Elvek?
Ez az első igazi céltávcső teszt a Vadász Blogon. Aki régóta követ, azokban most felmerülhet a kérdés, hogy mi történt? Eddig elzárkóztam a céltechnika vadászaton való alkalmazásától az elveim miatt. Anno még meg is jelent egy írásom a Nimródban “Pixeldisznó” címmel, ami azt fejtegeti, hogy a vadászat Tetris-játékká silányul, ha az ember hőkamera céltávcsövet és hőkamera keresőt használ egyidejűleg.
Szóval, hogy mi történt? Nem akarok sunnyogni, nem szeretném véka alá rejteni a változásokat. Egyrészt 2023 novembere óta legális lett a céltechnika használata Magyarországon. A Vadász Blog indulásakor az volt a felállás, hogy ami illegális, azt nem népszerűsítjük. Amikor a hivatásos vadászok számára engedélyezett lett, akkor elkezdtem én is foglalkozni a témával, de tavaly november óta ez a dolog már – nincs mese – abszolút megkerülhetetlen lett.
Talán nem árulok el titkot azzal, hogy klasszisokkal nagyobb az érdeklődés a magyar interneten a céltechnika iránt, mint a keresők iránt.
Nekem a Vadász Blog vezetése mára gyakorlatilag főállásom lett. Minden napomat ez teszi ki annak ellenére, hogy mellette van más munkám is. Innentől dönthetek, hogy makacsul ragaszkodom az elveimhez, és nem foglalkozom azzal, amire a hazai vadászok többsége kíváncsi, vagy félreteszem az elveimet és igyekszem a legjobb tudásom szerint kiszolgálni az ide látogatókat anélkül, hogy pálcát törnék bárki felett. Szerintem az a profibb dolog, ha az utóbbit teszem, ha már ez egy munka. Arról nem beszélve, hogy ha én nem teszem meg, akkor megteszi majd más helyettem. Jelentkező bizonyára lenne bőven. Egy szó mint száz, az ember alkalmazkodik, és kvázi munkaköri kötelességem immár, hogy haladjak a korral, ha tetszik, ha nem. Ezt vállaltam.
De! Mielőtt még bárki hajlékony gerincűnek tartana elmondom, hogy a hőkamera céltávcső továbbra sem a szívem ügye és ezt számomra megnyugtatóan, gyakorlatilag tudat alatt bizonyította a fent látható PARD teszt is. A többhetes teszt végeztével, videóvágás közben jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen az eltelt idő alatt csak az infraképpel adtam le lövést, és gyakorlatilag hőkamerás optikáját be sem lőttem a PARD-nak, és nem is éreztem szükségét. Nem volt hiányérzetem, vagy vágyam, hogy a hőkameraképpel is lőjek. Ez nem tudatos volt, így alakult. Húztam-halasztottam a belövését, végül elkészült nélküle a videóanyag és kész. Ebből tudom, hogy nem csak duma, amit állítottam a Pixeldisznó című cikkben, hanem úgy néz ki lelkem mélyén tényleg így gondolom, hogy normál vadászathoz nem való a puskára hőkamera. Ha a vadőr kimegy ragadozót gyéríteni, az más tészta. Sőt, azt kell mondjam, hogy számomra az éjjellátós, hangtompítós ragadozógyérítés cserkeléssel és hívással egész izgalmas vadászati módnak tűnik (most hogy kipróbáltam), és úgy en bloc az éjjel-nappali digitális távcső is egy vállalható kompromisszumnak hat számomra. Hiszen nem sokban különbözik a lámpás éjszakai vadászattól, ám annak egy kiforrottabb formája a kompaktabb puskafelépítménytől kezdve (értsd a bumszli, nehéz, mágneses lámpa és madzagos lengőkapcsoló hiánya) a videórögzítés lehetőségén át, odáig, hogy az embert nem készteti elkapkodott lövésre a puskalámpa fénye és a vad ezáltali ijedtsége. Kicsit olyannak érzem a puskalámpáról digitális céltávcsőre váltást, mint anno a felcsavarozható, hosszúmadzagos, robogó-akkumulátorról működtetett Kacsa és Heliator lámpáról váltást egy modern LED-es Olightra.
…aztán az Olightra is elkezdtünk zöld meg piros színszűrőket pakolni, meg vérnarancs színű Vega lámpával kísérletezni, hogy ne ugorjon meg tőle a vad. Hát akkor mi különbség van egy digitális távcső + infravető és ez között…?
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
