Mangi, polgári nevén Hertelendy Margit (1925-2021) Széchenyi második felesége volt, ő volt az a nő, akit írásaiban először nevén nevezett (az első feleségét következetesen csak F.-nek hívta). Ő volt számára a Nagy Szerelem. Ami nem véletlen, hiszen Magni néni közös életük során (is) mindig támogatta és bátorította Széchenyit vadász- és vadászírói életében, minőségében, és rendre elkísérte akár afrikai expedíciókra is. Ő maga egyébként nem vadászott. Széchenyi az Ahogy elkezdődött… c. és az Ünnepnapok c. művében is külön köszönetet írt feleségének, akire mint társszerzőre gondolt. Kézzel írta műveit, éjszakánként pedig Mangi gépelte bőszen a sorokat, továbbá segített a szerzőnek visszaemlékezni a részletekre.
„A főnyeremény azonban, az igazi telitalálat akkor ütötte meg a markomat, mikor balatoni számkivetésemben olyan élettársra találtam, aki nemcsak megosztotta velem, hanem teljes érvényre is juttatta sorsom váratlan jobbra fordulásának minden örömét! Aki utolérhetetlen gondossággal, páratlan szeretettel rakta meg új fészkemet, aki ismét kívánatosra szilárdította megingott jövőmet, aki új értelmet, új napsugarat adott életemnek!”
(Ünnepnapok: Kárpáti kaliba)
Széchenyi halála után felesége kezdte aktívan és kitartóan kezelni, ápolni férje vadász és írói hagyatékát, még a nemrégiben bemutatott Széchenyi-film elkészítésében is részt vett, pedig eddigre már elmúlt 90 éves. Sárpentelére, Széchenyi szülőfalujába lehetőségeihez mérten rendszeresen visszajárt, közvetlen volt, bárkivel szívesen elbeszélgetett (édesanyám pár évig Pentelén lakott, ő maga is többször találkozott, beszélt vele), ahogy az újságírókat, vadászati vezetőket is szívesen fogadta egy-egy látogatásra, vagy interjúra otthonában. Egy ilyen alkalom volt, amikor Glück Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület titkára ellátogatott hozzá. Facebookon írt visszaemlékezése jól bemutatja számunkra, hogy milyen hamisítatlan nemesi hölgy lehetett Mangi néni. Így maradjon meg emlékezetünkben:
“Egyszer hosszasan beszélgettünk a lakásán. Azt mesélte, hogy valaki zokniba volt csak hajlandó a lakásba belépni, hiába ragaszkodott hozzá, hogy maradjon a cipő. „Hogy néz ki egy férfi zokniban?” mondta. Ott belém jött az ideg, és azt éreztem, hogy egy ismeretlen etikett világban vagyok, és attól tartottam, hogy talán akaratlanul, de megsértem valamivel. Ehhez jött a lakás hangulata. A Zsiga bácsi íróasztala, az eredeti kéziratai és a Mangi néni mesebeli eleganciája. Az az igazi és a legnemesebb értelemben vett elitség. A harmincas évek maga. A Törőcsik Mari tudott még úgy magázódni ahogy a Mangi néni. Teremtett vele valami nemes, tiszteletteljes atmoszférát, ami a mai világ szülöttjeinek egészen furcsán idegen, de nagyon kellemes érzés. Az első szóra hozzájárult, hogy az „Ahogy elkezdődött” megjelenhessen hangoskönyvben is. Emlékszem ahogy az utolsó erejével még részt vett a Fehován, hogy ápolja a férje emlékét. Alig bírt már menni. Óriási élmény volt hogy ismerhettem és megtapasztalhattam, hogy milyen egy hamisítatlan grófné. Nyugodjék békében.”
Gróf Merán Fülöp pár héttel ezelőtti halála után talán Mangi néni volt az utolsó, aki tanúja és ismerője volt még egy olyan korszaknak, ami a halálukkal végleg lezárult. A magyar vadászat legszebb napjainak.
Isten nyugosztalja Mangi néni!
Akit behatóbban érdekel Mangi néni élete, története, családja, történetek Széchenyiről, javaslom látogasson el a honlapjukra, ahol Hertelendy László mutatja be eme évszázadokon átívelő nemesi család históriáját.
Vadász, vadászíjász, terméktesztelő, blogger, kíváncsi, kritikus, ex-fotográfus, Infiray Ambassador. Nem trófeavadász, nem influenszer.
