Kétségtelen, hogy az OVA száraz, mint az egyhetes kenyér. Bár a jelentések végén vannak grafikonok is, mégis sokkal emészthetőbb a dolog, ha néhány érdekességet kiemelünk.
Például azt, hogyan alakult a vadászok létszáma 1960 óta. Alig több mint 19.000 főről mára felugrottunk közel 70.000-re. Azt mindenki tudja, hogy rengeteg a nagyvad az országban, és ez meg is látszik a statisztikákon, ahogy az is, hogy az apróvad eltűnőben van.
Míg apáink és nagyapáink fejenként 40-50 db apróvadat lőttek átlagosan egy évben, és 1-3 db nagyvadat, addig nekünk átlagosan 5-6 db nagyvad jut és 10 db apróvad. Mivel a vadászok létszáma is nőtt, és a fejenként elejtett nagyvad létszáma is, ezért utóbbiról kikövetkeztethető, hogy bizony meghízott az állomány.
A 70-es években még 51.000 gímbikát hoztak terítékre, míg a 2010-es években ez a szám már 132.000 volt.
Trófeák
Bár a trófea világranglistát már egy ideje nem vezetik hivatalosan, de az országos lista évről évre elérhető.
Vajon az, hogy 50 ezer helyett 130 ezer bikát lőnek, hogyan alakította az országos ranglistát?
Hát a dolog véleményes…
Amit a 70-es évek nagyvad-gazdálkodása megalapozott, azt a 80-as években learatták. A közel 74 ezer terítékre hozott bikától 14 trófea is az országos ranglistára került, ezen belül 5 trófea a TOP 15-be. Úgy hiszem, ez a 70-es évek szakmai munkájának eredménye.
A 90-es években nagyjából ugyanennyi bika esett, de csak 8 jutott a ranglistára, és tíz év alatt mindössze 2 db a TOP 15-be. A szakember látá, hogy ez így nem jó, ezért hát a következő évtizedben már más lett a helyzet. Alig esett több bika a 2000-es években, de ezekből újra 11 is az országos ranglistára került, azon belül is 4 db a TOP15-be, tehát a 2000-es években megközelítettük a 80-as évek színvonalát.
Aztán egy évtizeddel később látszólag visszaállt a régi rend, hiszen 13 ranglistás bika is esett, és 4 db ismét átírta a TOP15-ös rangsort. Igen ám, de eddigre már jócskán megugrott maga az állomány is, és a kilövési számok is. Közel kétszer annyi terítékre hozott bikából tudtak megközelítőleg annyi ranglistásat hozni, mint a 80-as években.
A gímállomány 30 év alatt kb. háromszoros lett, a kilövések ezzel szemben csak duplázódtak, és a minőség nagyjából a felére esett vissza 30 év alatt.
Az őzbakokról nem gyűjtöttem ennyi adatot, de íme a statisztika:
Pontos adatokat nem szedtem össze, de a táblázatokra ránézve a helyzet nagyjából az, hogy a 70-es években 50-60 ezer bakot becsültek, ebből kb átlag 15-20 ezret lőttek. A 2010-es években ugyanakkor 120-130 ezer bakot becsültek, és kb. 40 ezret lőttek. Magyarán duplázódott az állomány, és az elejtések száma is szinkronban. A 80-90-es évek mélypontja után viszont megugrott a trófeaminőség. Soha ennyi ranglistás őzbak nem esett, mint az ezredforduló után, vagyis az őzzel való gazdálkodás valahogy nem csúszott úgy el, mint a gímnél.
Teríték változása az elmúlt 10 évben
Innentől szándékosan az elmúlt 10 évet néztem. Tudott, hogy rengeteg a gímszarvas, feljövőben a dámvad, ASP-lázban ég a fél ország (de legfőképpen szegény sertevad), és az elmúlt 3-4 évben nagy teret nyert a vadászatban használatos technika: éjjellátás, long-range lövés, vadkamerák, fűthető ruházat, automata etetők, stb. A legtöbbjükről az a beszéd járja, hogy a vadnak esélye nem marad, de hogy egyszerűbb lett vadászni, mint 20 évvel ezelőtt, az biztos. Márpedig, ha így van, az meg kell látsszon a terítékeken.
Látható, hogy a gím- és dámszarvas teríték is évről évre növekszik. Tíz év alatt közel megduplázódott az éves teríték. A dám esetében a legdurvább ugrás a 2018-2020 között történt.
Az őzek statisztikái viszont kevésbé látványosak, párezerrel módosultak csak az egyes ivarok kilövési számai, de elmondható, hogy az egyetlen, országos elterjedésű nagyvadfajunk, aminek a terítéke csökkenő tendenciát mutat.
A vaddisznó az, ami aztán igazán érdekes, ezért ebbe belevettem az ASP által érintett utóbbi négy vadászati évet is. 10 év alatt itt is megduplázódott a teríték, de csak az évtized végére indult be dömping, és indult egyértelmű növekedésnek az elejtések száma, és az érdekesség az, hogy a 20/21-es vadászati évben a rekord 180.000 db kilőtt vaddisznóból 150.000-et diagnosztikai céllal lőttek. Ezzel szemben a diagnosztikai céllal kilőtt egyedek aránya (zöld sáv) az előtte való években elenyésző volt.
FRISSÍTÉS: páran belekötöttek abba, hogy a fenti grafikonok nem mutatnak minden évet. Ez szándékosan történt így, mivel nem volt kapacitásom ennél több adatot felvinni táblázatosan, és a trendek ismertek, új éreztem nem követek el szarvashibát ezzel. 10 éven belül 5 évnyi adat szépen elosztva jól mutatja, hogy mi történt. Ezen kívül jól áttekinthető, egyszerű grafikonokat szerettem volna, nem pedig 2-3 adatsoros, 10-oszlopból álló dömpinget. Ám mivel többen is megmosolyogták ezt, még az adatokat jól ismerő néhány szakember is (akinek pontosan tudnia kellene, hogy a kihagyott időszakokban semmi különös nem történt), ezért voilá!, rávettem magam, és kigyűjtöttem összes év adatait 2010-2020-ig. Azt hiszem mondhatom, hogy nekem volt igazam, a trendeken, és a fent leírtakon semmit nem változtatott az, hogy pár év kimaradt. Egyedül a dámszarvasnál kellett visszakoznom: nem 2020-ban ugrott nagyot a teríték, ahogy először leírtam, hanem 2018-2020 között indult egyértelmű növekedésnek a megelőző időszakhoz képest. Íme a teljes grafikonok:
Befolyásol-e a technika?
A kereső jellegű éjjellátó technika a sportvadászok számára 2017 óta legális, ekkor indult robbanásszerű növekedésnek. Ezt kéz a kézben követte a máig illegális céltechnika népszerűvé válása is. Aki ezt nem látja, bizonyára dunsztosüvegben él. Sokan mondják, hogy a vadnak így már esélye sincs, és ez nem vadászat, csak öldöklés. Amellett, hogy ezzel olyan nagyon nem kívánok vitatkozni, mégis azt kell mondjam, hogy ez a nagymértékű könnyítés meg kellene látsszon az éjszaka vadászható vadfajok kilövési számaiban.
A vaddisznó esetében 2017 óta egyértelmű a növekedés, de ez nem lehet mérvadó, hiszen az ASP miatt emelt kvótákkal, de méginkább jól fizető kilövésekkel számolhattak a vadásztársaságok. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ezt a rengeteg disznót valahogy meg kellett lőni, ráadásul úgy, hogy a rekord 20/21-es vadászati évre az ország északi részéből jobbára már eltűnt a sertevad a betegség miatt. Épp ott, ahol előtte az egyik legtöbbet lőtték az országban. Ennek ellenére, ha teljesebb statisztikát nézünk, láthatjuk, hogy a vaddisznók terítéke kisebb kilengéssel már 1997 óta meredeken emelkedik, vagyis nem valószínű, hogy a technika előretörése olyan nagyon befolyásolta volna a terítéket.
Érdekességképpen fent látható a szőrmés kártevők statisztikája is. Aranysakálból exponenciálisan emelkedik a teríték, de az állomány is a 2010-es évek eleje óta. Viszont 2019-ről 2020-ra még vissza is esett valami miatt az összes szőrmés dúvad terítéke, pedig eddigre már mondhatni a fél ország rendelkezett valamiféle sötétben látó eszközzel. Itt azért mérvadó lesz a 2021-es év is, de azt még nem látjuk.
Egyszóval nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a modern technológia önmagában különösebben befolyásolta volna eddig a vadgazdálkodást, főleg egy olyan időszakban nem, amikor túlszaporodott a gímszarvas, emelt kvóta szerint kell lőni a vaddisznót, exponenciálisan jön föl az aranysakál, és soha nem látott vadkárösszegeket kell fizetni országszerte. Ha valami igazán csorbulhat ettől, az maximum a vadászat szellmisége.
Érdekelnek a vadászat számai?
Nemrégiben közvéleménykutatás készült arról, mennyire elfogadott a vadászat és a vadgazdálkodás Magyarországon. Érdekes számok jöttek ki. Ám, ha elbíznád magad, itt a hidegzuhany, miszerint lakosságarányosan mennyire kevés vadász van nálunk másokhoz képest. Ha a vadfajok populációja jobban érdekel, olvasd el, a szakértők szerint milyen okai vannak, hogy a nagyragadozók terjedőben vannak az országban. Ha pedig laikusként tévedtél ide, van egy népszerű összefoglaló arról, hogyan is működik a vadászat valójában.
