Olyan kérdések, fenntartások merültek fel a témában, mint például:
- A kopók önállóan dolgoznak, elkapják és marcangolják a vadat, így hogyan lehetnek alkalmasak a terelésre?
- A terelés egy csendes vadászati mód szarvas tarvadra szabva, mi keresnivalója ott egy hangos kutyának?
- Ha a kopók jóideje nem vadászhatnak Magyarországon, vajon kiveszett-e már belőlük a szükséges ösztön?
- A javaslatban terelővadászat szerepel, holott egy ilyen kutyára inkább vaddisznóhajtáson lenne szükség.
- Terelővadászatra viszont VAV vizsga kell, mert VAV vizsga nélkül csak vaddisznóhajtásra lehet kutyát vinni. Létezik-e egyáltalán VAV vizsga kopók számára?
A törvényi passzus konkrétan így szól:
“A vadászat rendje megsértésének minősül:
- a nagyvad terelővadászatán a 45 centiméternél magasabb marmagasságú kutyával folytatott vadászat;”
Igyekszem az alábbi cikket objektíven, elfogultságmentesen megírni. Nem lesz nehéz, ugyanis nem értek a kopókhoz, így számomra teljesen közömbös a téma. Épp emiatt kezdtem el kutakodni, olvastam és meghallgattam nálam tapasztaltabb vadásztársak véleményét, eljutott hozzám a parlamenti vita teljes szöveganyaga a témában, illetve megkerestem a 2011-óta létező Magyarországi Erdélyi Kopó Klub (MEKK) képviselőjét is néhány kérdéssel. Ezúton is köszönöm a közreműködők segítségét!
A fenti hírt a legtöbb weboldalon annyival elintézték, hogy Dr. Simicskó István a KDNP-től benyújtotta a javaslatot. Ennél azonban többet érdemes tudni már az előzményekről is.
A javaslatot Dr. Simcsikó István és Nacsa Lőrinc nyújtották be. Az a Simicskó István, aki kiharcolta, hogy a régi magyar állatfajtákat 2003-ban nemzeti kinccsé, majd 2007-ben hungarikummá nyilvánítsák. Ezek között 9 magyar kutyafajta szerepel, köztük az erdélyi kopó is, nomeg persze a rövidszőrű és drótszőrű magyar vizslák. Simicskó Istvánnak a leírások alapján az őshonos kutyafajták megmentése, fajtanemesítése iránt közismert elkötelezettsége és szakmai munkái, tanulmányai vannak. Mellesleg Simicskó úr nem vadászik és nincs kopója sem. A törvénymódosítási javaslat mögött – mint szakmai szervezet – ott állt a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub (MEKK) is, akik támogatták és lehetőségeik szerint segítették a javaslat előkészítését.
A benyújtás apropója pedig az, hogy az MEKK nyilvántartása alapján a világon 750-800 erdélyi kopó található összesen (mo.-i származási lappal), illetve még párszáz külföldi törzskönyvezéssel, és hazánkban évente kb 20-25 kopó születik, melyeknek várhatóan 10%-a fog csak vadászni életében. A MEKK igyekszik gondoskodni a vadászati lehetőségről. Ahová kapnak meghívást, ott képességvizsgázott kutyákkal vesznek részt vadászatokon. Annak ellenére, hogy ilyen arányok mellett a “vadász-véna” könnyen kiveszhet az erdélyi kopóból, a MEKK szerint a tenyésztésbe vonás feltétele, hogy bizonyos viselkedésminták megjelenjenek az egyednél. Az ilyen jellegű szelekció elmondásuk alapján hangsúlyos, másrészről a fajta kis létszáma nem engedi meg, hogy származásilag megfelelő egyedek kiessenek a genetikai halmazból csupán azért, mert nem vadásznak vele, kedvencként tartják. Ezért nehéz az erdélyi kopó tenyésztése.
Tenyészeb csak úgy lehet egy erdélyi kopóból, ha a MEKK által végzett tenyésszemlén ÉS képességvizsgán megfelel. Ez a képességvizsga csak elhanyagolható eltérést mutat a VAV vaddisznóskutya vizsgától, ráadásul a gyakorlatban igyekeznek VAV-bírókat is hívni a képességvizsgákra, minek köszönhetően a képességvizsgázott tenyészkopók egyúttal VAV-bizonyítványt is kaphatnak – tájékoztatott Pelczéder Tibor, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub Tenyésztési Tanácsának tagja. “Terelőkutya VAV-vizsga”, mint olyan nem létezik.
A vaddisznós VAV-vizsga teljesítésének feltétele, hogy a kutya a vadásztól önállóan dolgozik, keresi, kajtatja a vadat, ha megtalálja, csaholással, belekapással megállítja, és jelzi a vadásznak a helyzetét, vagy a puskás vadász felé tereli a vadat. Lövés után a kutya belekapaszkodhat a vadba, de annak kikezdésére utaló egyértelmű magatartás esetén az ebet kizárják a vizsgáról. A kopó képességvizsgájának alapfeltétele, hogy a kutya a friss disznócsapát kövesse, más szagok érzékelése esetén ne térjen el attól. A kopó nagyobb marmagassága számos esetben előny lehet, például különleges talajjellemzők esetén, úgymint vizes területek, árterületek. A jól képzett kopó bátorságának és kitartásának köszönhetően fáradhatatlanul hajtja a vadat, és gazdája utasítására azonnal reagál. Az Erdélyi Kopó Klub véleménye szerint amelyik vadat – legyen az szarvas, őz, vaddisznó – egy kopó meg tud fogni szabad területen, az beteg, vagy sérült. A hajtásokon találkoznak ilyen esettel is, ám legtöbbször nem a kopók fogják le az ilyen vadat, hanem az egyéb kisebb testű hajtókutyák, a kopó inkább helyben tartja őket. Amit elvárhatunk egy bevadászott kopótól, az a vad megkeresése, nyomtartóan való terelése hanggal, a lőtt vadnál dermedtre csaholás, és sebzések lekeresése. Elmondásuk szerint nem az dönti el a vaddal szembeni viselkedést, hogy milyen marmagasságú egy vadászkutya, mert a 43 cm magasságú kutya éppúgy képes gyors mozgásra késztetni a vadat , mint egy 53 cm magas. Ez szerintük nem marmagasság kérdése. A kopó esetében egy ilyen egyszerű adminisztratív akadály viszont azt jelenti, hogy az amúgy sem nagyszámú, éles vadászati lehetőségeket még jobban korlátozza.
Arra a kérdésemre, hogy mik a fajta kilátásai a jövőben a MEKK szerint, Pelczéder Tibor, a MEKK képviselője azt válaszolta, hogy annak ellenére, hogy egy elegáns, nemes megjelenésű és barátságos természetű kutyafajta, sajnos manapság nem igazán népszerű. A jövője azon múlik, hogy tudunk-e javítani a népszerűségén, megtaláljuk-e fajta valódi helyét a változó vadászati viszonyok között anélkül, hogy a jellemző tulajdonságai eltűnnének.
Ezek tehát az előzmények nagyjából.
A törvénymódosítási javaslat benyújtását parlamenti vita követte, melyről 23 oldalas leirat készült. Nem kívánom különösebben részletezni, mert nagyon hosszú, és mert alapvetően hozzá nem értő képviselők szóltak a témához, így az tele van szakmaiatlan kinyilatkoztatásokkal, némely esetben egyenesen ostobaságokkal. Azt persze szinte az összes képviselő elmondta, hogy ő maga “a vadászokkal egyeztetett” a felszólalása előtt. Volt aki a kopót féltette a veszélyes vaddisznóktól, vagy a figyelmetlen, össze-vissza lődöző vadászoktól (mondván, egy kihalófélben lévő kutyafajtát ne hajszoljunk már a halálba), és volt aki a “fiatalabb őzet, szarvast vagy vaddisznót” féltette a kopóktól, mert azt le tudja fojtani. A többség viszont azt mondta, kevés az információja arról, hogy ez a módosítási javaslat valóban elősegítené-e a fajta megmentését. Volt aki javasolta, hogy tereljék vissza szakmai porondra a témát, mert ők mint képviselők nem értenek hozzá, nem tudnak érdemben dönteni. Többen pedig azt pedzegették, hogy ha a kormány 50 milliárd forintot el tud költeni a Vadászati Világkiállításra, akkor pármillió forintot elkölthetne egy fajtamentő és népszerűsítő kampányra is, ami lehet, hogy többet érne, mint hozzányúlni a vadászati törvényhez. Szerintük egy fajtamentő programnak egy ilyen egyszerű törvénymódosítási javaslatnál komplexebbnek kellene lennie. Voltak akik belekötöttek abba, hogy a COVID miatt a vadászokat ért csapásról kellene inkább beszélni egy vadászati törvény módosítás kapcsán, nem pedig az erdélyi kopóról, mindamellett, hogy a fajta megmentését természetesen egyöntetűen támogaja minden párt, mindenk képviselő, és jó eséllyel minden magyar ember. Személyes véleményem csak, de a felszólalók többségén érződött, hogy felhívtak 1-2 vadászembert a témában, és akit elértek épp, az a saját véleményével telebeszélte a fejüket, és ennek megfelelően foglaltak állást a kérdésben a parlamenti képviselők.
Egy dolog nem stimmel csak…
Szép dolog a vita és az érvelés, csak valahogy mintha teljesen tévúton járna mindenki. Aki elvégezte valaha a vadásztanfolyamot és vizsgát tett, annak tudnia kellene, hogy van a vaddisznóhajtás, és van a nagyvad terelővadászat. Alapvetően két külön fogalom, jóllehet mostanság kezd egybemosódni a kettő.
A vaddisznóhajtás egy alapvetően zajos vadászati forma, ezért hívják így. Hangos hajtóvonal hangos kutyákkal veri fel az erdőt, hajtja a vaddisznókat a leállított vadászok felé. A meneküléskor visszatörő disznók miatt a hajtóvonalban is vannak puskások. A kutyák feladata a vaddisznók űzése csaholással, adott esetben megállítása. Vaddisznóhajtáson nincs mérethatár az alkalmazott kutyákat illetően, és csak a vaddisznó vadászható hajtáson.
A nagyvad terelést alapvetően a szarvas tarvad vadászatára találták ki. Ilyenkor a hajtóvonal csendesen halad a területen, nem zajonganak, jelenlétüket csak halk beszélgetés, egy-egy ágreccsenés, koppintás, vagy köhintés árulja el. Nincsenek is köztük puskások. Ennek köszönhetően nem hajtják a vadat, hanem terelik, így amaz a megszokott váltóin igyekszik elhagyni a területet, óvatos távolságot tartva a gyanús zajtól. Az elálló vadászok ezeken a váltókon foglalnak helyet. Egy ilyen terelővadászaton alapvetően nem is kellene legyen kutya, de legalábbis hangos, csaholó, önállóan dolgozó, a környéket felverő kutya nem kívánatos. Sok helyen “kopogós, vagy koppintós vadászatnak”, meg “köhintős vadászatnak” hívják a terelést. A törvényi szabályozás szerint ilyen nagyvad terelésen lőhető csak a szarvas tarvad, és itt szerepel kutyák esetén a 45cm-es marmagasság is, mint határ.
A fenti két vadászati mód a mai gyakorlatban azonban összemosódni látszik, hiszen azt a vaddisznóhajtást, ahol lőhető a szarvas tarvad is, terelővadászatnak kiáltják ki, de attól az még egy vaddisznóhajtás.
Ha “arra megy ki a játék”, hogy a kopók használatát ezeken is engedélyezhessék, akkor érthető a dolog, hiszen a gyakorlatban ugyanarról a műfajról – vaddisznóhajtásról – beszélünk, csak a szarvas kilövési lehetőség miatt másképp hívják. Hogy ez törvényes, vagy etikus dolog-e azt nem tudom, de mindannyian tudjuk, hogy ez manapság így működik sok helyen. Ilyen formában teljesen felesleges arról vitázni, hogy a kopó alkalmas lenne-e a vaddisznóhajtáson való használatra, hiszen ott eddig is használhatták.
Erre a felvetésemre, miszerint a törvény terelővadászatot említ, holott egy igazi terelővadászaton hajtókutyának nincs is igazán keresnivalója, vaddisznóhajtáson meg eddig is lehetett használni kopót, akkor miről beszélünk…? – senkitől nem kaptam érdemi választ.
A klasszikus kopózás, vagy kopászat, miszerint egy falka kopó tereli a vadat, és lóval kísérik őket a vadászok, már a múlté. A mai körülmények között ez nem igazán kivitelezhető, valószínűleg tömegesen nem is fogják végezni ezt a tevékenységet.
Itt tehát – szerintem – arról van szó csupán, hogy egy téli szezonban rendeznek X-számú vaddisznó hajtást Magyarországon, aminek a felén(?) nem lehet kopót használni, mert történetesen a szervező terelésnek hívja, így más szabályok vonatkoznak rá. Emiatt a kopó vadászati lehetőségei korlátozottak, emiatt nem túl népszerű fajta, így kevesen tartanak kopót. Ezt kívánja a jelenlegi törvénymódosítás feloldani azzal, hogy több lehetőséget biztosítson a kopónak, és a törvény alkalmazkodjon a jelenlegi vadászati “szokásokhoz”. A törvénymódosítás ráadásul nem is kötelező érvényű lenne, hiszen mindig ott van egy vadászatvezető, aki dönthet arról, hogy engedi-e kopók használatát az általa vezetett vadászaton, vagy sem.
Attól meg úgy látom felesleges tartani, hogy az erdélyi kopó kárt okozna a vadászaton lefojtással, marcangolással, tekintve, hogy ez csak a kiképzésen múlik. És mint említettem a tenyésztéshez szükséges képességvizsga nem engedi meg, hogy genetikailag ilyenekre hajlamos erdélyi kopók járják az erdőt. Innentől kedve egy rossz kopó jelenléte pont annyira esélyes egy hajtáson, mint egy rossz bármilyen vadászkutya egy bármilyen más vadászaton.
Kiegészítés: az ügyben felkerestem az Országos Magyar Vadászati Védegyletet, de képviselőjük arról tájékoztatott, hogy ők nem igazán illetékesek ebben a témában, forduljak inkább a Vadászkamarához. A Kamara viszont tapasztalataim, és mások elmondása alapján is egy lassú reagálású “hadtest”, ha még megvárom az ő álláspontjukat is, ez a cikk csak hetek-hónapok múltán születik meg, amikor meg már senkit nem fog mozgatni. Ennek ellenére, ha az OMVK-nál olvassák ezt a cikket, és úgy gondolják lenne mit hozzátenniük, nagy szeretettel várom a véleményüket, amit ebben a cikkben kiegészítésként, illetve egy külön cikkben is nagyon szívesen közzéteszek! Bár bizonyára lesz ez téma a Nimród magazinban, és/vagy a Magyar Vadászlapban is.
A fent említett törvénymódosítást végül 133 igen, 4 nem szavazat és 22 tartózkodás mellett a mai napon (2020. nov 03.) megszavazta a Parlament.
Borítókép: Magyar Erdélyi Kopó Klub – erdelyikopo.net
