Számtalan lőbotfélét kapni ma már a piacon. A legjobb megállapítása azonban nem olyan egyszerű, hogy csak rábökünk az egyikre, és azt mondjuk, hogy ez mindent visz. Mint a legtöbb vadászati kiegészítőnél, a lőbotoknál sem mindegy, hogy hogyan használjuk.
Főleg kezdő vadászok veszhetnek el a lőbotok tengerében. Monopod, bipod, tripod és négylábú, támasztékos, villás, alu, karbon, fa, 80ezer forintos gyári, vagy házibarkács, teleszkópos, gyorsnyitású, kicsi és nagy. A döntés nem könnyű. A cikk végére ráadásul jó eséllyel rájön a kedves Olvasó, hogy bár van olyan lőbot, ami mindenre használható, de a tökéletes eredményt egyetlen példány nem adhatja, és az aznapi vadászat módja határozza meg, hogy épp melyiket érdemes magunkkal vinni.
Nem kívánom részletesen bemutatni a piacon lévő lőbotokat, erre ott vannak a marketingleírások. Inkább csak pár szóban értekeznék az egyes típusokról.
Először is lássuk a lehetséges mozgásfajtákat, amiket az egyes lőbotok igyekeznek kiküszöbölni. Olyan lőbot nem létezik, ami az összeset megszüntetné, az lőpadnak hívják a lőtéren.
- Teherviselésből fakadó, jellemzően fel-le, vagy körkörös irányú ingadozás, ezt minden lőbot értelemszerűen kiküszöböli
- Előre-hátra billegés
- Jobbra-balra dőlés
- Testkontaktusból, levegőben lévő könyökből fakadó remegés
Egy dolgot jegyezzünk meg, bár nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el vele: minél hosszabb lőbottal lövünk, annál instabilabb lesz a támasztékunk. Vagyis minél közelebb vagyunk a talajhoz, annál stabilabban tudjuk tartani a puskát.
A legegyszerűbb, legolcsóbb és legkevesebb helyet foglaló lőbotok az egylábúak, vagyis a monopodok. A semminél jobbak, hiszen a fegyver terhét – ami távcsövestől, lámpástól akár 5 kiló is lehet – a monopod viseli, így nem a félig kinyújtott karunkkal kell alátámasztani, megtartani. Ellenben semmilyen más mozgást nem küszöböl ki a fentiekből, hiszen jobbra-balra, előre-hátra tud dülöngélni a fegyver célzás közben, és a testkontaktusból fakadó irányzéktáncolást se védi ki. Létezik olyan monopod, aminek kihajtható, csillag alakú talpacskákat szerelnek az aljára. Ez egy árnyalatnyival stabilabb tartást ad, de sokat nem ér (magam is használok ilyet). Egyfelől érezhető stabilitást csak a legrövidebb állásban (tehát ülve, térdelve, guggolva) kapunk általa, másfelől a háromágú talp erősen egyenetlen talajon (szántás, fűcsomók stb) nem fekszik fel jól, így nem tölti be a szerepét (adott esetben még instabilabbá is teheti a monopodot).
A bipod, vagyis a klasszikus kétlábú lőbot már egy hatékonyabb választás, hiszen a teherviselésen túl a jobbra-balra billegést is kiküszöböli, így már csak az előre-hátra mozgás, és a testkontaktusból fakadó szálkereszt mozgás kordában tartása marad a lövőre. Bipodból már lehet kapni gyorsnyitásút, ami azt jelenti, hogy meghúzunk a fogantyúján egy elsütőbillentyű-szerűséget, és a bipod magassága a puska emelésével és süllyesztésével egy mozdulattal állíthatóvá válik, a billentyű elengedésével pedig rögzül. A bipodok jó megoldások kisszékes vadkárelhárításhoz. Léteznek mini-bipodok is, amit állandóra rögzítünk a puska előagyára, és a hason fekvő lövéshez nyújt nagyon stabil alátámasztást. Jóllehet egy ilyen bipodot Magyarországon nem tartanak túl vadásziasnak, inkább az USA-ban szokták használni ragadozógyérítéshez.
A monopodok és a bipodok egy különleges ötvözete az a lőbot, ami kétlábú ugyan, de fordított: dupla alátámasztást ad a fegyvernek fent, de egy ponton érintkezik a talajjal lent (pl. 4StableStick Montéria). Ez a testkontaktusból fakadó remegést hatékonyan kezeli, de az előre-hátra, jobbra-balra billegésre nem jelent komoly gyógyírt. Az ilyen bipodok legáltalánosabb felhasználási módja a vaddisznóhajtás, miután jól lehet követni vele a futóvadat. Hátránya, hogy ez nem feltétlenül az a fajta lőbot, amit lövés előtt gyorsan állítgatni tudunk. Ezt jellemzően egyszer beállítjuk a vadászat elején egy bizonyos lövési pozícióhoz (álló, vagy ülő), és ahhoz tartjuk magunkat, csak végszükség esetén kezdjük el állítgatni, ugyanis nem tudjuk egyszerre húzni a két lábat, amikor kioldjuk a csatokat.
Az egyik legáltalánosabban elterjedt lőbot a tripod, vagyis a háromlábú, mivel nagyon stabil alátámasztást ad a puskának. Igaz csak egy ponton, így ez sem jelent 100%-os megoldást. Az egyik legnépszerűbb modell itt is a gyorsnyitású változat, amikor egy kallantyút húzva tudjuk a lőbot magasságát egy mozdulattal állítani. Hátránya viszont, hogy ezek a gyorsnyitású rendszerek viszonylag gyorsan koszolódnak, és bár a mai sokadik generációs modellek már nem mennek tönkre olyan könnyen ettől, de a rendszerbe jutott portól zajosabbak lesznek mozgatáskor.
A másik hátrányuk, hogy csak kéttagú a lábuk, így kéféle méretben árulják őket. A hosszú verzió, ami Magyarországon is elterjedt, kihúzva álló, összetolva széken ülő lövésekhez jó, tehát jó cserkeléshez és kisszékes, vagy lessátras lesvadászatokhoz is. Térdelő, de mindinkább földön ülő lövésekhez viszont már összecsukva is magasak, ekkor a lábak terpeszét már nagyobbra kell nyitni, ami egy fokkal macerásabb. A legújabb modellekben (pl. Jim Shockey Gen3) a lábterpesz fix, ha szélesebbre akarjuk nyitni, először ki kell oldani az elfordítható zárat a markolaton. Ez már időigényesebb, két kezet igénylő megoldás, tehát vadászaton nem biztos, hogy jól sül el. Aki gyakran vadászik kisszékről és/vagy lő földről, térdelve, vagy ülve, annak érdemesebb az itthon ritkábban elérhető rövid Jim Shockeyt venni, ami kb 65cm-től 1m magasságig állítható, és kifejezetten erre találták ki. Ez viszont álló lövésekhez nem használható.
A gyorsnyitással nem rendelkező tripodok is természetesen használhatók, olcsóbbak is jóval, de nyilván kevésbé kényelmesek, hiszen a három lábat külön-külön kell nyitni, beállítani, zárni.
Nagyon sok tripodhoz lehet kapni dupla alátámasztást adó kiegészítőt (vagy épp gyárilag ilyennel ellátott tripodot). Ezekkel vagy az egyik-másik lábról indul egy hátsó támaszték, vagy a lőbot tetején lévő villát kell kicserélni támasztósínre. Nagyon stabil alátámasztást adnak, de a puska mozgatása, a vad követése nem minden esetben könnyű. Néhány ilyen lőbot feje úgynevezett gyorscseretalpas, így két talpat használva (egyik menetes, másik villás) könnyedén át tudunk váltani spektívről puskára.
Az egyik legstabilabb alátámasztást a négylábú lőbotok adják. Ezekből is létezik sokfajta, a legkönnyebb ilyet, a 4StableStick lőbotot tavaly teszteltük is itt a blogon. A fegyvert elől-hátul feltámasztják, a talajon két ponton fekszenek fel, így a legtöbb mozgást kiküszöbölik (az előre-hátra dőlést kell csak “befognia” a vadásznak, de az nem annyira nehéz ügy), és viszonylag jól alkalmazkodnak az egyenetlen terephez. Amennyiben két villa adja csak a feltámasztást a puskának, akkor a mozgó vad követése nehézkes. Ha viszont a lőbot támasztéka csak hátul villás, elől platformos, akkor a puskát tudjuk egy kicsit vízszintesen is mozgatni, ha a kiszemelt vad pár métert odébb sétált, anélkül, hogy az egész lőbotot át kellene pozícionálni.
A 3-4 tagú változatok lábmagassága állítható is, így meredek terephez is igazítani lehet őket. A merevszárú verziók (köztük a házilag, fából készült változatok) csak álló lövéshez használhatók, tehát cserkelésnél, őzbakhívásnál, stb. ideálisak. Ülő lövéshez már akkora terpeszt kellene beállítani, amit vagy maga a lőbot nem enged, vagy a terepviszonyok nem teszik lehetővé. Ha ülő lövéshez szeretnénk négylábú lőbotot használni, akkor állítható lábmagasságút kell beszereznünk. Ilyenből létezik helyszínen állítható verzió is, és létezik többtagú, amit a vadászat elején kell a kívánt méretre összeszerelni.
Létezik ötlábú lőbot is, amely esetében a fenti négylábú megoldást toldják meg egy ötödik, előreálló lábbal, ami a fent említett előre-hátra dőlést is kiküszöböli. Ez már majdnem a lőpad kategória, atomstabil, de a használata “akcióhelyzetben” jó eséllyel nem könnyű. Viszont megáll magától, amíg távcsövezünk, bár ezt a négylábú is megteszi, csak a puskát neki kell döntenünk a mellkasunknak. Fontos tudni azonban, hogy sok múlik a puska markolatának kiképzésén is. Az én Steyr CLII-m például olyan markolat és pofadék kiképzést kapott, hogy a lőbotra feltéve általában nem áll meg egyenesen, amikor elengedem, hanem eldől, és kibicsaklik a villából. Szóval ezzel az “ott hagyjuk a puskát a lőboton” megoldással csak óvatosan.
A fentieken túl számos megoldás létezik még a puska stabilan tartására, egyik rendhagyóbb, mint a másik. A legtöbb vadász azért még mindig három-, vagy négylábú lőbotot használ, és mostmár láthatjátok, hogy cserkeléshez, vagy kisszékes vadászathoz adott esetben más-más lőbotok szolgálhatnak a legjobb megoldásként. Ami engem illet, egy időben volt egylábúm, háromlábúm és négylábúm is, de a háromlábút sikerült valahogy elhagynom, így most a monopod van, és a négylábú 4 Stable Sticks, amiről tavaly ilyenkor írtam. Cserkeléshez a négylábút használom, kisszékes vadászathoz pedig a monopodot, de az sajnos nem az igazi. Mellesleg van olyan ismerősöm, aki a kiszéket teszi ki a lövéshez, és a kartámaszára rakja fel a puskát. Sőt, létezik forgó kiszékbe integrált fegyvertámasz is, csak győzzük becipelni 600-700 métert a kocsitól a többi cuccal együtt.
