Elmélet
Az EZ V (magyarra fordítva “könnyű V”) egy végtelenül egyszerű, de annál ötletesebb koncepció, amit lehet, hogy már többen is kitaláltak a világon, de az amerikai Aaron Lasconak volt csak annyi esze 2016-ban, hogy korrektül megtervezze, legyártsa, és olyan szinten szabadalmaztassa, hogy nemhogy a neves irányzékgyártók, de még a távol-keletiek se próbálkoznak a koppintásával. Az irányzékok máig a fent említett úriembernek saját keze munkái, és bár az évek alatt alapjaiban nem változott a koncepció, de folyamatosan csiszolgatja, újítgatja a terméket a nagyszámú, elégedett felhasználók visszajelzései alapján.
Mellékszál, az EZV története: Mellesleg egy megható, családi vadászkaland ihlette az ötletet nála. Az apja tanította vadászni, de aztán 20 évig nem találkoztak, miután nagyon messze laktak egymástól. Aaronnak az íjászat lett az élete, a megélhetése, majd 20 év után egyszer volt egy lehetőségük együtt vadászni, talán az utolsó is, mert az apja már öreg volt. A bőgésben vadászat nehezen ment, mert az öreg már nem bírta a megpróbáltatásokat, amivel a vapitivadászat jár. Aaron fel is adta, de végül az utolsó napjukon, utolsó próbálkozáskor sikerült egy vapititehenet lőnie egy váltón, 60 yardról az apja szeme láttára. Végtelenül boldog volt, de utána napokig azon rágódott, hogy mit érezne most, ha egy félresikerült távbecslés miatt elszúrta volna az utolsó lehetőséget az egykori mentora jelenlétében, akinek az egész életét köszönheti. Az ötlet – mérnökemberként – 3 nap alatt megszületett a fejében, és az első példányt magának készítette, akkor még nem gondolta volna, hogy ebből valaha is üzlet lesz. A tökéletesítés 5 hónapig zajlott végül, és akkor is még csak egyetlen prototípus született meg a saját íjához. 25.000 dollárt fizetett az első szabadalomért, csak utána merte a feleségén kívül másnak is megmutatni a koncepciót. A megrendelők eztán csak jöttek, jöttek…
Alapvetően az EZ V azzal a céllal készült, hogy a távmérés időigényes, és sok mozgással járó procedúráját, vagy a szemre történő távolságbecslés bizonytalanságát kiemelje a vadászíjászat képletéből úgy, hogy semmiféle high-tech, digitális kütyüt ne kelljen használni, így az USA összes államában engedélyezett, és a hagyományos, egyszerű megoldások hívei számára is szimpatikus lehet. Úgy kell vele célozni, hogy a nagyvad vitális területét fogjuk be a V-alakba.
Minél messzebb van a vad, annál kisebbnek látszik a vitális terület, így egyre lejjebb kell befogni a V-be, elérve ezzel a fölétartást ugyebár. Nyilván az 60+ méteres lövéseknél ez már bizonytalan, de ez a hazai vadászíjászokra amúgy sem jellemző. Ellenben a szokásos 20-30, esetleg 40 méteres lőtávokon nagyon pontosan lehet vele célozni. Ezt segítik az ún. tickmark-ok is, vagyis a kis rovátkák a V két szárán, amik a 20-30-40-stb yardos távolságokat mutatják, de az igazán elszánt EZV-használók azt mondják, nincs rá szükség, sőt csak bezavar, ezért sokan megfordítják az inzertet, hogy csak a V-alak legyen, a rovátkákat ne is lehessen látni.
Gondolnád, hogy ez hülyeség, hiszen minden íj, minden vessző más, ráadásul az állatok is eltérő méretűek, így ez nem működhet.
Megnyugtatlak, működik. Mégpedig azért, mert a cserélhető, V-alakú betétből (inzert) 9-félét adnak az irányzékhoz, mindegyiket más vesszősebességre tervezték 240FPS-től 320FPS-ig. Ez nem az íjunk hivatalos IBO/ATA sebességét jelenti, hanem a saját nyílvesszőnk tényleges sebességét. Ennek megfelelően változik V-alak “terpesztése” és a rovátkák az irányzékban. Matematikailag pontos. Akinek van lehetősége kronográffal megmérni a vesszősebességét, az jó, de akinek nincs, annak sem kell kétségbe esnie. Sőt, lehet, hogy a kronográfos megoldás sem fog tökéletes eredményre vezetni a választást illetően, hiszen az csak a vessző induló sebességét mutatja meg, de hogy utána mi történik, figyelembe véve a vessző vastagságát, és a tollazás fajtáját is (ferde, csavart, pici műanyag, nagy pulykatoll, stb), az megint egy másik történet. A legegyszerűbb megoldás a kezdéshez az, ha a meglévő, már belőtt tüskés irányzékunk mellé odaillesztjük az inzerteket, és a rovátkákat hozzá hasonlítjuk. Aztán lőni kell, és simán meglehet, hogy eggyel lassabb, vagy eggyel gyorsabb inzert lesz a nyerő. De hogy valamelyik jó lesz, az garantálják.
No, és mi a helyzet a vad méretével? Az EZ V feltalálója erre is megnyugtató választ ad. A tervezéskor kutatást végeztek különféle vadfajokon a vitális zóna méretét illetően, és arra jutottak, hogy nagyvad esetén annyira minimális a vitális zóna (vízszintesen mért!) méretének különbsége az egyes nagyvadfajok esetében, hogy az a találatnál max 2-2,5 cm differenciát okozhat. Egyébként meg az a módszer, hogy egy kosárlabda méretű területet kell odaképzelni, és befogni a V-be, amely módszer dúvadnál és apróvadnál tud működni.
És persze használhatjuk a távokat jelző rovátkákat is, mint egy hagyományos irányzékban. Nyilván gyakorolni kell hozzá, meg kell szokni, de az újdonsült felhasználók már az első próbálkozásnál sikerekről számolnak be, annyira természetesnek hat az irányzék használata.
És ezzel még nincs vége…
Aaron ezt az irányzékot csak a távbecslés segítése miatt találta ki. Tán még az is koncepció volt, hogy az irányzék elpusztíthatatlan, hiszen nincsenek benne érzékeny száloptikák. Ám ahogy elkezdték sokan használni, sorra jöttek a visszajelzések az egyéb pozitív “mellékhatásai” miatt is. Kezdve azzal, hogy sokkal tisztább a kép ezen át célozva a vadat, mint amikor belógó tüskék takarják ki a célterületet. Aztán folytatva azzal, hogy a tüskés irányzékkal való célzás sok íjásznál ún. célpánikot (target panic) vált ki. Az agyat összezavarja, hogy a pont a célon állandóan mozog, és önkéntelen is korrigálni akar, ami nem teszi lehetővé a pontos célzást. Sokan két tüske közötti területtel pontosabban tudnak lőni, mint magával a tüskével. Mivel itt nincs célzópont, nem takarja ki a célterületet, csak két pont közti szabad terület (akár horizontálisan, akár vertikálisan nézzük), így teljesen megszűnik a célpánik is, amit nagyon sok íjász egyébként csak kínkeservesen tud leküzdeni. Egyesek arról számolnak be, hogy a szórásképük maximum vertikális lesz, jobbra-balra nem nagyon tévesztenek, mert két pont közé mértani középre fogni a célt könnyű és automatikus az agy számára. Aztán olyan visszajelzések is jöttek idősebb vadászíjászoktól, hogy a szemük már nem a régi, nem tudják egyszerre élesen látni a célt és az irányzótüskét is, de az EZV segített ezen, és újra úgy vadászhatnak, mint régen.
Saját tapasztalat
Beszerzés: nem könnyű. Csak az USA-ban árulják, onnan egyenest iderendelni horror. Eleve nem olcsó irányzék, 150 dollár (kb. 45.000 Ft), és ha szállítanak is Magyarországra, az még egy adag szállítási díj, plusz vám, plusz áfa, így könnyedén felugrik az összeg a duplájára, mire ideér. Én közel egy éven át bújtam az eBayt, mire találtam Angliában egy használt példányt, és azt vettem meg kb. 25.000 Ft-ért.
Inzert kiválasztása és belövés
Az irányzékhoz kapunk egy inzertválasztó papírt, amin fel vannak rajzolva a rovátkák méretarányosan. A megfelelő inzert kiválasztása úgy lenne a legegyszerűbb, ha a meglévő irányzékunkat hozzámérjük a lapon lévőkhöz, és amelyiket tökéletesen lefedi, az lesz a jó inzert számunkra. A világ ezen részén viszont van egy kis gond ezzel: mi jellemzően 20-30-40 méterre lőjük be az irányzékot, az amerikaiak meg 20-30-40 yardra, és hát a kettő nem fedi egymást, mint a mellékelt ábrán látható. Nem csak a valós távolságot illetően van difi (balra), de minél nagyobb a távolság, annál nagyobb a lépték-eltérés is a kettő között (jobbra):
Mivel kronográfhoz nem mindenki fér hozzá, és nem is biztos, hogy pontos eredményt mutat, ezért mifelénk két megoldás jöhet szóba: vagy belőjük a régi irányzékunkat yard távolságokra, és úgy passzintjuk a papírhoz, de talán egyszerűbb, ha egy netes sebesség-kalkulátorba bepötyögjük az íjunk és vesszőnk adatait, és az ott kapott sebességből indulunk ki az első inzert kiválasztásához. Aztán simán meglehet, hogy eggyel lassabb, vagy gyorsabb kell. Az inzerteket viszonylag könnyű cserélni: passzentosan illeszkednek a házba jelölés mentén, ámde viszonylag könnyen kivehetők-behelyezhetők. A V tetejét-alját kell nyomkodni, és lassan kijön.
Mindenesetre az első belövésnél egy közelítő pontosságú inzerttel a kételkedő, újdonsült EZV-tulajt is megnyugtató eredményeket lehet elérni. A 20-as és 30-as (yard!) belövéseket követően engem is hamar megfogott az EZ V bája, mondhatom, hogy jól ment vele a lövés. Tényleg végtelenül “ízi” a dolog. Mivel használtan vettem az irányzékot, ezért a gyári, állatalakos lőlap nem járt hozzá, így a neten kikerestem a méretét, és felrajzoltam magam (a két szélső pötty távolsága 15″, kb. 35cm, a közte felrajzolt vitális zóna szélessége 13″, kb. 33cm.
Az alábbi három kép az otthoni 15 méteres belövést követő, első terepen történt próbálkozásokat mutatja, 540gr-es Skylon Maverickekkel.
Nem egyszer összeértek a vesszők. Aztán próbálgattam a 40-es 50-es távokat is, az nagyon bizonytalan volt. Voltak pontos lövések, de voltak komoly tévesztések is. Ott jött ki, hogy bizony nem tökéletes inzert van behelyezve. Este még kiszaladtam a kertbe lámpával kipróbálni, mert volt aki szerint ez éjszaka nem használható ez az irányzék. Igaz a fehér papír minden, csak nem fekete disznó, de első blikkre úgy tűnt, lámpafénynél is jól használható, hiszen ilyenkor a V-betű fekete kontúrját látjuk.
2. – 3. etap
Másnapra kicseréltem az inzertet eggyel lassabbra (540gr-es vesszőhöz a 250-es inzert kellett), és újra megpróbáltam. Láss csodát, az irányzék tökéletes lett, gyönyörűen lőttem vele, azt kell mondjam, hogy talán jobban, mint eddig bármivel. Még 60 yardról (55m) is simán benne voltam a vitális zónában a lőlapon. Jóllehet 50-60 yard környékén már inkább a célzórovátkákat használtam, minthogy megpróbáljam befogni a fenti alakot a V-be.
Aztán vettem egy őzet ábrázoló, állatalakos lőlapot, ami a boltban első blikkre életnagyságúnak tűnt, de itthon felragasztva rá kellett jönnöm, hogy inkább gida méret, mint kifejlett őz. Az első lövések így néztek ki a miniatürizált őzön, baloldalon az első három vessző, jobb oldalon a második körös lövés, 20 méterről. Szokni kell ezt, de jó lesz, úgy éreztem. Úgy nézzétek, hogy a képen látható lövések az abszolút első próbálkozások állatlakra, a V-formát használva.
4. etap
Következő alkalommal kivittem a mini-bakot egy szóróra (hadd egyen :D), valós körülmények közé. Így környezetbe helyezve jött ki igazán, hogy ez a lőlap mennyire messze van a valóságos mérettől. Az első lövést kb 30 méterről ejtettem meg, és bár az őz könyökét találtam el, de egy berogyasztásnál az akár egy szép szívlövés is lehetett volna.
További próbálkozások
Ahogy kezdtem belejönni az EZV használatába, egy hirtelen ötlettől vezérelve lecseréltem az íjamat. Innentől nehezített pálya következett, hiszen nem csak az irányzék idegen, hanem az íj is.
Ehhez képest nagyon hamar sikerült összeszokni, és a céltáblára lövés egészen jól megy az elejétől kezdve. A 20-25 méteres lövések már abszolút nem kihívások, összeérnek a vesszők sokszor. Bár ehhez az is kellett, hogy egyszerűsítettem az életemet, és az 540gr-re szerelt Skylon Maverick vesszőket lecseréltem a korábban használt, 470gr-es Easton Bloodline-okra, ami kevésbé érzékeny a távolságra. Gyaníthatóan az új íjhoz az előző vesszők spine-ban se stimmeltek. Ennek megfelelően a 250-es EZV-inzertet is ki kellett cserélni 260-asra. Nem használom már a rovátkákat, nem mérek távot sem, csak elsétálok, és a V-alakba fogom be a céltábla egy bizonyos pontját. Rendre 30-35 méterekről próbálkozom. Ismeretlen távolságokról (de valójában 30-40 méter között) még egy-másfél hét gyakorlás-kihagyás után is kb. 15 centis körben vagyok az első lövésekkel. Nem nagy szám, de ha hozzávesszük a körülményeket (alapvetően kezdő vagyok, új az irányzék, új az íj, kevés a gyakorlás), akkor szerintem nem rossz.
Egyik alkalommal végül egy erdőben zsákra lődözve gondoltam eleresztek egy vesszőt egy löszfalra, egy kotorék mellett. A távolságot közelítőleg sem tudtam, utólag lelépve kb. 42 méter volt. Megcéloztam egy száraz falevelet, odaképzeltem a kosárlabdát, majd a lövés után ameddig láttam a vesszőt, az jónak tűnt. Odamenve kiderült, hogy a vesszőt elnyelte az a nyavalyás lösz, úgy kellett kiásni. Itthon aztán a készült fotók alapján összeraktam, és az eredeti célhoz képest lefelé kb. 8-10 centit, jobbra kb 2-3 centit tévedtem.
Valós cél, vagy bármiféle viszonyítható alak nélkül, pusztán egy kosárlabdát odaképzelve ismeretlen távra, hát egészen megnyugtató eredménynek éreztem ismét.
Egyelőre itt tartunk. Szerettem volna ezt a tesztet egy sikeres vadászattal zárni, de mivel kevés az íjas vadászati lehetőségem, és az új íjat is még szokni szeretném, ezért nem húzom tovább a dolgot, és itt egyelőre lezárom. Később, ha lesz eredmény, frissítem a cikket, meg beszámolok róla az ismert vadászíjász fórumokon is.
Engem eddig nagyon meggyőzött az EZV, valóban azt tudja, amit ígérnek, és nem kamu a sok Facebookon olvasható, pozitív felhasználói visszajelzés sem.
Én most úgy érzem, soha többet pines irányzékot vadászatra!
Az tény, hogy minél nehezebb vesszőt használunk, annál jobban oda kell figyelni a pontos távbecslésre, tehát ebben értelemszerűen nincs változás. De, hogy a becslésben az EZV óriási segítséget nyújt, az elvitathatatlan.
Pro tipp (köszönet Sárga Robinak): UV-fényben remekül világít az EZV 😉 Egyébként nálam a régi, tömör műanyagos irányzék van, az újakat már áttetsző, fénygyűjtős Sapphire verzióban árulják, és lehet kapni neonzöld, illetve narancs színekben. A megvilágítást egyébként meg lehet oldani egy irányzékházba ragasztott, foszforeszkáló matricával is. A gyártó is ilyet kínál hozzá éjszakai vadászoknak, de itthon is kapható elhanyagolható összegért.
Frissítés
Körülbelül 2,5 hónap használat, megannyi gyakorlás, és néhány vadászat után kicsit más véleményem alakult ki az EZV irányzékról, mint fentebb olvasható. Továbbra is tartom, hogy az ötlet zseniális, de kiegészíteném azzal, hogy vagy rá kell érezni, ami nem biztos, hogy mindenkinek megy, vagy rengeteget kell élethű körülmények között gyakorolni, rengeteget kell vadászni vele ahhoz, hogy rutinból, zsigerből, ösztönből menjen vele a célzás.
Addig nincs gond, amíg céltáblára lő vele az ember, ahol van viszonyítási pont. Játszi könnyedséggel lehet a V-be fogni egy bizonyos pontot a mértani középre, és ha ismert távolságról lövünk a rovátkákat használva, olyan pontosan lehet vele lőni, mint semmi mással. Ha nem ismert a távolság, akkor is simán elboldogulunk egy jól begyakorolt céltáblával, hiszen tudjuk, mikor hova kell fogni a V-alakot, így a tévesztés lehetősége 10 centin belül lesz úgy 40-50 méterig.
A gondok akkor kezdődnek, ha “tájékozódási pont” nélküli vadra, vagy állatalakra lövünk.
Annak blattját, vagy mondhatni bordáit be lehet fogni így is, meg úgy is. A magasság se lesz egyértelmű, és az oldalirányú igazítás sem, amiben súlyos 10 centi tévesztések lehetnek akár 20-25 méteren is attól függően, hogy milyen testalkatú a vad, és hogy milyen pozitúrában és szögben áll. Ehhez jönnek még az eltérő állatméterek ugye, ami deklaráltan pár centi tévesztést jelenthet. Ehhez jön még hozzá, ha az állat részben takarásban van, magas gazban, búzában áll, stb. Egy malacot, és egy süldőt sebeztem az EZV-vel, 10 méterről, lámpafénynél, egyik sem lett meg sajnos. A malac esete X-akta marad, de a süldőnél nem csak a saját hülyeségem volt az ok, hanem az EZV sem segítette a pontos lövést. Eleve olyan szituáció volt, ahol várni kellett volna, nem kellett volna még lőni, de az EZV bizonytalansága miatt bő 10 centivel lejjebb is ment a lövés, mint ahová szántam. Ha oda ment volna, ahová szántam, akkor lehet nem vesztettem volna el azt a süldőt, mert arrafelé már vitális szervek vannak.
Ezen kívül a célzást segítő rovátkák sötétben nem látszanak, ami segítséget jelenthetne az elején. Vettem az irányzékra (annak belsejébe) foszforeszkáló matricát, hogy az világítsa meg éjszaka a V-alakot, de sajnos nem elegendő, a lámpa okozta ellenfényben nem látszik a rovátka, csak a V-alak kontúrja. Max szürkületig hasznos a derengő világítás, lessátorban, ahol hamarabb sötét lesz, vagy ilyesmi.
A két sebzés után fogtam magam, és elmentem végiglőni az lujzamajori 3D íjászpályát. Életemben először voltam ilyen helyen. Amellett, hogy egész jó kis pálya, az EZV-vel botrányosan sz.rul lőttem! A fekvő őz célnál egy vesszőmet el is nyelte a gaz, rögtön az elején. Hovatovább a nagyobb állatokat is nem egyszer sikerült bélen, vagy lábon lőni. De a leginkább idegesítő az volt, hogy 3 vesszőt képtelen voltam egy pontba helyezni, és itt jön a képbe az, hogy ha nincs viszonyítási pont, mint egy céltáblán, szinte lehetetlen kétszer ugyanoda fogni az irányzékot az állat oldalán. Ez számomra túl bizonytalan, és nincs lehetőségem annyit gyakorolni és vadászni íjjal, hogy kínkeservesen rutinná fejlesszem.
A legritkább esetben helyezget az ember pontosan egy V-alakot a pillanat, a vadászláz hevében, hanem ösztönszerűen céloz és lő, kb úgy, mint egy sörétes puskával. Be kell gyakorolni, hogy élesben már rutinból menjen. A kosaras a gyűrűt figyeli, a golfozó a lyukat figyeli, az autós meg középen tartja az autót az úton a záróvonalak között. Az EZV is így működik, hogy a pontot figyeled az állaton, ahová lőni akarsz, és az agyad hozzáigazítja a kezedet, és ezáltal az irányzékot. Ez kőkeményen gyakorlást igényel, ahogy a kosarazás, golfozás és az autóvezetés is.
Szép volt, érdekes volt, ebben ennyi volt. Kár azért a két disznóért, végtelenül sajnálom őket, remélem, hogy nem esett túl nagy bajuk. A fentiek miatt inkább visszatérek a pines, vagy világítópontos irányzékokra.
