Ezzel a cikkel lehet, hogy megütöm a bokámat, mert olyan dologban okoskodom, ami nem a szakmám, ráadásul szembe megy a hivatalos szerveink kommunikációjával. Ők azonban – úgy tűnik – valamiért nem érzik szükségességét, hogy megmagyarázzák a döntéseiket, netán felvázolják a magyar vadgazdálkodás és vadászat valódi helyzetét, amire a körülményekből már jóideje következtethetünk. Kifelé az a kommunikáció, hogy itt minden nagyszerű, itt vadbőség van, csodás bikáink vannak, vérprofi a magyar vadgazdálkodás, micsoda hagyományaink vannak, és ezt még egy világkiállítással is megmutattuk kifelé. A legnagyobb problémánk az aranysakál és az ASP. Maximum csak annyira futja, hogy a vadászsajtóban megjelenik egy-két cikk, hogy egyébként túl sok a szarvas, aztán a következőben még az is megjelenik, hogy “…de igazából nézőpont kérdése, mert ökológiai szempontból nem tűnik soknak”. Pedig azt mindenki tudja, látja, hogy sok a szarvas. Ha a vegyesvadas területen – ami 20 éve még apróvadas volt – most 100-as rudlit videóz az ember a városhatártól 3 kilométerre, akkor sok a szarvas. Ami persze nekünk, vadászoknak – rövid távon – hibátlan, hiszen van mire vadászni. Olyan emberek is gímtrófeához juthatnak, akiknek erre amúgy sosem lenne lehetőségük, 20 évig fácánra, rókára vadásztak, néha őzre. És olyan társaságok is – talán – anyagi forráshoz juthatnak általa, akiknek eddig koplalás volt, pengeélen táncoltak mindig. Főleg mostanában, amikor a nagytáblás mezőgazdaságban már nincs se nyúl, se fácán, sakál pedig annál több. Ezt az, aki egy gazdag nagyvadas területen szocializálódott, talán sosem érti meg.
Aztán amikor az agrárium bedobja, hogy egyébként 21 milliárdos vadkár keletkezik egy évben, és ebből csak 7-et tudnak bekaszírozni a vadászoktól, behajtócéget alapítanak, akkor értetlenül állunk, hitetlenkedünk. A szakemberek azt mondják, hogy eddig ilyenről szó sem volt, egyáltalán honnét vették ezt a 21 milliárdot? Azt is mondják, hogy az agráriumnak és a vadászok érdekképviseleteinek hagyományosan jó a viszonya, régóta együttműködnek. Sőt az Agrárkamara vezetője maga is vadász.
Közben innen-onnan azért mást hallani. Például azt, hogy a minisztérium már jóideje reklamál Vadászkamaránál, hogy a magyar vadgazdálkodás nem épp probémamentes, és sürgősen változtatni kéne dolgokon. A kamara meg az etikai kódexébe és az évszázados hagyományainkba kapaszkodik. Ezt tudjuk, látjuk.
A valós, hétköznapi “hagyományaink” és etikánk persze inkább olyan… magyarosak. Mint az élet oly sok területén. Okosítunk, szépítünk és halogatunk. Pont olyanok vagyunk, mint a képviselőink. Pont úgy teljesítjük a tervet minden évben, mint abban az érában, amikor Hofi elévülhetetlen szatíráját, a Tizennégy malacot írta. Mert hát mit akar az egyszeri vadász? Hogy lehessen gímre vadászni. Mégiscsak az a non-plus ultrája a vadászatnak ugye. Lehessen gímre vadászni, de minél olcsóbban, és minél kevesebbet kelljen tenni érte. “Vadszámlálás? Beírjuk a tavalyit, elvégre tavaly is azt csináltuk. Kilövési kvóta? Meglőjük a spíszert és elírjuk tehénnek. Tarvad-kilövés, egyedszám-csökkentés? No, hát azt már nem! A borjúból lesz majd a szép bika! E’ nem gyütt, emmán’ ide született. Tudjuk, hogy a bika a tehén miatt lesz itt bőgéskor, úgggyan kérem, dehogy lőjük a tarvadat! Hopp, itt maradt pár krotália… Nem baj, összenyomjuk és elírjuk, a húst megettük. Vadkár? Megbeszéljük a Jóskával meg a Gézával, kapnak egy süldőt, egy kis szalámit, meg KP-ban fizetünk valamennyit és rendben vagyunk. Működött eddig is. Tudod ám, ki tol be milliókat a vadkáralapba, hogy aztán ott álljon a nehezen megszerzett pénzünk! A nagyobb földtulajok le se tojják a vadkárt, azt se tudjuk kik ők. Különben is a határon van a vadkár, beszéljék meg a szomszéddal, hogy vadászhassunk az erdejük mellett! Meg azt is, hogy ne borítsák fel a lesünket, ha 250 méterre van a határtól és nem 300-ra! Majd ha EZT elintézik, megvédjük ott is földet! Vadőr? Ja az nem kell, ne okoskodjon itt évi 5 millióért, majd mi leetetünk, vadásztatunk, meg összetákoljuk a leseket, vagyunk rá elegen.”
No kérem ezzel a mentalitással többek közt azt értük el, hogy uszkve 10x annyi gímünk lett mostanra, mint 60 évvel ezelőtt. Még úgy is, hogy mára közel négyszer annyi ember vadászik rájuk.
De nézzük tovább, hogy működik sok helyen a kvótakiosztás? Egy képzeletbeli beszélgetés következik a hatósággal. A valósággal való bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet!
- “Tavaly mennyi bika esett?”
- 5!
- “Akkor idén lesz 6. Nem is, inkább csak 3. Két fiatal meg egy középkorú.”
- Dehát 20-as rudlikban esznek, taposnak, a bőgést kivéve egész évben! Mind bika!
- “Tavaly mennyi disznó volt?”
- 40!
- “Oh, hát az ASP miatt idén 100-at kell lőnötök!”
- Nincs is annyi disznónk!
- “Oldjátok meg, ez az előírás. Féldisznó százhektáron! Ja és szórózás nincs! Tavaly hány sakált lőttetek?”
- 5-öt, nem könnyű velük összefutni.
- “Akkor idén 8-at kell lőnötök! Mennyi bakot lőttetek tavaly?”
- 20-at…
- “Akkor idén 14-et kaptok.”
- Miért? Ebből élünk, tele vagyunk őzzel!
Fogggalmunk sincs a számokról. Se nekünk, se a vadászati hatóságnak. Papíron annyi gímszarvast lövünk egy évben (az állomány 2/3-át), hogy a fajnak a biológia törvényei szerint már ki kellett volna halnia, ehhez képest soha nem látott mértékűre növekedett az állomány. Akkor itt valami susmus van a dologban, nemdebár? És ebben mi vagyunk a ludasok. Aztán csodálkozunk, amikor a gazdák benyújtják a számlát. Közvetlenül, vagy képletesen a minisztériumon keresztül.
Miért tesszük mindezt? Mert nem hiszünk a szakembereknek. Mert ha Covid van, 10 millió járványszakértő országa leszünk. Ha háború van, 10 millió vezérezredes országa leszünk. Hétköznapokon pedig simán csak vadbiológusokká és vadgazdálkodási szakemberekké avanzsálunk, és mi jobban tudjuk mit és mennyit kell lőni. Mert megtehetjük. Mindenhol ez van? Nem. Ott van ez, ahol megjelent a szarvas, és ahol eddig nem volt, ezért foggal körömmel meg akarják tartani. Persze az országos szintű vadgazdálkodási stratégia nem akarja, hogy ott szarvas legyen, mert nem odavaló. Hoppá egy érdekellentét!
Aztán azt is látom, hogy a legtöbb vadászati szakember és döntéshozó nem ott vadászik és nem onnan vonja le a következtetéseket, ahol a nagy átlag tevékenykedik. Ők az állami erdőgazdaságokból, a gazdag nagyvadas területekből indulnak ki, vagy épp klasszikus alföldi arpóvadas területekből, ahol még a régi világ van. Amikor egy ismert vadgazdálkodási szakember nyilvánosan azt mondja, hogy nem érti miért csalna bárki is a terítékadatokkal, mikor nincs okuk rá, és egyébként ők se szoktak… a másik meg azt, hogy már csak beszélgetni jár le vidékre a barátaihoz, mert eredménnyel vadászni náluk egy ideje csak éjjellátóval lehet, és ezen ő le van döbbenve, az azt sugallja, hogy nemigen lépnek ki itt páran az elefántcsonttoronyból. Pont azok, akiknek át kellene látnia az egészet.
Tekintsünk ki egy kicsit az országból, a mi kis dunsztosüvegünkből, ahol honatyáink is lelkes vadászok, és tűzzel-vassal védik a szakmát…most még, de a legtöbben 55-60 meg 70 évesek, nem lesznek itt örökké, akárhányszor szavazunk is rájuk. Na, szóval Európa és a világ. Mi megy ott kint Cecil oroszlán óta? Betiltják a trófea importot. Tüntetnek. Lobbiznak. Az Európai Vadászszövetség (FACE) petíciót indít a vadászokért, de mindenki leszarja. Betiltják az ólmot. Olyan “remek” ötleteket találnak ki, hogy Natura 2000-es területen ne lehessen vadászni. Problémamentes, vadászható fajokat tesznek védetté, mert csak. Az átlagpolgár gyűlöli a vadászokat, halálos fenyegetéseket kapunk. A politikus ezt persze kihasználja, és igyekszik megfelelni az egyre hatalmasabb rétegnek, hiszen az ő szavazatuk ugyanannyit ér. Ha Ursula von der Leyen minihátasát véletlenül megcsókolta egy farkasfalka, akkor kicsit jobb lesz a helyzetünk odafent. Ha épp nincs ilyen szerencsénk, akkor korlátoznak a közösségi média algoritmusai, mert vadász vagy. Akkor például bukott terméked/szolgáltatásod lesz a piacon, ha valami “Huntingra” kereszteled a nevét, vagy bármiféle közösséget vállalsz az “erdő-mező gyilkosaival”. (Speciel a magyar vadgazdálkodási app, a HAMS csak úgy tudott befutni Angliában, hogy a rövidítés nem Hunting Area Management Sofware-t jelent, hanem Habitat Area Management Software-t. Ki kellett venni a Huntingot. Muszáj átkeresztelni, különben ki fog csinálni a nép a termékeddel és a szolgáltatásaiddal együtt.) Soha nem látott gyűlölet van ellenünk már jóideje, és egyre magasabb szinteken.
Mondanád, hogy “Na majd rájönnek! Majd ha nem lesznek vadászok, megnézhetik magukat!” Igen ez így van. De mire odáig eljutunk, hogy ezt felismerjék, neked már mindegy lesz, ráadásul a vadászattal megfertőzött kölköddel cseszel ki, szóval nem kéne megvárni. Az is lehet, hogy még akkor sem hozzák majd vissza a vadászatot, hanem kitalálnak helyette már valami überfejlett, hypertech módszert, amit AI irányít és drónok végeznek, és a “mentett” rókák lesznek a háziállatok kutyák helyett.
Egyetlen épkézláb módja a túlélésnek hosszú távon az, hogy átlátható módon működünk, és bizonyítani tudjuk a világnak a vadgazdálkodás és vadászat szükségességét. Pont. A múltra mutogatás, hogy ezt már régen bizonyították, ma már nem ér semmit. Senkit se érdekel egy olyan kifordult világban, amikor azt mondják ne együnk húst, legyünk píszík, az ember sosem járt a Holdon, és egyébként lehet, hogy a Föld is lapos. Nem gondoltuk volna, hogy valaha idáig eljutunk, de sikerült, és valószínűleg a 24. órában vagyunk.
A fenti követelményekből jelenleg egy sincs meg: se átláthatóság, se naprakész bizonyíték. Egyelőre csendben működünk a saját szakállunkra, a múltunkból élünk, és ha valaki háborgat, lehülyézzük. Az átlátható működéshez, és a bizonyításhoz pedig nem kell más mint ADATOK. Kikezhetetlen, hiteles, száraz adatok. Manapság már minden döntést adatokra alapozva hoznak meg. Adatok, amiből meg tudjuk mutatni, hogy mennyi vad van, abból mennyit ejtünk el, mennyi maradt, mennyi lett ebből jövőre, fenntartható-e az egész. Hogyan változott a minősége, ha valamit változtattunk? Mi történik, ha kevesebbet lövünk, mi történik ha többet, ha változtatunk az ivararányon? Hogyan aránylik ehhez a minőség, a vadkár mértéke, a terményár, hogyan az erdők megújulása? Stb. stb. Halkan jegyzem meg, hogy a profibb állami erdőgazdaságok ma így működnek. A vadásztársaságok apró kis királyságokként működve ehhez képest csak tologatják a csattogós pillangót a legtöbb helyen.
Ha most el is kezdünk pontos adatokat gyűjteni, akkor is évek, hanem évtizedek múlva lesz csak igazi erdménye, így lehet már a 24. órát is elhagytuk. Márpedig bármilyen politikus csak akkor tud teljes mellszélességgel a vadászat ügye mellé állni – nemzetközi szinten -, ha kikezdhetetlen adatok vannak a kezében. Ha légből kapott információ vannak, és mégis kiáll a vadászat mellett, akkor jönni fog a környezetvédő, akinek vannak precíz adatai, és nyomban bebizonyítja, hogy ami a politikusnál van, az egy nagy kamu. Jelenleg ez történik világszinten, és mi itt Magyarországon az össze-vissza hamisított terítékadatokkal ezt támogatjuk! Nem állítom, hogy más országban ez máshogy megy, de anyám mindig azt mondta, hogy ha más hülye, attól te még ne legyél az.
A precíz adatszolgáltatást szorgalmazza az EU, a FACE, mindenki. Adat meg akkor lesz, ha komolyan vesszük a dolgunkat és adminisztrálunk. Igen, nyűg, de modern korban élünk, már nem kell papírokat körmölni, mindenkinek ott a zsebében az okostelefon, akire ebben az ügyben számítanunk kell! Nem az idős vadásztársak fogják ezt megoldani, ne mutogassunk rájuk kifogásként! Ha pedig tudjuk miért csináljuk, nem fog annyira fájni. Pampogunk az adminisztráció miatt, pedig amikor elmagyarázták miért szükséges, hogy éjjel 2-kor fejlámpa fényénél turkáljunk a disznó garatában, és poharazzuk a vérét egy tégelybe, berakjuk az asszony kefírje mellé a hűtőbe, majd papírt körmöljünk hozzá, és 48 órán belül beszállítsuk a NÉBIH-hez egy másik városba, akkor elfogadtuk. Mert tudtuk, hogy ez szükséges.
Hát ezért kell a szarvast is lefotózni elejtés után újabban három megyében. Hogy átláthatóak legyünk, és hogy az elejtésekről pontos adataink legyenek. Ez ugyan az állománybecslés pontatlanságát még nem oldja meg, a dilemmát, hogy sok, vagy nem sok a szarvas az országban, nem dönti el, de legalább azt tudni fogjuk, mit lövünk, mert jelenleg ezt se tudjuk.
És ezért lesz az e-beíró is – várhatóan – jövőre. Abba most bele se mennék, hogy mennyivel könnyebb és jobb lesz (tudom, próbáltam), mert úgysem hiszitek még el, és mert – idézek – “A negatív embereknek minden megoldásra van egy problémájuk.” Inkább abba mennék bele, hogy ezzel megtesszük az első lépést afelé, hogy a minisztérium, az EU, a sötétzöldek, vagy akárki azt lássa, akarunk változni – ha már elvárják tőlünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor bármennyire is jelentős tényezőnek gondoljuk magunkat a világban, a vad az államé, a hatalom az államé, az államot az emberek és más államok befolyásolják, és ebben mi porszemek vagyunk. Még azon a bizonyos lovon is fordítva ülünk. Pár évnyi előkészületi munkával, majd egy-két tollvonással bármikor eltörölhetnek minket, aztán kitalálnak helyettünk más vadgazdálkodási-vadászati módszert. Mondjuk államilag fizetett kilövőket, akik ellenőrzötten elintézik helyettünk a munkát, mi meg majd mehetünk milliókért bikára vadászni a kertbe, ha nagyon akarunk. Nem hisszük? Szerintem ne akarjuk kipróbálni, hogy így van-e. A vad az államé, a vadászati jog a földtulajdonosoké, itt mi vadászok csak albérlők vagyunk, igaz munkát végző, feladatot ellátó albérlők. Mondjuk úgy, alvállalkozók. De ettől még a fővállalkozó jóindulatára vagyunk szorulva, csak ezt lassan elfelejtjük. Azt gondoljuk, nélkülünk összedőlne a világ.
Az applikációról
Még egy utolsó dolog, aztán befejezem. Ha valaki az erre a célra használt applikáció miatt aggódna…nekik mondom. Magyar cég és magyar fejlesztők által készített profi szoftverről van szó (HAMS), ami 6 éve a piacon van. A fejlesztők egyike maga is aktív vadász, konkrétan a saját társaságának tervezte a szoftvert annak idején, de annyira jól sikerült, hogy idővel kinőtte magát. Nem, ez nem egy NER-es cég. Még… aztán persze Magyarországon bármi megtörténhet, ezt most hagyjuk is. Itthon is rengetegen használják nagy megelégedéssel (még a dupla adminisztrációt is vállalva, mert a papírt nem váltja ki), többek közt állami erdőgazdaságok, mert a világ talán legátgondoltabb ilyen applikációja, de a makacs érdekképviseletek miatt még mindig nincs e-beírónk, ezért itthon befutni nem igazán tudtak. Ellenben külföldön már komoly sikereket értek el, közvetve az USA-piacra is betörtek már. Ezt a szoftvert választotta végül a Kamara, még csak nem is egyből, először futottak néhány kört külföldön, aztán jöttek rá, hogy itthon van a legjobb megoldás. Ez egy viszonylag drága szoftver, ami nem feltétlen hátrány, és még azt sem tudjuk, hogy ki fogja végül állni a cehet, szóval egyelőre ne is firtassuk a költségeit. Ámde a szoftverkészítőknek valamiből meg kell élniük, és ez három dolog lehet: előfizetési díj, reklámmegjelenítés, vagy a személyes adataiddal való kereskedés. Az olcsó, vagy ingyenes szoftverekkel az a baj, hogy ők reklámoznak, és/vagy a te adataidat adják el. Nyilván nem a bankkártya PIN kódodat, erre azért ügyel a Google és az Apple is. Amit app-áruházból töltesz le, az ellenőrzött ilyen szempontból. De az olcsó és ingyenes appok a legérzékenyebb személyes adataidon kívül aztán minden mást tudnak rólad, és ez még többet is ér nekik, mint a PIN-kódod. Akkor most mutatom, hogy mondjuk a Facebook Messengerhez képest a HAMS mihez fér hozzá, ha engedélyezed:
A pozíciódhoz a térkép meg időjárás szolgáltatásuk miatt, a fotógalériádhoz meg akkor, ha szeretnéd használni a beépített vadásznaplót, vagy képet töltenél fel a vadásztársaság közös üzenőfalára. A HAMS szarvasfotózós variációja majd bizonyára a telefon kamerájához is hozzáférést fog kérni, hiszen azzal kell fényképezni a vadat és a krotáliát, hogy ne lehessen jó magyar módra visszaélni, régebbi fotókat feltölteni, átírni az időbélyegzőt, stb.
Fogjunk össze, csak a zászló nem mindegy
A Facebookon volt aki már lázadásra szólított fel, hogy fogjunk össze, petíciózzunk, tüntessünk, és ne hagyjuk, hogy újabb szigorításokkal fingassanak minket. A fentiekből talán leszűrhető, hogy rohadtul nem azért kellene összefogni, hogy minden menjen úgy a maga megkérdőjelezhető módján, mint eddig, hogy tovább vágjuk magunk alatt a fát. A jó ügyért, a vadászat jövőjéért kellene összefognunk. A FACE erre legutóbb alkalmat is adott volna, csak alá kellett volna írnia minden vadásznak egy online petíciót, hogy megmutassuk az EU-nak, 7 millióan vagyunk vadászok Európában, a FACE az EU legnagyobb tömeget összefogó érdekvédelmi szervezete, és együtt erősek vagyunk, nem tojhatnak le minket.
Tudod hányan írták alá a petíciót a 7 millióból több mint egy év alatt? 360.500-an…
Jó reggelt!
FRISSÍTÉS: olvasva a visszajelzéseket, véleményeket egyetértek abban, hogy a jelenleg kitalált szarvasfotózási rendszer néhány jogosultnál komoly problémákat fog felvetni, amiket meg kell oldani. Ha egy hétvégén vendégek több bikát lőnek, vagy ha nagyvad társasvadászat van, és ezek után érintetlenül kellene hűtve tárolni a vadat a fotózásig, az kemény kérdéseket vet fel. Azt is aláírom, hogy azok, akik becsülettel betartják a szabályokat, mégis a kollektív bűnösséggel őket is megvádolják, az nem esik jól. Mindemellett az én javaslatom az, hogy megoldásokat keressünk és ne kifogásokat.
