad.
Az elmúlt években ezzel szerencsénk volt, mert kétféle kijelző volt a piacon: a nagy 1280-as LCD/1024-es OLED, és az aprócska 720-as LCD. Ezek egyenkijelzők voltak szinte minden gyártónál. Aztán valamelyest megborult a matek azzal, hogy elsőként a Pulsar kezdte hatalmasra felhúzni az 1024-es és a 640-es OLED kijelzőket, majd az Infiray rukkolt elő az 1440-es, később pedig a 2560-as OLED kijelzőkkel. Hogy úgy mondjam, “változatos” nagyításokkal.
Amióta van az 1440-es és 2560-as OLED kijelző az Infinél, azóta kezdtek el igazán játszani a kijelzőnagyításokkal. Mert ugyebár maga a monitor egy körömnyi kis display. Az, hogy a kamerába belenézve mekkorának látjuk, azon múlik, hogy milyen erős nagyítólencsét pakolnak az okulárba. Hogy mennyire látjuk élesen az egész kijelzőt, akár kissé ferdén betekintve, az pedig a nagyítólencse minőségén múlik…gondoltam eddig, de nagyon úgy tűnik, hogy a nagyítólencse erősségén is.
Mondok egy példát. (Ne felejtsük: látószög -> objektív+szenzor ; nagyítás -> objektív+szenzor+kijelző!)
Adott a 5 milliós Infiray Rico RS75 és az új Infiray Tube TS60. Mindkettőben 1280-as szenzor ketyeg, ebben egyformák. Mindkettőbe 1.03″ méretű, kerek, 2560×2560-as AMOLED kijelző került, ebben is egyformák látszólag. Ám az egyik 75mm gyújtótávolságú, szűkebb, 11.7° látószögű, a másik pedig csak 60mm gyújtótávolságú és szélesebb, 14.7° látószögű, ebben különböznek. Ebből eddigi tapasztalataink alapján arra gondolnánk, hogy a 75mm-es Riconak jóval nagyobb lehet a nagyítása, hiszen nagyobb gyújtótávolságú és szűkebb látószögű. Mégis mindkét céltávcső 2x-es alapnagyítású. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a Tube TS60 nagyítása valójában kisebb lenne, de az okulárral nagyobbra “húzzák fel” a kijelzőt, ezzel kompenzálják a dolgot. A látvány panorámásabb így, de valószínűleg nem annyira éles, mint a szemre kisebb kijelzőjű Ricoban. Hogy ez valóban így van-e (mármint az élesség), azt nem tudom, nem próbáltam őket, de talán nem véletlen, hogy az Infi csak a brutál felbontású kijelzőkkel kezdett ilyet játszani. Valószínűleg itt már alig érezhető a “műnagyítás” hátránya, mert olyan hatalmas felbontásról beszélünk.
De itt a másik példa:
Láthatjuk, hogy a 75mm-es Hybrid alig nagyobb nagyítású, mint az 50mm-es Tube, míg az 50mm-es Hybrid jóval kisebb. Pusztán azért, mert a Tube kijelzője nagyobbra van “felhúzva”. Azok után, hogy a 75mm-es Hybridre most azt mondják, hogy a legtutibb céltávcső a piacon, én azt sejtem, hogy bizony számít az, ha egy nagyítás “alanyi jogon” (értsd az objektív miatt) lesz magasabb, vagy szimplán csak azért, mert a kijelzőt kicsit jobban “felhúzzák”.
Utóbbi eset ugyanis kvázi nem más, mint egy “álcázott” digitális nagyítás. Adott 2560×2560, vagyis 6.5 millió pixel, amit az egyik kamerán kevésbé nagyítanak fel, a másikon 1.4x jobban. Ettől nem lesz több pixel csak nagyobb méretű képpontok. Pont ugyanaz a hatás (papíron), mintha 1.4x digitális nagyítást kapcsolnánk, ott is csak 1.4x nagyobbak lesznek a pixelek. Valószínűleg azért nem pont ugyanaz, mert algoritmusok meg bla-bla, de azért vélhetően nem járok messze az igazságtól.
És akkor ott a betekintési szög, a saroktól sarokig éles kijelző. Nekem gyanús, hogy az Infiray pont azokat a kamerákat promózza a nagy kilépő pupillával, a széles betekintési szöggel, a faltól-falig éles kijelzővel, amelyeknek nincs annyira nagyra felhúzva a nagyítása: lásd Rico RS és a Hybridek. Akkor tán van némi összefüggés is az alkalmazott okulárnagyítás és a betekintés minősége között? Jó kérdés…
