Mivel nincsenek e téren magyar kifejezések, vagy csak nem ismerem őket, ezért az angol szakszavakat fogom használni.
Az alap koncepció nem más, mint valamilyen módon feljutni a megfelelő fára, és ott speciális, vadászatra szánt beülőhevederben lógva vadászni. Ez végtelen szabadságot ad, hiszen szinte bármilyen fára bárhol fel lehet jutni, és ott kényelmesen lesben ülni.
Vadászatra nem a sziklamászóknak, és alpinistáknak kitalált hevedereket használják, mert azokat nem hosszú méla lesekre tervezik. Ezek a beülők kifejezetten vadászoknak készülnek, amikben az amerikai kollégák akár egy teljes napot is elücsörögnek odakint.
Tehát kényelmes. Ennek pedig az a titka, hogy a hátsónk alatt (is) van heveder (ez angolul a saddle, ami egyébként nyerget jelent), nem pedig a derekunkon és a combunkon, mint az alpinistáknál. Emiatt nem szorítja el a vérkeringést, és minimális mozgással hosszú órákig el lehet lenni benne. Minimális mozgás meg hát egy sima magaslesen is van, hiszen senki nem ül mozdulatlanul egyhelyben órákon át.
Óriási előnye a beülős vadászatnak az egyéb fára mászós alternatívákkal szemben, hogy folyamatosan ki vagyunk kötve a fához, biztosítva vagyunk, és a fatörzset takarásként is használhatjuk. További előnyök a mozgásszabadság, a közel 360 fokos lőirány, ami a fára szerelt lesek esetében nem mondható el, illetve az, hogy a módszer a legkevésbé válogatós a fafajták/formák között.
Alapfelszerelés
Listaszerűen:
- a beülő (saddle) és a bridge kötele,
- a tether kötélszett, amin vadászat alatt függünk,
- a lineman’s kötél(hurok) fel- és lemászáshoz,
- a platform, amin állunk, és
- a feljutáshoz szükséges eszközök, ami többféle lehet.
Lásd illusztrálva a lenti képen.
Meg persze plusz egy vékonyabb kötél a fegyver felhúzásához, amikor már elhelyezkedtünk. Ez most lehet, hogy így bonyolultnak tűnik, de valójában ez az egész kvázi egy tornazsákban elfér, és a helyszínre jutáskor a derekunkra kötve tudjuk magunkkal vinni az összeset. A beülős vadászat cipelt súlyt tekintve a legkönnyebb, és a legkisebb eszközigényű a fáról történő vadászati módszerek közül, egyben a legszabadabb is.
Feljutás
Beülő
A beülős vadász alapfelszerelése tehát maga a speciális beülő, a saddle, oldalsó bekötési pontokkal (fontos, hogy nem köldöknél középen vagyunk felfüggesztve, mint a hegymászók, hanem csípőnél jobb- és baloldalt), lehetőleg minél kevesebb fémcsattal, ami csillogna, vagy csörögne a vadászat ideje alatt. A legprofibb vadászbeülők szinte teljesen fémmentesek, maximum az övcsat készül fémből. Nem árt, ha vannak a beülő oldalán és hátulján rögzítési pontok, kisebb zsákok a használt eszközöknek, köteleknek, hiszen mászáskor mindkét kezünk szabad kell legyen.
Miközben mászunk fel- és le, a biztosítást és a tartást az ún. lineman’s kötél végzi (ld. fent). Ez a beülőhöz kétoldalt csatolt, a fát körülölelő kötél, így a mászófokok, vagy a létraelemek szereléséhez beledőlhetünk, nem kell kapaszkodni a fába, szabad lesz mindkét kezünk. Amennyiben megcsúsznánk, véd a leeséstől is, ennek egyetlen feltétele, hogy nem szabad túl hosszúra hagyni a hurkot, csak amennyire feltétlenül szükséges a fel-le mozgáshoz, létraszereléshez. Ha kellően rövid a lineman’s, lesz annyi súrlódása a fán, hogy nem enged minket leesni. A vadászat megkezdésekor a lineman’s kötelet eltávolítjuk a belülőről, csak a mászás idejére használjuk.
Mászás
A beülős vadász mászólétrát (climbing ladder), mászóbotot (climbing stick), vagy mászófokokat (climbing step) használ a feljutáshoz. A legolcsóbb megoldás a mászófokok használata, ami lehet hevederes rögzítésű, vagy fába becsavarós. Mivel itt a fokokat egyenként kell rögzíteni valamilyen módon (10-15 fok minimum kell), ezért hosszú ideig tart a feljutás, lejutás, és fárasztó is. Ellenben, ha olyan helyen vadászunk, a betekerős verziókat kint hagyhatjuk állandóra.
A legdrágább, de legkevésbé válogatós és legegyszerűbb módszer a mászóbotok használata, melyek alumínium rudak, kétoldali, csúszásgátlós lépőfokokkal. Ezeket csak felkötik a fára, a terhelés miatt a zsinórján/hevederén olyan súrlódás keletkezik, hogy nem tud lecsúszni, továbbá a karmai belefeszülnek a kéregbe, így atombiztosak. 3-4 ilyen bottal fel lehet jutni a kívánt magasságba. A fokok azonos távolságra vannak, ami egy idő után rutint ad, és ez sötétben mászáskor hasznos lesz.
Mivel drága buli egy 4-es szett, ezért különféle trükkös módszerek léteznek a mászóbotok számának minimalizálására. Kikíséreltezték már, hogy segédhevederekkel (climbing aider) hogyan lehet két, vagy akár egyetlen bottal is feljutni (one stick method), de ezekre most nem térek ki ebben a cikkben.
A mászólétra pedig ugye két rúd, közte a fokokkal. Több hátránya is van a fenti mászóbotokkal szemben:, nagyobb helyet foglal, nem olyan jól rakásolható szállításhoz, a terpesztése miatt vékonyabb, vagy épp deformált fákon nem használható (ne feledjük, lehet, hogy lent még elég vastag a fa, de feljebb jutva már elvékonyodik), és nincs annyi hely középen, hogy egy fokon lét lábbal álljunk, ami a soron következő elem fel-/leszerelésekor kényelmetlen, és kevésbé biztonságos.
Egyesek használnak alpintechnikát is a feljutáshoz, egy súllyal és egy felhúzó zsinórral feldobják a mászókötelet egy ágra, majd felmásznak a kötélen alpintechnikai eszközökkel, de ez már a hardcore, nem való mindenkinek.
A fenti módszereket ugyanakkor még 70+-os vadászok is használják az USA-ban, szóval nem kell félni tőlük.
Mintamókus fenn a fán
Bridge és tether-kötelek
A beülő kétoldali rögzítési pontjához vadászat közben az ún. bridge csatlakozik, egy sima, billegést kiküszöbölő, de a csípőből kifordulást engedő, állandóra kötött kötélhurok (mászás közben ezt be szokták tűrni, hogy ne legyen útban). Ebbe akasztjuk bele a fatörzsön szemmagasságba rögzített függesztőkötél, az ún. tether erős karabinerét.
A tether-kötélhez a karabiner nem közvetlenül csatlakozik, hanem egy vékonyabb kötéllel, és egy csúsztatható, de terhelésre megfeszülő Prusik-csomóval azért, hogy a tether, vagyis a pórázunk hosszát állítani tudjuk.
A Prusik csúsztatásával tudjuk rövidebbre húzni, vagy engedni a függesztő tether-kötelünk. Ha rövidebb a tether, akkor 30-40 fokos szögben leszünk a fához képest, félig álló, félig ülő pozícióban, ami olyan érzés, mintha háttal nekidőlnénk a falnak. Ha hosszabbra engedjük a kötelet, akkor akár bele is ülhetünk a beülőbe, a térdünket pedig a fának támasztjuk (ehhez szoktak valami egyszerűbb térdvédőt használni, lehetőleg puhát, ami nem koppan a fán). Így váltogatva a pozíciónkat el tudjuk kerülni az elgémberedést, vagy el tudjuk érni a megfelelő lövőpozíciót. A tether-kötél végén mindig csomó van, hogy a Prusik még véletlenül se tudjon lecsúszni róla, mert akkor nagy a baj.
A Prusik-csomó mellesleg az olcsóbbik megoldás, a kényelmesebbek különféle alpinista, biztosító- vagy ereszkedő eszközöket használnak helyette. Ebből nagyon sokféle létezik, de kérjük szakértő segítségét, mert nem mindegyik megfelelő erre a célra.
Platform
Amikor fent vagyunk a fán, kell, hogy legyen valami a talpunk alatt is. Erre rendszerint egy kis trepnit, platformot használnak, ami olyan mint egy miniatürizált fára szerelhető les. Általában alumíniumból van, könnyű, összehajtható, és fel lehet akasztani a beülő hátuljára, vagy hátizsákra miközben mászunk.
Más megoldás is létezik, például felraknak a fára egy hevedert, amiből körben lábtartó tüskék állnak ki, és ezeken pihen a láb, illetve körbe is fordulhatunk rajta a fán.
Kiegészítők
Ahhoz, hogy kényelmesen vadásszunk beülővel, számos kiegészítőt használhatunk. Az egyik a hurkos heveder, amit a fára erősítünk, és a hurkokba kampókat vagy karabinereket téve felaggathatjuk a hátizsákunkat, távcsövünket, de akár az íjunkat, puskánkat is. Íjhoz persze léteznek egyéb tartószerkezetek is.
Célszerű egy-két tasakot is a beülőre erősíteni a köteleknek, ebbe a megfelelő sorrendben bepakolni, illetve karabinert, vagy kampót tenni rá, amire kétoldalt a mászóelemeket felfüggeszthetjük, így felfelé menet kéznél vannak.
Az íj felhúzására is van már olyan eszköz, ami a beülőre csatolva felmászáskor kinyúlik, az íj felhúzásakor pedig visszacsévélődik, így nem kell vesződni a plusz egy kötéllel.
Ha sok-sok órán keresztül tervezünk lesen ülni, beszerezhetünk egy háti hevedert is, ami szintén a tether-kötél karabineréhez csatlakozik, és tartja a hátunkat, tehermentesíti a gerincizmokat, még kényelmesebbé téve a függeszkedést.
Lejutás
Az alapverzió, hogy a felmászást visszafelé végezzük el, lefelé menet összeszedve a mászófokokat. Mivel Magyarországon éjszakába menően szoktunk vadászni, ezért ez sötétben nem a legjobb megoldás.
Sokkal egyszerűbb, ha kontrolláltan, egy kötél mentén ereszkedünk le, és így biztosítva szedjük össze a mászófokokat. Ehhez már néminemű alpintechnika szükséges, de ne gondoljunk semmi komolyra, csak kötél+ereszkedőről van szó.
Az egyik verzió, hogy hátizsákban felviszünk magunkkal plusz két hosszú kötelet is, amik leérnek a földig. Az egyik egy rendes mászókötél, ami elbírja a súlyunkat lefelé menet, a másik csak egy madzag, ami a mászókötél lerántásához lesz használatos, amikor már a földre értünk. Az ereszkedőkötelet fent a tetherkötélhezhez hasonlóan megkötjük a fán, és átbiztosítjuk rá magunkat az ereszkedőeszközzel, majd rácsatoljuk a lehúzókötelet. Ezután leszedjük a tetherkötelet, elrakjuk, és az ereszkedővel elindulunk lefelé a kötélen. (Ezt angolul “rappelling” kifejezéssel emlegetik, a YouTube tele van ilyen videókkal, de fogok csinálni saját anyagokat is.)
A kontrollált ereszkedést biztosító eszközök száma végtelen, a párezer forintos ereszkedő 8-astól a többtízezer forintos félautomata ereszkedőgépekig, minden van. Ugyanakkor nem mindegyik megfelelő vadászaton, mert vannak olyanok, amik a biztonságos leereszkedést szolgálják, de megállni (pl. a mászófokokat leszerelni) nem mindegyikkel lehet önmagában úgy, hogy a két kezünk szabad maradjon. Itt is érdemes szakértői segítséget kérni a választáskor.
Ha leértünk, a lehúzókötéllel megrántva az ereszkedőkötél hurokját, meglazítjuk a kötél rögzítését a fán, és le tudjuk húzni, vagy ág nélküli fán leesik magától.
Ennek egyszerűsített formája, hogy a tetherkötelünk, amit vadászat alatt használunk, eleve olyan hosszú, hogy leér a földig, Prusik-csomó helyett ereszkedőeszközt használunk a kikötéshez (és ezt használjuk a lejutáshoz is). A lehúzókötél pedig praktikusan az íj/fegyverfelhúzó madzag lesz.
A rossz hír
A rossz hír az, hogy a fent említett cuccok bármennyire is népszerűek a Tengerentúlon, itt Európában, és főként Magyarországon sajnos igen nehezen beszerezhetők. Az USA-ból rendelve iszonyatosan drágán lehet behozni, hiszen eleve nem olcsó motyók ezek, és ha még szállítás, vám és áfa is terheli az árukat, többe kerülnek, mint egy komolyabb mászóles. Egyetlen hazai vadászbolt, vagy vadászíjászbolt sem árulja őket, maximum a mászóeszközök közül néhányat, ám ha ezeket (köteleket és karabinereket, mászófokokat) itthon összeszedjük magunk, akkor már csak a beülő és esetleg a platform marad. Én a sajátomat eBayen vettem Oroszországból. A Scorpio nevű orosz gyártó készít beülőszettet (kötélzettel, karabinerekkel) és platformot is az amerikai árak feléért. Nem olyan menőn néz ki, de jó minőségű, teljes funkcionalitású, működik.
Összegzés
A beülős vadászat jó dolog, de mielőtt még bárki hitvitába keveredne, szögezzük le gyorsan: ez is csak egy eszköz a sok közül, ami a vadászat repertoárját színesíti. Kényelemben például az általam is használt Summit Viper mászóles valószínűleg verhetetlen. 3-4 perc alatt fent vagyunk vele a fán, és keleti kényelemben lehet részünk. De nagyon válogatós a fákat tekintve, sok helyen nem lehet használni. Ezekre a helyekre még mindig felmehetünk mászólétrákkal és fára szerelt lessel, de ilyenkor bizony egy jó, és megfontolandó alternatíva a beülős vadászat.
Persze aki eleve iszonyodik a fáramászástól, annak még rémisztőbb lesz a tény, hogy egy kötélen lógjon odafent. Nekik ajánlom figyelmükbe a ghillie-s cikkünket. 😉
Jómagam még kicsit szokogatom a beülős vadászatot, aztán lesznek majd saját videók is a témában. Addig is itt van két profi az USA-ból:
