Volt egyszer egy konferencia, amiről nem árt ha tudsz – vadkár, behajtócég, szarvasok, mínusz pont és megannyi téma

A szarvasfotózós cikkeim, magánvéleményem után kötelességemnek érzem a hivatalos oldalról érkező álláspontokat is bemutatni. A Fehovás konferenciára csak az tudott menni, aki azon a csütörtökön belépőt vett a rendezvényre, és még külön regisztrált is a konferenciára. Ezzel persze semmi baj, csak azt nem értem, hogy Győrffy Balázs agárkamarai elnök Facebook oldalára kitett élő közvetítés miért nem lett a mai világban, a mai, vitákkal teleszabdalt vadászközéleti körülményekre tekintettel úgy beharangozva, hogy mindenki tudjon róla, akit érdekel. Háborog a vadásztársadalom, és amikor elmagyarázzák a felsővezetők a döntéseik okát, hátterét, azt egy olyan konferencián teszik meg, amit 200-an néznek a helyszínen és 40-en online… Na mindegy.

A cikk végén a teljes konferencia megtekinthető, bátorítok mindenkit, ha van egy szabad három órája, nézze meg, mert megtudhatja belőle első kézből, mit gondol a Vadászkamara, mit mond az Agrárkamara, és milyen számokkal támasztja alá mindezt Csányi professzor.

Vázlatosan az alábbi fontos információk hangzottak el:

• Az Agrárkamara “behajtócége” kvázi egy önkéntes alapon igénybe vehető, jogi képviselő és finanszírozó cég lesz csupán. Azt a célt fogja szolgálni, hogy ha egy gazda és egy vadásztársaság vitája peres ügyig fajul (ez azért elég ritka, évi 40-50 eset országosan, az viszont évekig eltart), akkor igény esetén a Vt-vel szemben már nem a gazda fog állni a bíróságon, hanem a Agrárkamara cége, levéve ezzel a terhet a gazdáról, akinek előre ki is fizetik a perelt összeget. A képviselet költségét a gazda állja.
  Kizárólag olyan ügyekbe fognak beleállni, ahol bizonyíthatóan a gazdának van igaza. Ha a gazda bármilyen vadkárelhárítási kötelezettségét nem tartotta be, szóba sem állnak vele. A megalapozatlan próbálkozásokat igyekeznek csírájukban elfojtani, sőt a problémás gazdákkal szemben a vadászok akár az Agárkamara segítségét is kérhetik. A kamara nem érdekelt abban, hogy ebbe minél több pénzt és energiát fektessen. Abban érdekelt, hogy korrekt megállapodások szülessenek, és eközben az érintett gazdák likviditását megőrizzék. Az elv az, hogy “ami a gazdáknak jogosan jár, az ki legyen fizetve, de annál egy fillérrel se több”.

• Fontos felismerni, hogy nem csak ökológia van a világon, hanem ökönómia is. Egy terület vadeltartó képessége emiatt nem csak a táplálék mennyiségén és a búvóhelyeken múlik, hanem tűrőképességi kérdés is, ami egy gazdasági fogalom. Egy terület vadeltartó képpességének meghatározásakor igencsak hangsúlyos szempont a főtevékenység, vagyis gazdaság (agrárium, erdészet, stb), az ember-állat együttélés.

• A II. Világháború után a 60-as évekre 15 év kitartó vadgazdálkodási szakmai munka gyümölcseként helyreállt a nagyvadállomány. Az ekkor elért nagyvadlétszámot, konkrétan 21.000 db-ot mondták ki optimálisnak. Ez tekinthető mai szemmel is referenciának. Ehhez képest most 364.000 nagyvad van az országban.

• Az ezt követő időszakban a nagymennyiségű fácánkibocsátás elfedte a nagytáblás mezőgazdaság okozta káros biológiai folyamatokat. A háború előtt 1.4 millió apróvad volt, a 60-as években közel 700.000, a 70-es években 1.2 millió, ami a 80-as évektől már csökkenni kezdett. Ma annyi a nagyvad az országban, mint a fácán, csak hát előbbi “kicsit” többet eszik.
• Az alábbi táblázat mutatja a gímszarvas fenntartható létszámát a MATE szerint. Nagyjából annyi, mint amennyit lövünk egy évben, de az is látható, hogy ennél sokkal több van, és még azt sem tudjuk pontos-e a becslés.
• A becsült gímszarvas állomány a 19 vármegyéből 15-ben haladja meg legalább 150%-kal a maximálisan fenntartható nagyságot.

• A dámszarvas sem kivétel, az alábbi ábra jól mutatja az elmúlt 20 évben tapasztalt terjedését (piros jelölés). A kék jelölés a gímszarvas. Látható, hogy gímszarvas már olyan helyeken is elterjedt vad lett, ahol semmi keresnivalója nem lenne, mert nincsenek meg a természetes életfeltételei. Síkvidékek és nyílt mezőgazdasági területek. A gím és a dám együtt kettős kincs, de egyben kettős terhet is jelent. Egyes megyékben a dám 200, vagy akár 400%-kal is meghaladja a fenntarthatót.

• A vaddisznó sem különb. Lent a baloldali térkép egy múltszázadi archívumból származik, azt mutatja, hogy az ország mely tájain eltűrhető(!) a vaddisznó jelenléte az akkori szakemberek szerint. A maiak szerint sem megalapozatlan ez a térkép, hiszen azokat az erdőterületeket mutatja, ahol normál esetben a disznó életfeltételei adottak. Ennek ellenére a vaddisznó elfoglalta azokat a részeket is, amik gazdasági, vagy egyéb okokból nem kívánatosak. A jobboldali térkép a 22/23-as lelövések számát mutatja…

• …és ez (mármint fent a jobboldali térkép) már az ASP utáni időszak. Keserédes tény, de az ASP elvégezte a piszkos munkát a vadászok helyett. Alább görgetve a baloldali térképen a VD-lelövések száma az ASP javában, jobboldalon pedig az ASP után. Országszerte, de különösen az északi megyékben esett vissza nagymértékben az elejtések száma, miután eltűnt a vaddisznó ezeken a részeken.
• A gímszarvas és a a vaddisznó az erdőbe való. Az ország erdősültsége 24%, a szarvas és a vaddisznó elterjedtsége ezzel szemben 80-100%-os.

• Abban már van tapasztalata a hazai vadgazdálkodásnak, hogyan lehet állományt csökkenteni szükség esetén. Abban viszont máig nincs, hogy a csökkentett állományt hogyan lehet szinten tartani. Eddig mindig csak “belecsaptunk a lecsóba, 1-2 évig odacsaptunk az állománynak” (sic!), aztán amikor célt értünk, mindenki megijedt, hogy el fog fogyni a vad, és visszavettek, pedig ugyanolyan következetességgel kellene kezelni a vadállományt évek múltán is, hogy a megfelelő szinten legyen tartva. Ez a magyar vadgazdálkodásnak még mindig nem megy.
• A jó hír, hogy a hazai őzállomány alapvetően rendben van.

A vadkár jelentős probléma manapság, de nem az ország minden pontján, sőt van ahol még tájegységen belül is csak lokálisan.

• A leginkább érintett vármegyék: Baranya, Somogy, Vas, Veszprém, Zala. Ők a BIG 5. Ezek az megyék egyenként 10-20%-ot, öten együtt cirka 70%-ot tettek ki az elmúlt években az országos vadkárból. A 2010-es években Somogy volt a legdurvább, mostanság pedig Zala az, amelyik az országos vadkármennyiség 20%-át adja ki egymagában.
• 2022-ben Zalában a vadkárra kifizetett forintok az összes vadgazdálkodási költségből 20%-ot tettek ki. A vadkár más dolgoktól vonja el a forrásokat, ha kevesebb lenne, lehetne más dolgokra is fordítani ezt a pénzt.

• Nincs mese, az szarvaselejtéseket ugyanúgy bizonyítani kell, mint a dúvadelejtéseket. Kvázi örülhetünk, hogy nem kell szarvasfület/lábat leadni, mert az első ötletek ilyenek voltak, aztán úgy voltak vele, hogy modern világban élünk, ezért lesz applikáció és fotózás. Ennek anyagi vonzatát a Vadászkamara és az Agrárkamara fele-fele arányban vállalja.
• Hogy miért most? Azért mert a mezőgazdaság épp két katasztrofális éven van túl, az aszály, a piacvesztés és a drágulás miatt. Ezen felül a vadkárt szinte minden megyében TOP3-as problémának jelölik meg a gazdák, és azt érzik, hogy “egy bizonyos mértékig ők pénzelik ezt a rendszert”. Erre az Agrárkamarának reagálnia kellett.

Várható módosítások:

Beharangoztak pár törvénymódosítást a közeljövőre nézve.

• A vadgázolások ügyében tovább csiszolják a szabályokat. Ennek keretében hozzányúlnak a vadveszély-táblák ügyéhez, mert már annyi van belőlük, hogy az autósok észre sem veszik. Azt szeretnék, ha tényleg csak olyan helyre kerülnének ki, ahol valóban indokolt.

Azokon a területeken, ahol a szarvas deklaráltan nem kívánatos, el fogják törölni a mínuszpontokat és az elejtési engedélyeket!

Lásd pirossal bekeretezett rész:

Vadászkamara álláspontjai:

• Az Agrárkamara békéltető-mediátor testület felállítását szorgalmazza a vitás ügyek megoldására a gazdák és a vadászok között, annak érdekében, hogy minél kevesebb ügy jusson el bírósági szintre. A Vadászkamara szerint ebben nagy szerepet játszhatna a Falugazdász Hálózat és a tájegységi fővadászok.
• 30 évvel ezelőtt is az volt a téma, hogy fabadkát sem érnek a vadlétszám becsléseink. A Vadászkamara elismeri, hogy a mai világban már valami modern módszert kellene erre kitalálni és bevezetni.
• A Vadászkamara forszírozza, hogy a törvényben/rendeletben definiált, fokozottan vadkárveszélyes területeken és nagyértékű növénykultúrák jelenléte esetén a gazdálkodó és a vadászok előre, írásban rögzítsék egymás közt a vadkárvédekezés lépéseit.
• A Vadászkamara szerint nem bevett szokás az országban a vadkáralap kijátszása.
• Azt viszont elismerik, hogy sok helyen az állományt valóban csökkentő gímtehén-kilövéseket elsumákolják a bőgés miatt, és a tarvad mennyiséget borjúban és ünőben lövik meg. Szerintük a gímbika elejtési szabályok enyhítése nem szolgálja az állománycsökkentést.

“Nem kéne az elmondottak ellenére sem a gímszarvast ellenségnek tekinteni. Mit értek ezalatt? El lehet fogadni bizonyos esetekben – de kimondottan csak célirányosan, nagyon rövid időszakra és végszükség esetén -, hogy az éjjellátó készülékeket állományszabályozásra használjuk. Összeségében én azt mondom, hogy nem mernék hozzányúlni az éjszaka vadászható vadfajok kiszélesítéséhez. Nem. Meg lehet ezt oldani másként is. Azért ne feledjük el, hogy nem csak vadkár van, nem csak gazda és vadászatra jogosult közötti konfliktus van ebből eredően, hanem van egy olyan fogalom, hogy VADÁSZAT, ami azért… most nem is etikai oldalról közelítem meg… ami olyan dolgokat takar, hogy akik vadászok, azok tudják, hogy ez mit jelent. Nem kéne itt mindent felrúgni ennek érdekében. Próbálkozzunk először azzal, amivel eddig nem próbálkoztunk. Ne beszéljünk annyit, üljünk le, egyezzünk meg bizonyos dolgokban, ne nagy dolgokban, olyanokban, amik eredményre vezethetnek, és próbáljuk végrehajtani. Ha ez se használ, na akkor spekuláljunk azon, hogy éjjel lövünk e gímszarvast, vagy nem lövünk gímszarvast.

Mekkora vitát váltott ki az éjjellátó készülékek használata…? Kellett volna ezzel egyáltalán foglalkozni, ha azokat a szabályokat – kedves teljes vadásztársadalom! – betartotta volna, amik le vannak írva az ide vonatkozó törvényben és végrehajtási rendeletben? Kellett volna ezzel foglalkozni? Nem kellett volna.

Jámbor László (OMVK)

• A Vadászkamara örül annak, hogy Európával ellentétben itthon nő a vadászok létszáma, rendezve van az ügye az ifjúsági vadászatnak, a hagyományos vadászati módoknak, ami Európában szintén kuriózum, de nem örülnek annak, hogy tapasztalható egy felhígulási folyamat is, aminek valamilyen módon gátat kell szabni.

• Többször is említésre került a kerítések ügye. Egységes az álláspont, hogy túl sok a kerítés, és ettől a vadkár nem lesz kevesebb, csak máshová koncentrálódik, oda viszont hatványozottan összpontosul. A kerítéseket nem építeni, hanem bontani kellene.
• A vadászok behúzták magukat egy olyan hazugság-spirálba, amiből már nehéz kitörni, mert a vadászati hatóság a kvótakiszámításba ma már élből beleszámítja a kamuzást. Ha egyszer valaki őszintén bevallaná az állományát, akkor még pórul is járna, mert a valós adathoz is hozzászámolnák a “kamu-felárat”, hogy egyszerűen fogalmazzak.

“A technika használata vonatkozásában én azt mondom, az álszentséget tegyük félre. Tudok olyan etikai bizottsági tagot, akinek a vadászboltjában évek óta lehetett hőkamerás céltávcsövet vásárolni, és ha otthagytad a puskát, még össze is lőtték a kettő rendszert.
És egyébként hány ezer ilyen eszközt adtak el, mielőtt a szabályozás lehetővé tette volna hogy ezt használjuk? Rengeteget!
Nekem meggyőződésem, hogy nem a jogszabályon múlik, hogy ezt valaki használja vagy nem, hanem hogy mit érez meg gondol a vadászatról. Akinek belefér az, hogy hőkamerás céltávcsővel bikát lő, annak mi megtilthatjuk bármilyen jogszabályban hogy ezt megtegye, meg fogja csinálni. És egyébként meg megengedhetjük azt, hogy lőjön ezt-azt, amazt, de ha ő úgy gondolja, hogy ezzel ő nem akar élni, akkor nem fog élni vele. 
Tehát szerintem mivel a technika rendelkezésre áll, jogszabály nem tiltja annak a birtoklását, ugye most már ráadásul olyan helyezet van, hogy ki mondja meg kifele menet, hogy az illető mit akar lőni vele, mondjuk disznót vagy szarvast… innentől kezdve nagyon-nagyon nehéz ezt a szabályozás oldaláról kezelni.”

Győrffy Balázs (NAK)

• A Vadászkamarának a behajtócég kapcsán a NAK kommunikációval volt problémája. Szerintük is teljesen elfogadható, ha ez a behajtócég csak egy jogsegélyszolgálat, de a novemberi bejelentéskor ennél jóval súlyosabb dolgokat állítottak. Ám mégiscsak az a legjobb vadkár, ami be sem következik, ezért elő kell segíteni a gazdák és a vadászatra jogosultak együttműködését, egyeztetését, kommunikációját. Ez viszont a két fél között egy hangulati-bizalmi kérdés. Ugyanakkor a NAK mintájára az OMVK-ban is felmerülhet az igény egy hasonló “cég”(?) alapítására például a vadban okozott kár ügyek intézése végett, de ha lesz is ilyen, az kizárólag jogsegélyszolgálat lesz, finanszírozással nem kívánnak foglalkozni.

Luzsi József zárszavát pedig nem is szeretném összefoglalni, mert minden szava arany. “Becsületes, tisztességes munkával, adatokkal sokkal gyorsabban jutunk előre.” Ha nem is nézed meg a konferenciát, legalább őt hallgasd meg kb. 3:23:30-tól: