Irigyek

…Amikor még náderdő volt a marhalegelő helyén, vagy amikor megjelent egy kósza bika a területen, és kint ült miatta az egész apróvadas társaság. Ma meg már rudlik keveregnek, és pusztítják a kukoricát. Jobban mint a disznók. Ma már 50 hektár egy kukorica, a vad beeszi magát, a lapokban talál vizet is, és aratásig ki se jön. Egy kukoricacső alkarnyi méretű, soha nem látott terméshozamot tudnak a gazdák felmutatni. 8-10 ezer forint lett mázsája is, fáj a téli etetés. De még az hogy fáj, amikor a gazdáknak ki kell fizetni a vadkárt! Tavaly és tavalyelőtt is rekordösszegű volt, többmillió forint. Bezzeg régen, amikor minden gazda kapott egy süldőt novemberben, meg két fácánt karácsony előtt, és ezzel el volt intézve minden…

Node tavaly már cselekedni kellett. Kigazdálkodni egyre nehezebben lehet ezt a vadkárt. A taggyűlésen felhozták, hogy a területből le kellene csípni egy darabot, és kiadni bérlőnek. Ne valami satnya helyet, fontos, hogy a bérlő is elégedett legyen, ne érezze átverve magát. Mert hát hiába járnak ki vadkárelhárítani tavasztól őszig, kevesen vannak. A tagok fele nem aktív, az aktívak közül sokan dolgoznak, kisgyerekesek, nem tudnak mindig kint ülni. A bérlő majd kifizet egymillió forintot, lőhet korlátlan disznót, meg öt tarvadat. Ha jó bikát lát, meglőheti a listaár feléért. Mindenki jól jár, nemde?

…

Viktor 5 éve kezdte a vadászatot. Rájött, hogy micsoda felüdülés az irodából kiszabadulni a természetbe, ahol mindig történik valami, de mégsem stresszeli az embert. Ahol zajlik az élet, de mégis csend van. Egy üzlettársa, Kornél hozta be a vadászatot az életébe. Néhányszor kiült vele lesre, láttak, lőttek mindenfélét. 

Viktor hamar letette a vadászvizsgát, és Kornél meghívására járt ki vadászni. Úgy érezte komoly lemaradása van így 40 éves korára, ezért megvett mindent, amit vadásztársától látott. Vízálló, szélálló, lélegző vadászruhát, prémium céltávcsövet, hogy tudjon bírálni rendesen. Meg egy jó .300 Winchester Magnumot, mert azt mondták “az még háromszázra is lyukba lyukat lő!”. Azért .300 a neve! Aztán valamivel később egy hőkamerát a kereséshez, meg egyet a puskára. Olyat vett mint Kornélé, minek kísérletezzen? Kornél másik barátjának is olyan van. Ha kijön a disznó, biztosra kell menni! A lámpára minden ugrik már! Azt mondja Kornél, hogy már a szarvasok se bambulnak bele a fénybe, hanem futnak egyből. Tizenegy előtt ki se jönnek a kukoricából.  

Kornél kiterjesztette a cégét külföldre, ezért egy ideje állandóan utazik, nem jár már ki annyit vadászni. Viktor pedig új utakat keresett. Talált egy lehetőséget, egymillió forintot kell befizetni, és 200 hektáron vadászhat. Akkor, amikor akar, és annyi disznót lőhet, amennyit csak tud. Ha bika jön, azt féláron lőheti, télen meg lehet kicsit tarvadazni is. Azóta erre vágyott, amióta levizsgázott!

Párszor kiült, jöttek is a disznók csarnokelsőre, ahogy Hofi mondaná. Első alkalommal lőtt egy süldőt, második alkalommal egy másikat. Harmadnap már nem jött semmi. A következő héten jött egy kan, azt is meglőtte. Aztán a következő két alkalommal megint semmi. De nem kellett ám sokat koptatni a két lest, ami hozzá tartozott, mert megjelent egy konda. Hat süldő, egy koca. Egynek odahúzott, az megfeküdt, ahogy Kornél mondaná. A másikat futtában lőtte meg, de még a harmadiknak is odasózott, talán el is találta, de nem volt biztos benne. Volt velük egy koszlott malac is, amaz még azt is megvárta, hogy újratöltsön. Azt is meglőtte, mert ott téblábolt a gazos szélén, és kereste a többieket. Jó lesz tepsibe. 

Ahogy telt-múlt az esztendő, Viktor sok vadat lőtt. Mindig átküldte a képeket Kornélnak, és fogadta a gratulációkat. Kornél meg továbbküldte a másik vadászbarátjának, Péternek, büszkélkedve, hogy micsoda Padavant nevelt ki, sőt otthon még a feleségének is eldicsekedett vele. Legutóbb még egy 7 kilós bikát is sikerült neki elejteni, tök véletlenül tévedt arra!

….

Pista másodmagával kiült a II-es körzetbe egy szép októberi estén. Végre nem fújt a szél, és telihold is volt. Egyikőjük az erdő egyik oldalára, másikuk a másik oldalra ült a tarlóra. Sötétedés után még két órát vártak, aztán csalódottan úgy döntöttek, semmi értelme, kihalt a környék. Ahogy Pista szedelőzködni kezdett, motoszkálást hallott. A puska még nem volt elcsomagolva, ezért lámpájával odavilágított. A fényre a róka rögtön futni kezdett a tarlón. El is tűnt egy domb mögött. Elpakolt, elindult, aztán a bekötőúton kicsit még megálltak beszélgetni a kollégával. Miközben azon tanakodtak, hogy 2-3 éve még szürkületkor megindult a disznó, ma már nem találkoznak velük éjfél előtt. Óvatos lett a sertevad is, és a gímeknek is gyakran csak a koronájuk látszik ki a kukoricából, de ki nem jön egy se. Szó szót követett, igencsak belelendültek a beszélgetésbe, már az unokáknál, és azok tanulmányi eredményeinél tartottak. Elszaladt az idő, éjfélhez közeledett már, amikor lövést lehetett hallani a bérlő körzetéből. Aztán még egyet és még egyet. “Mit csinál ez, háború van odaát?” 

…

A szeptemberi soron következő taggyűlés után kialakult a szokásos trécsparti. A baráti társaságok összejöttek, és egyetértettek abban, hogy valami nem stimmel. Eltűnt a vadállomány, vagy ha van is, nem látni őket. Késő éjjel jár a vad. Aztán persze összerakták a képet. A múltkori vadásznapon ott volt a bérlő is. Talpig blázerben dicsekedett, hogy mennyi mindent lőtt. A “kisöregekre” pedig becsmérlően szólt az egyik tagnak négyszemközt, hogy micsoda puhányok, bezzeg ő kint ül éjjel kettőig! Ő védi meg a társaságot a vadkártól, ezek semmit nem csinálnak! Fénykardoznak a lámpájukkal, mint valami Jedik. Ha rajta múlna, kötelezővé tenné a hőkamerás céltávcsövet vadkározáskor. A tag óvva intette e kijelentésektől, és közölte vele, hogy itt nem szeretik az ilyesfajta vadászatot, legyen kedves kerülni. Viktor erre azzal a taggal is összeveszett, akiről addig azt hitte szimpatizálnak egymással. 

…

Letelt az egy év, a bérlő pedig hosszabbított. Többen is ellenezték ezt, de az elnök védőbeszédet mondott, és hát a pénz is nagy úr. A szentbeszéddel meggyőzte a temérdek inaktív tagot, akiket egyébként csak fácánozáskor látni, ezért a szavazáson az igenek épp csak átlépték az ötven százalékot.

Eltelt szinte újabb egy év, és az aktív tagoknak nagyon a bögyében volt a – már nem is annyira – újdonsült bérlő. Már nem a régi a terület, pedig ők 25 éve tudják, milyennek kellene lennie annak a résznek, ahol régen sokat vadásztak. És vadászhatnának még most is, ha a bérlő nem vadította volna el az állományt azzal, hogy mindent agyonlő az űrtechnikával, és kint eszi a fene hajnali kettőig. Néha vendéget is hív, akkor reggelig ülnek. A vadnak nincs már nyugalma, állandó stresszben van tartva a disznó is, meg a szarvas is. Bezzeg a sakált nem lövik, pedig az is van már doszt!

Pista összefutott a főtéren a rendőr barátjával. Kapva kapott az alkalmon, megkérdezte, hogy szerinte mit lehetne tenni. Elvégre valahol mégis csak egy orvvadász a bérlőjük, kár is szépíteni. A rendőr elmondta neki, hogy tettenérés nélkül nagyjából semmit. Így hát vártak. Beavatták a vadőrt is a tervbe, hogy a bérlőt le kellene buktatni, mert ez nem mehet így tovább. Tíz ember szórakozását teszi tönkre, akik már 25 éve ott vadásznak békében egymással, mindezt úgy, hogy az tulajdonképpen a magyar törvények értelmében orvvadászatnak minősül. És még neki áll feljebb a vadásznapon!

….

Október derekán már jócskán lement a nap, amikor megcsörrent a vadőr telefonja. Viktor volt az, lőtt egy bikát. Segíteni kellene behozni. 

Na, most, vagy soha! Amíg a vadőr kiállt a pickuppal az udvarból, felhívta Pistát, amaz meg a rendőrséget. A rendőrség a vadászati hatóságot, és kivonultak a körzetbe. Viktor épp cincálta fel a platóra a selejt négykilós bikát a vadőrrel, amikor a polícia megérkezett. Lesápadt. Nézett a vadőrre, amaz csak megvonta a vállát, kimondatlanul sugallva: nem tud mit tenni. A “jóestét” után szinte rögtön fegyverellenőrzés következett. A rendőrök addig sem voltak túl kedvesek, de amikor meglátták a technikát a puskán, még morconábbak lettek. Eljárást indítottak, és végül Viktort meghurcolták.

….

Az ügy még a sajtóba is bekerült, hiszen a megyei kapitányság minden ilyet kirak a weboldalára, amit a helyi lap elsőként vesz át, aztán meg a többi is szépen sorjában. Vadászokon csámcsogni mindenki szeret.

Kikerült a hír a vadászfórumokba is, ahol kommentcunami vette kezdetét:

• Kommentelő: – Na ennek is volt valami haragosa, aztán lebuktatták!
• Kornél: – Ez a magyar mentalitás! Másnak se legyen jobb, mi?!?
• Kornél felesége: – És ismerem a srácot. Jó vadász volt, sok vadat lőtt! Bérelt egy területet, aztán a helyi valakiknek ez nem tetszett, ki akarták valahogy tenni, és emiatt felnyomták! 
• Péter: – Irigy g.cik!

Pista és a többiek olvasták ezeket a kommenteket. De válaszolni nem lett volna jó ötlet. Inkább maradtak “irigyek” egyesek szemében.

Az események és szereplők a fantázia szüleményei. A valósággal egyezés csak a véletlen műve lehet!

Még több vadásztörténet

Ha van kedved még olvasni, ajánlom figyelmedbe egy írásomat, amikor is túltoltam a vadkárelhárítást, és ezt megbosszulták a disznók. Ha szépirodalom a zsánered, ne menj el a zseniális Brakoner Csaba írásai mellett! De érdemes megkukkantani Betyár, a hős véreb monológját is.