Több olyan alapelv is van, amivel ma sem vitatkozik senki. Ilyen például a szerkezeti integritás: egy sérülékeny pengés vesszőhegy csontot érve deformálódik, vagy akár el is törik, míg egy masszívabb, fixpengés vadászhegy nem. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy mechanikus (nyíló) heggyel, vagy egy vékony, cserélhető pengés fix heggyel ne lehetne hatékonyan vadászni. A bordákat szerintem ma mindenféle nyílhegy könnyedén átüti. A dolog csupán arról szól, hogy ha beüt a ménkű (értsd keményebb csontot ér a nyílvessző), akkor mi történik.
Az sem mindegy, hogy ki mire vadászik íjjal. Az USA-ban a legtöbben fehérfarkú szarvasra lőnek, ami a mi dámszarvasunk és őzbakunk közti testméretű állat, így bár Ashby “törvényeiből” ők is profitálhatnak, nem ők azok, akiknek igazán figyelembe kellene venni ezeket. Nem is egy őzbak lövésekor fognak jól jönni Ashby elvei. A dolog akkor válik fontossá, ha az ember masszívabb nagyvadra vadászik íjjal: nagytestű vaddisznóra, gímre, vapitire, jávorra, vagy afrikai nagyvadra, melyek keményebb csontozattal, adott esetben keményebb bőrrel is rendelkeznek.
Ahogy azzal sem vitatkoznak manapság, hogy a vessző tökéletes röpte, magyarán az íj és a nyílvessző megfelelő hangolása elengedhetetlen a pontos lövéshez, és a megfelelő átütőerőhöz. Mindenféle billegés, tollak által generált, a szükségesnél nagyobb repülés-korrekció a vessző lendületét és energiáját csökkenti.
Node mi van a nehéz vesszővel? Sokan nem akarnak nehéz vesszőt használni, mert lassú, és a röppályája nem olyan lapos. Egy kisebb távolságtévesztés is nagy eltérést okozhat a találatot tekintve, ami csak fokozódik a távolság függvényében. Vagy mégsem? Ez mindjárt kiderül. Az viszont tény, hogy a nehezebb vessző lassabb, és egy fürgébb vadnak, mint egy őz, vagy egy kistestű ragadozó, nagyobb az esélye kitérni előle, akár már kisebb távolságokon is. Ellenben ezek lövéséhez nem is szükséges nehéz vessző.
Itt megjegyezném, hogy én ezért pártolnám a modernebb, digitális irányzékokat, mert több vesszőprofilt tudnak eltárolni, így minden vadfajra, minden körülmények között a megfelelő vesszőt használhatnánk. Olyan praktikum ez kábé, mint a cserélhető csövű golyósfegyver.
Az Ashby Bowhunting Foundation doppler radaros sebességmérővel végzett teszteket, ami nem csak a vessző induló sebességét képes mérni. Így adatokat rögzíthettek 0-60 yardig (kb. 55 méterig).
A teszteredményeket az előző cikkben említett Troy Frowler ismertetette három videóban. E cikk végén ezeket be is ágyazom, de aki nem tud angolul, annak azért elmondanám, miről van szó. Egyszerű fizika és matek mindez, amit majd igyekeznek átültetni a gyakorlatba is a későbbiekben. (Mellesleg mindehhez az Ashby Foundation adományokat gyűjt)
A teszt ideje alatt azonos márkájú és típusú vesszőket használtak (Sirius Apollo .204), és minden íjat és vesszőt megfelelően hangoltak, hogy egy esetleges hibás repülés ne befolyásolja az eredményt. A vesszősúlyt nem csak egyszerűen növelték egyre nehezebb hegy/inzert felrakásával, hanem ennek megfelelően változtatták a spine értéket is (350, 300 és 250). A tesztelt vesszősúlyok:
- 388 grain
- 436 grain
- 514 grain
- 589 grain
- 616 grain
- 670 grain
- 718 grain
Három íjat használtak:
- egy átlagos, mai high-end binary cam vadászíjat (65#, 28.5″)
- egy lassabb, solo cam vadászíjat magasabb fonterőn (70#, 29″)
- és egy 6″ aljzási magasságú, agresszív, sebességre kihegyezett csigás íjat, ún. speed bow-t (65#, 28.5″).
Az íjak márkáit szándékosan nem árulták el, hogy ne legyen fanboy-hitvita a későbbiekben.
A leggyorsabb kezdősebesség, amit ezekkel az íjakkal el tudtak érni, az 294 FPS a speed bow, és 282FPS a solo cam íj esetében. Ez természetesen a 388 grain tömegű vesszővel történt.
Sebesség eróziója
Az első kísérletben azt mérték, hogy a különböző tömegű vesszők mennyit veszítenek a sebességükből 0-60 yard között, és mennyire egyenletes az esésük. Az eredmény pedig az, hogy míg a könnyű, 388 grain tömegű vessző bár nagyon gyorsan indul (280-290 FPS), de 30-35 FPS-t is veszít a sebességéből 60 yardon, addig a nehéz vesszők szignifikánsan lassabban indulnak (215-230 FS), de minél nehezebbek, annál kevesebbet veszítenek a sebességükből (13-16 FPS-t).
Értsd egy könnyebb vessző ugyan laposabb röppályájú, de csak egy ideig. Mivel többet veszít a sebességéből, az addigi röppályájához képest gyorsabban kezd esni, mint egy nehéz vessző, ami meredekebben esik, de azt egyenletesen teszi (íjász lőtávokon persze). Ezzel az egyenletes eséssel könnyebb kalkulálni nagy távolságon, ha az ember fix pinekkel vadászik.
Ez különösen azokat érintheti érzékenyen, akik hosszabb lövéseket is alkalmaznak vadászatkor. Az USA nyugati vidékén, ahol nagytestű szarvasokra vadásznak, vagy akár Afrikában, nem ritkák a 60-70 yardos nyíllövések. Elég csak egy pillantást vetni a könnyű vesszős, közepes vesszős és nehéz vesszős irányzékok tüskéire (lent). Látható, hogy utóbbinál a pinek egyenletesen elosztva helyezkednek el, míg a könnyű vesszős setup estén a távolság növekedésével egyre nagyobbak a távolságok a pinek között, különösen 50-60 yard között kezd durvulni a helyzet, de már 40-50 között is tapasztalható. Márpedig nagy távolságon ekkora ún. pin-gapekkel sokkal könnyebb téveszteni.
Mozgási energia eróziója
A nyílvesszők mozgási energiáját már számítások alapján végezték. Ebből is az tűnik ki, hogy nem csak annyi a történet, hogy minél nehezebb a vessző, annál nagyobb a mozgási energiája (ez önmagában még csak nem is ad oltári nagy különbséget a legkönnyebb és legnehezebb között), de látványos a különbség a mozgási energia megtartásában a 60 yardos távon. Itt már elég nagy a difi a könnyű és a nehéz vessző között.
A grafikonon a felső vonal, a “Launch KE” mutatja az indulási kinetikus energiát, az alsó vonal pedig a 60 yardon (kb. 55 méter) számított engeriát. A felső és alsó vonalak közti távolság a mozgási energia eróziója, csökkenése a távolság függvényében. Látható, hogy minél nehezebb a vessző, a két vonal közti távolság úgy csökken, a vonalak minden esetben összetartanak.
Az érdekes rész az lesz, amikor ebbe a tesztbe bevonják a vadászhegy típusokat is. Azok átütőerejét eddig ugyanis rendre 20 yard távolságon vizsgálták. Tervben van, hogy ugyanezt megteszik 60 yardon is, és kiderül, melyik mit okoz a képletben. Erre azonban sajnos még várnunk kell, jelenleg csak a matek van, ami azt mondja, hogy a nehezebb vessző nagyobb távolságokon jobban megtartja a mozgási energiáját.
Lendület
Az alábbi grafikonok azt mutatják, hogy ahogy nő a vesszőtömeg, úgy nő a lendület. Még akkor is, ha egy lassú íj akár 50 FPS-sel lassabban lő ki egy nyílvesszőt egy villámgyorshoz képest, a nyílvessző lendületén ez semmit nem változtat.
Troy ebből azt emeli ki, bár szó van itt 650 grainekről, meg ő a videóiban gyakran emleget még nehezebb vesszőket is, de ettől függetlenül mindig azt prédikálja, hogy mindenki használjon szerkezetileg masszív hegyű, legalább 550 grain tömegű, magas FOC-s vesszőt, precízen behangolt íjat és vesszőket a tökéletes repüléshez, és nem lesz gond, ha az a vessző keményebb csontot ér. Szemlélteti, hogy egy “mindössze” 514 grain tömegű vessző 60 yardon is még nagyobb lendülettel bír, mint egy 388 grain tömegű vessző a kilövés pillanatában.
A lendület pedig azért felel, hogy a vessző mennyire erősen, mennyire sokáig tud haladni, ha valami keményebb felületet ér.
Ebben szerinte ismételten csak a nyugati vapiti-vadászok a ludasok, akik gyakran csak arra gondolnak, hogy 60 yardon eltalálják a szarvast, de arra nem, hogy ilyen távon van-e elég átütőereje a nyílvesszőnek, ami elegendő a fehérfarkú szarvasnál jóval masszívabb csontozathoz.
Dr. Ashby elvei szerint a csonttörő küszöb a 650 graines vesszőnél van (amennyiben a másik 11 Ashby-elv is megvalósul). Látható, hogy a vapiti-lövős 60 yard távon ez a vesszőlendület mennyivel fölötte van a 388 graines vessző induló lendületéhez képest.
Itt megemlíteném, hogy mi sem vagyunk sokkal különbek a masszív csontozatú, páncéllal védett vadkanjainkkal, csak nálunk nem jellemző a 55 méteres lövés.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a 650 graines határ még a ’80-as években került meghatározásra, a maiaknál lassabb, kevésbé hatékony íjakkal. De erről a 3. fejezetben lesz szó bővebben.
A nehéz vessző további előnyei
Ezeket már nem annyira Ashby, mindinkább Ashby lelkes követője, a Ranch Fairys jóember következtette ki, vagy csak szimplán köztudottak. Az egyik dolog, hogy minél nehezebb vesszővel lövünk, annál csendesebb lesz az íjunk és vibrációmentesebb. Ez érthető, hiszen kevesebb energia veszik el rezonanciába azáltal, hogy a nehezebb vesszőnek a húr át tudja adni azt az energiát. Az is köztudott, hogy a nehéz vessző kevésbé érzékeny a szélre, vagy az íj csavarására. De van még egy érdekesség, amit Troy “RanchFairy” Frowler kísérletezett ki, ez pedig találatnál jelentkezik. A nehéz vessző, magas FOC értékkel (ahogy Troy hívja, adult arrow, vagyis “felnőtt nyílvessző”) úgy áll bele a vesszőfogóba, mint a szög. Ellenben egy alacsony FOC-s, könnyű vessző hátsó traktusa a vesszőfogóba állás pillanatában ide-oda kalimpál. Ha egy hurkapálcát beleszúrunk a földbe, a végét ugyebár pengetni lehet. Épp ugyanígy peng a könnyű vessző, amikor keményebb felületet ér el. Ez az oldalirányú mozgás pedig elvesztegetett energia a penetráció során. Ha nem érted miről van szó, nézd meg ezt a videót! 2 perc után lassított felvételeken mutatják be (vigyázat, bohócveszély!):
IBEP megközelítés vs. Ashby-elmélet
A magyar vadászíjász tanfolyamon azt tanítják, amit az IBEP anyag is kimond: “A megfelelő spine-érték mellett a lehető legkönnyebb vesszőt használd.”
Ashby pedig azt mondja, hogy “A legnehezebb vesszőt használd, aminek a röppályája számodra még elfogadható.”
Látszólag ez ellentmondás, de valójában a kettő nem zárja ki egymást, ugyanis az IBEP nem azt mondja, hogy könnyű vesszőt használj, hanem azt, hogy a megfelelő spine értékhez viszonyított legkönnyebbet. Ha növeljük a vesszőtömeget, és az FOC-t a hegy/inzert tömegének növelésével, azzal alacsonyabb spine értékre lesz szükség, ami rendszerint vastagabb falú, tehát önmagában is nehezebb karbonvesszőt fog eredményezni. Az IBEP-elv szellemében, ha van kétféle 300-as spine értékű vessző, akkor a könnyebbiket válasszuk. Ettől még lehet 2-300 graines hegy az elején.
Hogy kézzelfogható példát mondjak, ott van például a Skylon Edge 300 nyílvessző, ami 8.5 grain/inch tömegű, illetve a Skylon Maverick 300, ami 10.2 grain/inch tömegű. Mindkettő 300-as spine értékű, de a Maverick nehezebb, ezért az IBEP szerint az Edge-et kell választani.
Persze figyelni kell az FOC értékre is. Itt pedig kijön a két elv eltérő megközelítése, ami miatt mégis kialakul némi ellentmondás köztük. Hiszen minél nehezebb hegyet/inzertet teszünk a vesszőre, annál merevebb pálca kell mögé, így maga a vessző is annál nehezebb össztömegű lesz. A nehezebb vesszőtest csökkenti az FOC értéket (hiszen hátra is extra súly kerül), ezért még nehezebb hegy kell, hogy visszabalanszírozzuk az FOC-t az optimális értékre. Ami az IBEP szerint 15-20%, Ashby szerint viszont minimum 19%, de akár 30, vagy 30+% is lehet, mert az jótékonyan hat az átütőerőre.
Ergo a két elv nem zárja ki egymást, mégis Ashby elgondolása az extrém FOC miatt törvényszerűen nehezebb vesszőt eredményez, mint az IBEP elve.
És akkor még ott van Ashby elmélete a csonttörő küszöbről, ami 650 grain. Ilyen nagy tömegű vesszőt pedig csak a nehezebb csövekkel lehet elérni (például a fent említett 10.2 grain/inch-es Maverickkel), illetve nagy tömegű (akár 300 grain) hegyekkel, inzertekkel, és rendszerint 250-es spine értékkel.
Ne felejtsük, hogy amit ma a vadászíjászatról tudunk, azt többségében az amerikaiaktól tudjuk. Nálunk viszont a legnépszerűbb vad a fehérfarkú szarvas, mely a közelében sincs mondjuk a mi vadkanunknak. Érdemes tehát fontolóra venni Ashby elveit, amiket nem fehérfarkú szarvasokon kísérleteztek ki, hanem nagytestű, erős afrikai állatokon, és olyan vadászíjászok hangoztatják manapság is, akik az amerikai vadászíjászat egy aprócska szegletét, az éjszakai vaddisznóvadászatot űzik.
Épp mint mi.
A következő, befejező részben az Asby-elvekkel vitatkozók érveit mutatom be.
