Az íjak, és ezen belül a vadászíjak sebességét a gyártók FPS-ben, vagyis láb per secundumban adják meg (IBO, vagy ATA sebesség). Ez a szám viszont maximum csak arra jó, hogy almát az almával hasonlítsunk össze, ugyanis meghatározott kritériumok mentén mérik (néha kicsit lódítanak is), ami nagyságrendelieg 70 font húzóerő, 30″ húzáshossz, és 5 grain/font vesszősúly (ami ez esetben 350 grain), mégpedig tollazás nélkül (ez utóbbi azért fontos, mert sokan csinálnak sebességteszteket a neten íjakkal, és rendre 10-15 FPS-sel alacsonyabb sebességek jönnek ki a gyártó által megadottnál. Ez többnyire azért van, mert tollazott vesszővel mérnek). Az IBO és az ATA mérés némiképp eltér egymástól, és bár a legtöbb gyártó IBO sebességet ad meg, de a Hoyt például ATA sebességet, a PSE meg mindkettőt (tól-ig formában) az adatlapokon.
Mi vadászok azért nem vehetjük számításba különösebben ezt az értéket, mert nem mindenki 70 fontot húz, nem mindenkinek 30″ a húzáshossza, de legfőképpen senki nem vadászik nagyvadra pillekönnyű, 350 graines, tollazatlan vesszővel. A vadászvesszők általában 420-450 graintől indulnak (ez alatt csak céllövészetre használnak vesszőt), a nagy átlag 470-500 grain körülivel lő, de mint ahogy a golyós fegyvereknél is van aki a .375H&H-ra esküszik, úgy a vadászíjászok közt is vannak, akik 600-700, vagy akár 800 grain körüli vesszővel lőnek.
Okosok azt mondják, hogy nagyvadra egy 470-500gn körüli vessző elegendő, de ezt többnyire az amerikai okosok mondják, akik bár vadásznak óriás vapitire, medvére és jávorra is, de nemigen vadásznak páncéllal rendelkező vadkanra, ami azért kicsit átírhatja ezeket a számokat. Persze megrögzött hazai vadászíjászok közül is nagyon sokan állítják, hogy a fent említett vesszőtömeg a vaddisznóra is elegendő, de vannak olyanok is, akik biztosra akarnak menni. Az USA-ban az egyik legismertebb íjas vaddisznóvadász Troy Fowler, aki Ranch Fairy néven működtet Youtube csatornát, egészen tudományos szintre emelte már az íjas disznólövést (mellesleg ő is csak az egykori vadászíjász, Ed Ashby ezirányú tanait követi). Ő gyakran 700-800 grainnél is nehezebb vesszővel lő, amiken csak a hegy 300 grain, és olykor zsigerelés után, szinte anatómiai igényességgel mutatja be a disznókon a nyílvessző, és a hegyek hatását.
A hazai szakirodalom és vadászíjász vizsgaanyag, tanfolyam úgy oktatja, hogy a felszerelésünkhöz (fonterő, húzáshossz, vadászhegy súly, megfelelő spine érték) passzoló, lehető legkönnyebb vesszőt használjuk. Ez egy általános megfogalmazás, ami nem feltétlen jelent könnyű vesszőt, ugyanis ha növeljük a hegy súlyát, nő az FOC (orrnehézség), ehhez merevebb vessző szükséges, ami törvényszerűen nehezebb is lesz. Node ez már kicsit advanced level, de aki vizsgázni szándékozik, úgyis kitanulja majd.
A nehéz vessző magas FOC-vel (orrnehézséggel) azért jó, mert a mozgási energiája bár kisebb, mint egy gyors vesszőnek, de óriási a lendülete, ezáltal az átütőereje. Mindent visz, mint a piros hetes. Előnye még, hogy a röpte stabilabb, kevésbé szélérzékeny, és kevésbé befolyásolja az íj hangolása, továbbá picivel csendesebb is lesz tőle az íj, amivel kilövik. Hátránya viszont, hogy lassú, így nagyon érzékeny a távolságra (és annak becslésére), 25 méter fölött akár 1-2 méter tévedés is 5-10 centis találati különbséget jelenthet a függőleges tengelyen. A nehézvesszős vadászok mondják, ezért nem kell 18-20 méternél messzebbre lőni vadászaton. Már csak azért sem, mert a vessző lassúsága miatt a vadnak több ideje van bemozdulni a lövésbe, így egy fürgébb állat (őz, dám, ragadozó például) már lehet ott sem lesz, mire a vessző odaér, de megnő a sebzések aránya is a távolabbi lövéseknél. Jómagam is lőttem már sakálra 30 méterről 480 graines vesszővel, 65 fonton és 28″ húzáshosszal, és a lövés hangjára megugró sakál már 1 méterrel odébb volt, mire a vessző odaért.
Egyébként az 510 graines vesszővel, 65 fonton ezzel az íjjal kb. ugyanennyi a differencia, ha 22-23 méterről lövünk a 20-as tüskével fölétartás nélkül. Kb. 4-5 centit esik a vessző azon a 2-3 méteren, amit tévedtünk
Ezek miatt sokan inkább maradnak a szokásos 470-500 grain körüli vesszősúlynál, ami azért még viszonylag gyors, kevésbé érzékeny a távolságra, és körültekintő hegyválasztással (pl. fix, kétpengés hegy) megfelelő az átütőereje, még akkor is, ha vékonyabb csontot (lapockát, bordát) ér. (Mellesleg a kétpengés fix hegy további előnye, hogy ha csontot ér, le tud csúszni róla és továbbhalad, ellenben egy többpengés heggyel, ami ugyan nagyobb sebet ejt, több vérzést ad, de a testbe hatolva képtelen az oldalirányú elmozdulásra, így vastagabb csontot érve megáll, vagy jelentősen lelassul.)
Van pár praktika ugyanakkor a vesszősúly csökkentésén kívül, amivel az íjunk sebességét növelni lehet, de csodaszer nem létezik.
Egyrészt választhatunk eleve gyors íjat (350-360FPS), ám ezek rákfenéje, hogy melós dolog kihúzni őket, így hideg napokon vadászva, vagy évekig ezzel lődözve akár egy vállsérülést is beborítékolhatunk magunknak, amivel aztán hónapokra, vagy akár örök életre elfelejthetjük az íjászatot. A másik rákfenéjük az alacsony aljzási magasság, ami “idegessé” teszi őket, nem tolerálják jól a lövési hibákat, ergo nehezebb velük pontosan lőni. Sok vadászíjász inkább egy finomabban, kényelmesebben kihúzható, megbocsátó íjat választ magának, amivel viszont bukik 10-20, alsóbb árszegmensekben akár 30FPS sebességet egy ún. speedbowhoz képest.
Egyes íjakon a csigák moduljai cserélhetőek, van kényelmesebb komfort modul, és gyorsabb speed-modul is. Utóbbi egy 5-10 FPS pluszt adhat a sebességhez, de megváltozik tőle a húzás karaktere, vagyis kényelmetlenebb lesz, jobban fog hasonlítani az alapvetően komfortos íj egy gyors, sebességre kihegyezett íjra. Viszont a sebességre kihegyezett íjaknál is előfordul, hogy cserélhetünk komfort modulra, ami egy kicsit megzabolázza azt.
Növelhetünk a húzóerőn is, ha gyorsabb íjat akarunk, de nyilván ennek fizikummal összefüggő feltételei is vannak. Ki bírjuk-e húzni, főleg elgémberedve, hidegben? Nem kockáztatjuk-e a vállsérülést? Csak az emelje a húzóerőt, aki kellően felkészítette magát, értsd alacsony húzóerővel kezd, megfelelő húzótechnikát alkalmaz (ahol az érdemi munkát a hátizom és nem a vállizmok végzik), és folyamatosan gyakorol, edz, erősíti magát, így fokozatosan emelheti az íja húzóerejét! Erre nem sok embernek van ideje, türelme manapság, szóval csak óvatosan! A legtöbb vadász 60-70 font között lő (és vadászik eredményesen), a hölgyek néha 50-60 font között, de vannak vasgyúrók is, akik 75, vagy akár 80 fontot húznak.
A sebesség mellesleg nő a húzáshossz növelésével is (egy azonos íj azonos vesszővel 30″ húzáson gyorsabb pár FPS-sel, mint 28-on), dehát hosszabb kezeket, karokat nem tudunk növeszteni, a túl hosszú húzáshossz meg nem jó, ezért ez nem opció. Gibbon-alkatúak viszont nem árt ha tudják, hogy íjászatban jelentős előnnyel rendelkeznek.
Növelhetünk pár FPS-t az íj húrjára odafigyelve is. Ha teleaggatjuk mindenféle kiegészítővel (peep, szájgöb, rezgéscsillapítók), akkor a húr mozgását, és ezáltal az íj sebességét is lassítjuk. Másfelől a mai íjakon a húr kulcsfontosságú pontjaira épphogy kis súlyokat (rézgöböket) rögzítenek gyárilag, amiktől gyorsabb lesz az íj. Ha a miénken nincs ilyen, talán érdemes kísérletezni vele, nyerhetünk vele szintén pár FPS-t. Ha az íjunk húrja tele van aggatva mindenféle kiegészítővel, csupaszítsuk le csak a legszükségesebbekre!
Az íj sebessége persze manapság már inkább egy túldimenzionált marketingfogás. A vadászíjász eredményessége a legkevésbé sem ezen múlik, hanem a megfelelő időben leadott, megfelelő pontosságú lövésen. Értsd közelre tudtuk-e belopni, vagy bevárni a vadat, szépen keresztben áll-e, és precízek, rutinosak tudunk-e maradni a vadászláz közepette, hogy a megfelelő pontossággal repítsük a vesszőt. Egy 10-20 FPS-sel gyorsabb felszerelés nem fog annyi pluszt adni ebben a képletben, mint gondolnánk.
