A látható fény az ibolyától (idegen szóval violától) a vörös színig terjed, a hullámhossza kb. 400nm-től 750-770 nanométer. Csak érdekesség, hogy a déli napfényben a teljes spektrum egyenlő arányban megtalálható, ezért fehér, és ezért látjuk a komplett szivárványt eső után. A hideg fényű lámpákban kevesebb a vörös, a meleg fényű lámpákban kevesebb a kék hullámhosszú fény. 780 nm-től kezdődik a vadászatban ismert infravörös, és ami 1.400 nm-ig számít közeli infravörösnek. A hosszú hullámú infrát (8.000-14.000 nm között) pedig hősugárzásnak nevezzük, itt dolgoznak a hőkamerák, bár ezt már általában mikrométerrel, mikronnal jelölik: 8-14 µm.
Azt talán már mindenki tudja, hogy a 940 nm-es infra a gyakorlatban a szem számára láthatatlan.
Egyébként a torkolatfényét teljes sötétben és közelről nézve talán nagyon halványan még mi is láthatjuk (ne próbáljuk, károsítja a szemet!!), de maradjunk annyiban, hogy láthatatlan az ember és a vad számára is. A 850 nm-es infra vetített fénye sem látható, az a néhány állat, ami mégis kiszúrja a lesen felvilágló 850-es fényvetőt, a torkolatfényének csillogását veszi észre, ami halványan piroslik. Az állatok látása a mozgás, és a hirtelen környezeti változások észlelésére van kihegyezve, legyen az ragadozó vagy prédaállat, és hát a rutinosabbja nyilván már tudja, hogy a felvillanó vörös derengés a lesen, az biza’ nem jót jelent. Annyira gyenge ez a fény is, hogy az ezt kiszúró vad vélhetően nagyon közel van, vagy – szintén rutinból – pontosan tudja, hogy a magaslesre nem árt figyelni, amikor kimerészkedik a nyílt területre. A süldő rókát, vagy sakált gyakran még az 1300 lumenes puskalámpa sem hatja meg.
Itt azonban nem érnek véget a különbségek a különféle hullámhosszú vetők közt. Minél magasabb a hullámhossz, annál kevésbé érzékeny rá akár a digitális szenzor, akár egy analóg éjjellátó képerősítő elektronikája. A 940 nm-t az 1. és 2. generációs analógok már nem is látják, de a “mindent látó” digitális éjjellátók is gyengébben, mint a 850 nm-est.
Emiatt azonos teljesítményű fényvetők esetén a 940 nm-eshez képest a 850 nm-es erősebbnek tűnik, messzebbre világít, a 780-as meg méginkább.
Szóval nem azért gyengébb a 940nm-es, mert ez a hullámhossz ne terjedne olyan messzire, sőt… Van azonban egy harmadik tényező is, amiről kevesen tudnak.
940nm-es infrafényel világítva a látott kép kevésbé éles, és kevésbé kontrasztos is lesz.
Ennek elsődleges oka, hogy az éjjellátó a kevésbé hasznosítható fény miatt jobban erőlködik, jelerősít (ISO-érzékenységet emel). A magasabb ISO a képzaj (szemcsésség) emelkedésével jár, ettől romlik az élesség is, illetve kontrasztvesztéssel is számolnunk kell. Ezen kívül a nagyobb hullámhosszú fénnyel világítást úgy kell elképzelni mintha vastagabb filccel akarnánk rajzolni, amivel nyilván kevésbé tudunk részletesen ábrázolni, mint egy kihegyezett ceruzával. Ezt a saját szemünkkel is megtapasztalhatjuk, nézzük csak meg mennyivel rosszabbul és életlenebbül látunk egy piros puskalámpa fénye mellett, mint fehér fénynél, és mennyivel jobban összemosódik minden. A magasabb hullámhosszú infrával megvilágított tárgy emiatt is kissé életlenebbnek látszik.
A fentiekből már összerakhatjuk, hogy például egy vadkamera esetén jobb megoldás a 940nm-es fény azért, hogy ne zavarja a megfigyelt állatokat. Kereséshez és lövéshez pedig mindenki maga döntse el, hogy mi a fontosabb, a fényerő, az élesség és a kontraszt, amivel néha meglehet lebukunk, vagy a teljes észrevétlenség, amiért némi képminőségbeli árat fizetünk.
