Kiváló cikk jelent meg a Hunor Webmagazin hasábjain, amit mindenkinek olvasnia illene. Ebből idézünk.
Remek cikket írt a Hunornak Csincsa Tibor, amit így, ASP-fenyegetettség idején minden vadásznak olvasnia kellene. Amellett, hogy bátorítanék mindenkit, hogy olvassa el a teljes cikket ide kattintva, azt is tudom, hogy a cikk terjedelme miatt 10-ből 8 ember ezt nem fogja megtenni. Az írásban azonban olyan fontos információk vannak, hogy a lényeget az alábbiakban kigyűjtöttem:
- Lengyelországban már nagy a káosz, emiatt a vaddisznóállomány teljes kiirtását követelik a mezőgazdasági szervezetek.
Ha egy nemzetgazdasági szempontból kritikus ágazat kerül veszélybe, akkor a vadászat érdekei háttérbe szorulnak az országos érdekek mellett.
- Ez az elv a vadászok számára is bizonyos mértékig elfogadható kell legyen, de nem kell tétlenül várni a sorsunkat, hanem elő kell készülni a helyzetre, menteni ami menthető.
- Szükséghelyzetben szélsőséges megoldások, drasztikus lépések és javaslatok várhatók, és Lengyelország nincs messze, különösen járványvédelmi megítélésből.
- Olyan szakmai és tudományos érvelést, javaslatot kell tudni az asztalra tenni, hogy azt ne lehessen ellenvéleménnyel elsöpörni.
A vaddisznók kiirtása gyakorlatilag lehetetlen, és példanélküli szinte az egész világon.
- Ausztráliában és Észak-Amerikában évtizedek óta próbálkoznak vele, de még lassítani se tudják a populáció növekedését.
- Hiába vannak nagyragadozók, akár több (ld. Kanadában), a vaddisznó ehhez is alkalmazkodni tud.
- A vaddisznó az ötödik legintelligensebb állat a Földön, tanulékony, óvatos, kiválóan szaporodik, és remekül alkalmazkodik szinte bármilyen életkörülményhez. Kanadában gyorsabban terjed, mint ahogy Napóleon hódította Európát (évente közel egy Magyarországnyi területet hódít meg)
- A sportvadászat legyen bármilyen intenzív is, hatástalan a vaddisznóállományra nézve, ha az állománysűrűség közepes, vagy annál nagyobb. Ilyen esetben annak akár 70%-os csökkentése ellenére is két és fél évben belül visszáll a populáció. Nincs az az intenzív vadászat, ami ezzel lépést tudna tartani.
- A radikális eszközök és módszerek már túlmutatnak a klasszikus vadászat etikai fogalomkörén.
- Ha az USA-féle radikális módszerekkel vadásznak disznóra (etetőhez szoktatva, éjjellátóval, félautomata fegyverrel, hangtompítóval stb.), akkor a konda 90%-át el tudják ejteni, de a maradék 10%-ot képtelenség utána felkutatni, mert olyan helyre húzódnak, ahol nem lehet vadászni őket. Még a helikopteres vadászatot is megtanulják a disznók.
- A rendkívül idő- és munkaigényes élvebefogás, csapdázás esetén is hamarosan kialakul a “törzsállomány”, amely nem hajlandó többé a csapdába bemenni.
- A mérgezéses irtás is több buktatóval jár.
- A sterilizálás terepi alkalmazása csaknem kizárt, és amúgyis csak időleges lenne, pár év után ismételni kellene.
- Több évtizedes próbálkozások ellenére sincsen egyetlen “csoda” módszer, esetleg több módszer együttes használata vezethet eredményre. Vaddisznók teljes kiirtását eddig maximum szigeten tudták sikerrel elvégezni.
- A hazai vaddisznó állomány nagyobb az ideálisnál, járványügyi szempontból az “ideális” messze alatta van a vadászati szempontból kívánatosnak. Ezért
a tervszerű állományapasztáshoz haladéktalanul hozzá kell látni, minden hatósági rendelkezés nélkül is.
- Elő kell készülni arra az esetre, ha drasztikus beavatkozásra lenne szükség. Ehhez nagyon pontos populációdinamikai és genetikai adatokra lesz leszükség, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy állománycsökkentés ne egyszerű irtásra degradálódjék, hanem a megmaradó rész minőségi javítását is szolgálja, ami a vadászok elsőrendű érdeke.
- A megnövekedett vadászati nyomás megmozgatja az egész vaddisznó állományt és a többi nagyvadat is, ami intenzívebb vándorlást fog eredményezni. Így komplex monitoring stratégia szükséges.
- A vadászok egyedül ezt nem tudják végrehajtani, kellenek hozzá a területtulajdonosok is, ami egy csomó jogi és közigazgatási kérdést felvet. Az ország egész területét le kell tudni fedni, függetlenül a jelenlegi vaddisznóállománytól.
- Ezt csak anyagi ösztönzéssel és hatósági megtorló intézkedésekkel van remény végrehajtani.
- Mindehhez komoly pénzügyi alapok biztosítása szükséges.
- A fentiek csak a technikai oldala az állományapasztásnak, de ott van még a kommunikáció a társadalom felé, az elfogadtatás a városi lakossággal, a zöldekkel, állatvédőkkel, érdekcsoportokkal.
A közvélemény a vadászat tényét is nehezen fogadja el, nemhogy egy őshonos faj kiirtás-szerű apasztását.
- A vadászok hiába mutatnak arra, hogy ez hatósági döntés, a közvéleményt nem fogja érdekelni, hogy kirendelte el, és milyen indítékból, a felelősek akkor is a vadászok lesznek, ami propagandaháborút fog indítani, ha nincs megelőző tájékoztatás, a nyilvánosság oktatása.
Ha békében akarsz élni, készülj a háborúra!
Az eredeti cikket az Hunor Webmagazin oldalán ide kattintva lehet elérni.
