Azt mindenki tudja, hogy a vad nem úgy lát mint az ember. Bár ez egy egyszerű mondatnak hangzik, valójában ilyenkor nem csak a színekre kellene gondolni.
A vad is az agyával lát, ám az agya is más, nem csak a szeme
A látásnak csak az optikai részéért felel a szem, a képet, színeket, formákat, térérzetet az agy rakja össze. Ha azt mondjuk, hogy a vad másképp lát, az nem csak azt jelenti, hogy néhány színt nem tud megkülönböztetni, amit mi igen, hanem azt is, hogy az ő agyuk másképp rakja össze a látott képet. Nyilván a formák és a térérzet számukra is ugyanolyan, a legjobb példa erre, hogy az emberalakot messziről is megismerik. Ösztönből. De ha már leguggolunk, mozdulatlanok maradunk, akkor vége, akkor már azt se tudják mit látnak, maximum csak gyanúsak leszünk, és azért ugranak meg, de gondolom mindannyian láttunk már mereven bámuló, toppantó lépésekkel vitézkedő őzet, aki gyanút fogott, de nem ugrott meg. Ott már nem rakja össze a látottakat úgy az agyuk, mint nekünk embereknek, akik fekve, összekuporodva is megismerünk egy másik embert, akkor is, ha lila színűre van festve.
Aztán ehhez jön hozzá a szaglás, ami számukra legalább olyan fontos, ha nem fontosabb érzékszerv néhány vadfajnak, mint a látás. Mi emberek, akiknek a legfontosabb érzékszervünk a látás, “látó-aggyal” próbáljuk megérteni egy olyan élőlény érzékelését, akinek meglehet a látás annyira nem is lényeges. Például a vaddisznóét.
A biológiai része úgy néz ki a dolognak, hogy a szemben ugye vannak csapok és pálcikák. A csapok felelnek fényérzékelésért, a pálcikák a színérzékelésért. Az állatok szeme viszont nem úgy épül fel mint az emberé, akinek egyformán vannak csapok és pálcikák, utóbbiból ráadásul háromfajta is. A rendelkezésre álló hely a szem belsejében ugye adott, tehát ha csapból van több, akkor pálcikából kevesebb. Ez azt jelenti, hogy az ilyen szemmel bíró állat több fényt tud érzékelni, sötétben jobban lát. Ha a fejéhez, testalkatához arányosítva még jóval nagyobb is a szeme, mint az embernek (pl. szarvasfélék, szalonka, bagolyfélék), akkor sokkal jobban lát a sötétben, mint az ember, hiszen több fényt érzékel. Mivel több a csap, ezért kevesebb a pálcika, így ezeknek az állatoknak a színlátása gyengébb, ráadásul a látott színeket se úgy különbözteti meg, rakja össze az agyuk, mint az embernek. Jó példa erre a narancs szín, amit a hazai nagyvad fajok bár látnak, de zöldnek esetleg semleges szürkének látják, emiatt nem feltűnő számukra. Ezért viselünk társasvadászaton narancs színű láthatósági kiegészítőket, mert az állatoknak ez beleolvad a vadászruha és a környezet színébe. Emlékeztek a pár évvel ezelőtti őrületre, amikor egy neten terjedő fotón lévő ruhát az ineternet népének kb. fele fehér-aranynak, a másik fele kék-feketének látta? Hát erről van szó, amikor azt mondjuk, az agy rakja össze azt, amit látunk.
Apropó zöld és barna vadászruha. Nem feltétlen azért hordjuk, hogy az állatok ne lássanak bennünket. Azért hordjuk, mert ez a vadászruha színe, ezzel tiszteljük meg a természetet, hogy naturális színű ruhában megyünk ki. Ez a hagyomány alakult ki évszázadok alatt, kvázi azért, mert a mi színlátásunknak ez a megfelelő. De ettől még a szarvas, őz pont ugyanúgy kiszúr állva az erdő oldalában. Ha egy camo mintával nem törjük meg az emberalak kontúrját, akkor hiába a zöld ruha, veszett ügy.
Aztán jön a következő kérdés. Oké, az állatok látnak valamennyi színt. Viszont csak néhányat, és azt se olyan élénken, mint az ember. Az állatok szemevilága a tudósok szerint pasztell színekből áll össze. Kutatások alapján a méhek UV, kék és sárga színeket látnak, míg a kígyók néhány színt, plusz infravörös hősugárzást. Ja, beépített hőkamerájuk van. De nem a szemükben, hanem az orrukon lévő lyukban, és az agyuk kombinálja az optikai és a hőlátást…elvileg, de nyilván ezt soha nem fogjuk megtudni, amíg bele nem látunk egy kígyó tudatába…már ha van neki olyan. A nyulak kék és zöld színt látnak, de ezt mondják a szarvasfélékre is, meg gyakorlatilag a legtöbb emlősre. A szarvasfélék nagyobb spektrumot látnak valójában, de az agyuk kékké és zölddé alakítja, vagyis a kék és zöld színt meg tudják különböztetni egymástól, de a zöldet és a vöröset, vagy a narancsot és a vöröset nem. Emiatt a szarvasféléket vörös-zöld-színvaknak mondják, ami egyébként jellemző néhány emberre is. Ha csináltatok már színtévesztési szemvizsgálatot, bizonyára emlékeztek, hogy felülreprezentált volt a vörös-zöld próba a kártyák között.
A szarvasfélék viszont valamennyire látják az UV-sugárzást! Ami számunkra azért lehet fontos, mert mert sötétben a szarvas igen jól lát ezzel a kék-viola spektrumban, ez is segíti a sötétben látását. És bizony a vadász ruhájának van UV-sugárzása, színétől függetlenül, amit a szarvasfélék észlelni tudnak. Ha valaki ilyen részletekben igazán el tud veszni, azok az amerikai deer-hunterek, nem meglepő emiatt, hogy az elmúlt években divat lett, hogy már nem csak szagtalanítóval fújkodják magukat, hanem ún. “UV-killer” mosószerrel mossák a terepszínű vadászruháikat. Ennek csak gyenge fényviszonyok közt van jelentősége, a napfény ugyanis elnyomja a ruhák UV-sugárzását. Hogy segít-e az UV-mentesítő mosószer? A szakember (bizonyos Brian Murphy, a Quality Deer Management Association vezérigazgatója) erre azt mondja, hogy enélkül is évszázadok óta sikeresen vadásszák a szarvasféléket, de a tudomány mai állása szerint nincs kizárva, hogy van hatása.
A szarvasfélék látása tehát teljesen más, mint az emberé. Arra fejlődött ki, ahogy élnek. Prédaállatok a ragadozók számára, emiatt a szemük a fejük oldalán helyezkedik el, 310 fokos látómezőt adva (az emberé 180, a ragadozóké kb 200), és az anatómiájuk olyan, hogy bármilyen távolban mozgó dologra fókuszálni tudnak, anélkül, hogy egy izmuk megmozdulna. Egy ilyen művelethez az embernek folyamatos fej- és szemmozgásra van szüksége.
Vaddisznó
Ehhez képest a vaddisznó szinte teljesen más. Míg a szaglása olyan kiváló, hogy 8-10 kilométer távolságból, és 7 méter mélységből a föld alól képes lehet szagokat megérezni, addig a szemük nem annyira jó, mint a szarvasféléknek. A disznók is leginkább a kék és zöld színt látják, pusztán azért, mert e két szín érzékeléséhez szükséges pálcikák találhatók meg a szemükben, épp úgy, mint a szarvasféléknek. Ezt dikromatikus látásnak hívják, míg az embernek trikromatikus (vörös-zöld-kék) látása van, tehát háromféle pálcika van a szemünkben. Ennek ellenére a szarvashoz hasonlóan a disznó is látja a sárgás-vöröses színeket, csak nem tudja őket megkülönböztetni a zöldtől. Sőt, kutatók szerint színárnyalatokat is nehezen különböztet meg a disznó (ld. fent említett pasztell színek), példaként azt hozzák fel, hogy vélhetőleg kéknek látja az eget, de a kékes felhőket az égen nem biztos, hogy meg tudja különböztetni az ég kékjétől.
Emberekkel végzett kísérletek során megállapították, hogy a trikromatikus képeken a kísérleti alanyok hamarabb észrevették a rejtőmintázatú állatokat, mint a dikromatikus képeket nézők, de nagy meglepetésre a próbák során a dikromatikus képeket néző alanyok hamar fejlődni kezdtek, és a teszt végére már ugyanúgy teljesítettek, mint a három színt látók. A felismerésben tehát nemigen játszik nagy szerepet a teljes színspektrum látása, ha még az ember is pár óra alatt beletanul, az állat meg eleve így nő fel.
DE! Majdhogynem teljesen mindegy mit lát a disznó, ha ilyen szaglása van, mint amit fentebb leírtam. Könnyen következtethetünk belőle, hogy az elsőszámú érzékszerve nem a látás, hanem a szaglás. Gyakran, ha lát valami gyanúsat, megkerüli, hogy szag alapján is meggyőződjön róla mi az. Mi emberek, akik szeretünk látni, ezt maximum úgy tudjuk megérteni, felfogni, ha azt gondoljuk a disznót annyira nem érdekli, mit lát. De valójában csak egy született vak, vagy gyengénlátó ember tudja elképzelni, milyen az, amikor nem a látás a legfontosabb, hanem valami más. Mivel a vaddisznó szeme testéhez arányosítva kicsi, ezért éjszaka nem lát jobban, de legalábbis nem sokkal jobban, mint az ember. Ha valaki cserkelt már hold nélküli éjszaka disznókra, jó volt a szele, és halk is tudott maradni, az pontosan tudja, hogy milyen közel lehet hozzájuk kerülni a sötétben. Egyszer egy földúton ültem két kukoricatábla között kisszéken. Amikor besötétedett, kijjebb húztam már a széket az út szélére a kukoricából, hogy jobban lássak. Egy koca a malacaival kiváltott a táblából, elindult az úton felém, és kb 20 méterig bejött, mire észrevett, hogy ott ücsörgök a széken. Ellenben olyan is volt, hogy teliholdkor kiszúrtam a szántás közepén egy magányos disznót, egyedül turkált. Elindultam rá toronyiránt, de 200-250m-nél közelebb nem jutottam hozzá. Észrevett a telihold fényében, vagy ilyen távolságról már meghallotta a lépteimet, nem tudom, de elinalt. A tegnap kiposztolt zalai történetemben 150m-re be tudtam őket cserkelni félhold fényénél, némi párában a szántás közepén, mégsem vettek észre. Mellesleg olyat is olvasni, hogy a disznó kb. 100 méterig lát formákat, ennyire gyenge a szeme
Ragadozók
A kutyafélékre, vagyis a sakálokra, rókákra közel ugyanaz vonatkozik, mint a fent leírtak. Tanulmányok szerint a színlátásuk a kék és sárga színekre korlátozódik. Minden más színt szürkének látnak, vagy épp a kék és sárga egy-egy árnyalatának. Érdekesség még, hogy ha az emberi mértékkel vett tökéletes éleslátást 20/20-asnak vesszük (ami egy szakemberek által kalkulált érték a Kettesy-féle decimális olvasó táblán, ez az amit a szemvizsgálaton lefelé olvasunk), akkor a kutyafélék látása 20/75 körüli, a macskáké pedig 20/100 körüli. Azt gondolnánk, hogy élesebb a szemük mint a miénk? Épp fordítva! Ezek az értékek angolszász lábat jelentenek, vagyis egy kutyaféle 20 láb távolságról (kb. 6 méter) lát olyan jól, mint mi 75 láb távolságból (kb 22 méter), egy macska pedig 20 lábról lát úgy, mint mi 100 lábról (kb. 30 méter). Embereknél a 10/20-as 50%-os látásromlást jelent. Magyarán szólva a kutya és macskafélék távolra nem látnak olyan élesen, mint mi. De egyvalamiben a rókák, sakálok és más ragadozófélék lazán kenterbe vernek minket, ez pedig az mozgás érzékelése! Csináltál már olyat tán gyerekkorodban, hogy a fűben szaladgáltak a hangyák és nézted őket? Amíg a fűre fókuszált a szemed, nem láttad őket, de ha egynek a mozgását kiszúrtad és elernyesztetted a szemizmaidat (magyarán nem fókuszáltál, csak bambultál), akkor megelevenedett a fű, és láttad az összeset. Mi ezt a képességet, csak úgy tudjuk előhozni az agyunkból, ha erőltetjük, de a ragadozók látásában ez az “üzemmód” állandóan aktív. Továbbá van még egy fegyverük. A préda pozícionálására nem csak a látásukat tudják használni, hanem hang alapján is simán belövik szinte centire pontosan, hol bújik meg az áldozat. Hívtál már rókát nyúlsíróval? Ugye feltűnt, hogy mennyire pontosan tudja a messziről bejött róka is, hogy hova kell jönni?
Láthatjuk tehát, hogy mi látunk, ők meg szintén látnak, de tök máshogy. 310 fokban, két színben, máshogy fókuszálva, mozgást érzékelve, hősugárzással, szaglással vagy hallással kiegészítve, ahol a látás néha már annyira nem is fontos. Ezt még felfogni is nehéz egy olyan embernek, akinek a látás az elsődleges. Ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy mi tudatosan látunk, az állatok meg inkább ösztönvezéreltek, vagyis nincs olyan tudatuk, mint nekünk, úgy még bonyolultabb a képlet!
Lámpák
Na és végül elérkeztünk a lámpák kérdéséhez, ami miatt szerintem a legtöbb kattintó elkezdte olvasni ezt a cikket. Remélem eljutottak idáig, mert jó hosszú lett.
A fentiekből kikövetkeztethetjük, hogy a fehér színű fényen kívül az emlősállatok látják a zöld fényt is (a fehér a színspektrum, a szivárvány összes színét tartalmazza, a három alapszínt, vöröset, kéket, zöldet egyenlő arányban, ettől lesz fehér, ide soroljuk a sárgásabb halogénfényt is, bár az több vöröset tartalmaz, és ide soroljuk a 4000-6000K közötti fehérnek mondott LED fényt is, ami déli napfény színű, tehát neturális fehér – elméletben legalábbis, de most jobban nem mennék bele). A vöröset már kevésbé látják, de kicsit azt is, csak nem vörösnek érzékelik, hanem vélhetően igen halovány zöldesnek. Az infravöröset még annyira se. Egy 850nm-es infravető fénye épp olyan erős, mint egy komolyabb Olight taktikai lámpáé, csak épp olyan spektrumban van a színe, hogy nem látjuk. De ettől még erős, csak épp halványan látjuk, a számunkra láthatatlan színe miatt. Leginkább a torkolatfényét érzékeljük, ahogy az állatok is ezt veszik észre: a kis vöröslő pöttyöt a lesen, vagy pöttyöket a vadkamerán a fán. A mozgásra van egy csomó állat látása kihegyezve, tehát a felvillanást veszik észre, azt tűnik fel nekik leginkább. A vetített fényét nem látják, magyarán ha látókörükön kívül esünk az infravetővel, nem fogják észrevenni a fényt maguk körül a talajon és a növényzeten. Látómezőn kívül esni mondjuk egy 310 fokos szemű szarvasfélénél nem könnyű. Ha lehajtja a fejét legeléshez, még picit hátrafelé is lát (ellenben felfelé, pontosabban leghajtott fejnél előrefelé úgy tudom vakfoltja keletkezik)! Egy 940nm-es vető fénye már teljesen láthatatlan, mind az állatok, mind az emberek számára. Ez már annyira mélyen nyúlik – az egyébként óriási nagy – infravörös tartományba, hogy egyszerűen nem látszik bármennyire is erős intenzitású. A mi szemünkben vannak vörösérzékeny pálcikák, de mi se látjuk már, az emlősállatok szemében meg nincs is ilyen, tehát ők még annyira sem.
A kulcs az intenzitás, amit a szín befolyásol
A lényeg a lámpáknál tehát a fény intenzitása. Minél erősebb az érzékelt fény az állat számára, annál inkább feltűnik neki. Egy bizonyos szintig a megvilágított talaj és környezet is, egy szint (szín) felett meg már inkább csak a felvillanó torkolatfény a közelben. Az érzékelt intenzitást azzal tudjuk csökkenteni, hogy haladunk a kevésbé látható spektrum irányába. A fehér fényből az állatok a kéket és a zöldet is érzékelik ugyebár, tehát erősebben látják. A zöldből már csak a zöldet, ami a szarvasféléknek és a disznóknak még igen jól látható szín, tehát tökmindegy nekik, hogy zöld vagy kékeszöld (vagyis fehér), ugyanolyan erősnek kell lássák. Ellenben a ragadozók a zöld színt nem látják jól, tehát a zöld színű lámpának nem lesz olyan erős a fénye a szemükben, nem lesz annyira feltűnő. Enyhébbnek, távolabbinak, halványabbnak, kevésbé ijesztőnek fog tűnni számukra. Ám ne gondoljuk azt, hogy egy zöld fénnyel meg is oldottuk a sakálkérdést, ugyanis ők a felvillanást jobban észreveszik, mert figyelmesebbek. A vörös fény ugyanez pepitában.
No persze az a vad, amelyiket már meglámpázták, de túlélte, annak mindegy lesz, hogy a fény erős, vagy halvány, közelinek tűnik vagy távolinak, a mozgásra kiélezett szemük észre fogja venni, hogy felvillan hirtelen egy fényforrás, és már futnak is. A kérdés, hogy észreveszik-e? Egy sárga, vagy vörös lámpa, akár egy infra, főleg egy lézeres, aminek tűhegynyi a torkolatfénye, kevésbé lesz feltűnő számukra, mert eleve halványan látják és még pici is, tehát távolinak tűnik. A bakonyi erdők sötétjében felnőtt disznónak persze furcsa és ijesztő lesz, de egy városszéli disznó, ami éjszaka állandóan az autók és a város fényeit látja a távolban, egy-egy kanyarodó autó néha meg is reflektorozza, azt kevésbé fogja riasztani. Ugyanígy, az az erdei malac vagy süldő, ami még soha nem találkozott lámpafénnyel, nem fogja tudni mi az, legyen az bármilyen színű. Aztán az intenzív fehér fényt még ha meg is tanulják, egy gyengébb zöld vagy vörös fényt, még először nem tudnak hova tenni. De azért a disznó és a sakál is okos állat, így idővel megtanulják a kutyafittyet, színtől függetlenül.
Csodatevő lámpa tehát nincs, csupán csak vadászszerencse. Mivel mi emberek a fehér fényben látunk a legtisztábban, ezért szeretjük a fehér lámpát. Aki vörös fénnyel világít, az bizonyára tapasztalta már, hogy olykor igen nehéz dolga van az érzékeléssel, felismeréssel, mert hajlamos összemosódni minden. Ennek oka pedig részben az, hogy a vörös fény hullámhossza nagyobb, így nem “rajzol” olyan élesen. Anno egy fotós világítástechnikai tanfolyamon úgy magyarázták nekem, hogy a rövid hullámhosszú kék fénnyel, kontra hosszú hullámú vörös fénnyel világítani olyan, mintha kihegyezett ceruzával kontra szövegkiemelő, vastag hegyű filccel akarnánk rajzolni. Utóbbi soha nem lesz olyan részletes, mint az előbbi. Ellenben a vörös fény a hullámhossza miatt messzebbre terjed a levegőben, ezért piros a közlekedési lámpa tilos jelzése, a kocsik hátsó lámpája, meg a STOP tábla, ezért infravörös a távmérő lézere, és ezért lát az infravörös hőkamera könnyedén a világ végére. De ez már egy másik történet, csak kicsit elkalandoztam… 🙂
