A Dali újgenerációs hőkameráinak legolcsóbb modellje járt nálam tesztelésen, ami sokat fejlődött a régi S240-hez képest.
A Dali előző generációját, a 19mm-es S240E-t korábban már teszteltük itt a blogon, de nemrégiben megújult a cég hőkamera kereső kínálata. Az új széria elnevezései a következőképpen néznek ki:
- Dali S253 – 25mm-es, 384×288 pixel felbontású hőkamera
- Dali S253H – 35mm-es, 384×288 pixel felbontású hőkamera
- Dali S256 – 35mm-es, 640×480 pixel felbontású hőkamera
Objektív, látószög
Az új kamerák több ponton is fejlődtek a régiekhez képest. Egyrészt a szenzoruk 17 µm pixelmérettel rendelkeznek a mai hőkamerákhoz igazodva. A régi S240E 25 µm pixelméretű volt, ebből fakadóan a 19mm-es gyújtótávolsága brutálisan nagy, közel 30 fokos látószöget adott, így lényegében csak szóróra volt kényelmesen használható. Az új Dali S253 hőkamera már inkább való vegyes terepre, hiszen a látószög a 19mm-ről 25mm gyújtótávra ugrás miatt is szűkült, a kisebb pixelek miatt kisebb lett a szenzor, ami szintén látszószög szűkülést okoz, és ezekkel természetesen a nagyítás is nőtt. Ezt a nagyítást tovább fokozza a megnövelt méretű (és felbontású, 1280x960px, 50Hz) keresőkijelző, ami szintén a mai legmodernebb hőkamerák tulajdonságait idézi. Az S253 nagyítása 2x-es, a látószöge 14 fokos, ami miatt egy kicsit szűkebb a képe, és picit közelebb hozza a témát, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező, 25mm-es IRay E3 Plus.
Lényegében minden adott lett az új modellekben, amivel a Dali felzárkózni kíván a Guide, vagy az IRay mellé. Van már komoly(abb) menü, mindenféle beállítási lehetőség, távbecslő funkció és WiFi is. Bár képet, videót nem tud rögzíteni a Dali S253, de ha wifin keresztül kilőjük a képét a telefonunkra, ott már lehetőség van fotózni és videót rögzíteni is.
Építési minőség
Ami az építési minőséget illeti, nem rossz, de nem is tökéletes. A csúszásmentes ház, annak gumírozott bevonata teljesen jó, ahogy a gombok is rendben vannak, mind működtetésre, mind kialakításra hibátlanok szerintem. Jó kézbe venni ezt a kamerát. Ellenben az objektív gyűrűje elég fura volt nekem. A 25mm-es gyújtótávolság miatt a Dali S253 már állítható fókusszal, vagyis tekerős objektívgyűrűvel rendelkezik, aminek a kialakítása nem a legjobbak közé tartozik. Nekem nem tetszett rajta a bordázott gumibevonat sem, kicsit olyan tessék-lássék módon alakították ki, éles peremmel, és a gyűrű tekerése is furcsa. Először nehezen indul meg, de utána már könnyebben forgatható, a beállítható fókusztávolság pedig valószerűtlenül széles spektrumot fed le. Kipróbáltam, kb 25cm távolságra is lehet vele élességet állítani (makró-hőkamera…haha!), és persze a végtelenig tekerhető. De minek egy vadászati célú hőkamerába 25cm-es közelpont? Bőven elég lenne egy 5 méteres is, és akkor kisebb úton járna a fókuszgyűrű. Van dioptriaállítási lehetőség is a szemkagylón.
A kamera alján találjuk az állványrögzítő csavart, illetve USB-2.0 csatlakozást. Ezen keresztül lehet tölteni a kamerát, akár powerbankról vagy szivargyújtóról is, mellette pedig a videokimenetet van. A videokimenet ugyanolyan, mint az Iraynél, ami MCX, BNC, SDI, analóg vagy épp digitális, a fene se tudja, ezt egyelőre még nyomozom. A gyártók általában egy szót sem említenek e témában, csak odateszik ezt a lehetetlen csatlakozót (a Guide Tracknél, és az újabb Pulsaroknál legalább már HDMI van), de hogy minek, azt senki nem tudja. Nyilván monitort vagy külső felvevőt lehet rá csatlkoztatni, de ennél többet nem igazán tudunk.
Gombok
A Dali új kameráinak tetején négy gombot találunk, az első és legkisebb a ki-bekapcs gomb, ezzel lehet stand-by módba is tenni a kamerát. A második a hőképváltó, a harmadik a kijelző fényerő (5 lépésben), a negyedik pedig a digitális nagyítás gombja (2x, 3x, 4x). Fontos, hogy a fényerő gomb a kijelző háttérvilágítását állítja, ami éjszakai használat esetén valószínűleg mindenkinek minimumon lesz, hogy ne vakítson annyira a kamera. A menüben található fényerő állítás a digitális kép világosságáért felel, függetlenül a kijelző háttérvilágításáról. Előbbivel csak világosabb lesz a kijelző, virítóbb, hogy nappal is lehessen látni, míg utóbbi használata esetén egy kicsit másképp viselkedik a látott kép. A fényerő és a kontraszt együttes növelésével, vagy egymáshoz viszonyított arányuk változtatásával lehet különféle hatásokat elérni, amit így szavakkal leírni nehéz, de a lentebb található videóban megtekinthető.
A hőképváltó gomb hosszú nyomásával a menüt, a másik két gomb hosszú nyomásával a kép kimerevítését, és a lézerpointert tudjuk aktiválni.
Menü és funkciók
A készülék menüjében állíthatjuk a képminőséget befolyásoló paramétereket (kontraszt, képjavítás, fényerő), továbbá a Red-Hot, vagyis a vörös-kiemelés érzékenységét. Itt kapcsolható be a stadiametrikus távbecslő funkció is, ahol a szokásos módon két vonalat kell egymáshoz közelíteni, az állatot közrefogni vele, majd leolvashatjuk a képen kitöltött méret alapján a becsült távolságot. Nyulat és disznót jelez ki, de őszintén megmondom a mértékegységet nem értem. Nekem kicsit furcsa számokat ír ki. 200-300 métert(?) akkor mutat disznóra, amikor már a két mérővonal annyira közel van egymáshoz, hogy abba egy egeret nem lehet belepaszírozni, nem hogy egy disznót. Szóval szerintem a távbecslője nem pontos, vagy nem méterben mér. De ha meg láb lenne, vagy yard, akkor meg pláne nem jó.
A menüben lehet aktiválni a kép a képben (PIP) módot is, ekkor a kijelző közepén megjelenik egy pici kereszt, és azt a területet, ami mögötte van, a kijelző tetején egy ablakban nagyítva láthatjuk. Apropó kereszt. A Dali S253-ban is van lézer pointer, arra az esetre, ha a vadásznak a kísérője akarja megmutatni, merre keresse a céltávcsőben a kiszemelt vadat. Ilyenkor nincs az, hogy a céltávcsőben nem látjuk a rókát, disznót, és lámpavillantáskor mellé világítunk. A lézerpointer szálkeresztjét a menüben kalibrálni lehet szükség esetén.
A kamera fotót és videót nem tud rögzíteni, de van beépített wifije. Az IR-TRACKER app telefonra telepítése, és a wifivel való csatlakozás után lehetőség van a kamera képét kilőni a telefonra. Ez még önmagában nem olyan nagy szám, az viszont kifejezetten pozitív, hogy az applikációban tudunk fotót és videót is készíteni, amit aztán elmenthetünk a telefon fotókönyvtárába. Sőt az appban még a kontrasztot és a fényerőt is lehet állítani, függetlenül a kamerán beállított értékektől. Az IR-TRACKER app iPhone-ra megtalálható az AppStore-ban, Androidra pedig a Google Play áruházban.
Képminőség
A Dali S253 gyárilag megadott észlelési távolsága emberalak esetén 800 méter, ami elég korrekt. Ez azt jelenti, hogy a nagyvadat többszázméteres távolságról is észlelni lehet vele. A látott kép ugyanakkor bizonyos körülmények közt kevésbé részletes, mint például az Iray kamerák képe, ez pedig a 80mK termikus érzékenységnek köszönhető (NETD érték). A Pulsar kamerák NETD értéke 60mK, az IRay és a Guide Track kameráké pedig 50mK, és ez bizony sokat jelent. Ezen múlik, hogy mennyire részletgazdagon látjuk a tájat, jóllehet a kontraszt, fényerő és élességállítással (mind a felhasználó általi manuális állítgatással, mind pedig a gyárban elvégzett tuninggal) ezen azért utólag is lehet csiszolni. De egy párás, fagyos idő még az 50mK-es termikus érzékenységet is próbára teszi, ilyen időben a 80mK-nél már tényleg szinte csak szürke masszát látunk, és benne a fehér állatot. Egy napsütéses délután utáni estén, változatos növényzettel pedig még a 80mK is korrekt képet ad. A Dali S253 szenzora NETD érték tekintetében tehát papíron nem fejlődött az elődmodelllhez képest. DE! Amiben azonban mégis javult, az a képjavítás funkció és a kontraszt, fényerő állításának lehetősége. A menüben ugyanis több paramétert is tudunk állítani, így a gyárilag beállított – mondjuk ki kissé bénácska – képminőséghez képest megdöbbentően sokat lehet turbózni a látottakon. Mindenképpen érdemes maximum értékre, vagy annak közelébe feltolni a képjavítást (E-betű a menüben, tulajdonképpen az élesítést jelenti), ahogy a képkontrasztot is, és játszani kicsit a fényerővel. Ezzel a trióval egy, a gyári alapbeállításnál jóval élesebb és kontrasztosabb, tehát részlettelibb képet fogunk kapni. Ez nagyon fontos, ugyanis a 200-300 méterre kiváltó vadról a gyári beállítással jó eséllyel nem fogjuk tudni megmondani, hogy micsoda, de ha a kontrasztot és főleg a képjavítást feltoljuk maxra, akkor még azt is látni fogjuk, hogy emelgeti a fejét. Annyi az ára ezen beállításnak, hogy adott esetben kicsit zajosabb lehet a látott kép, de ez nem zavaró, esetleg csak digitális belenagyításnál fog feltűnni. Bizonyos körülmények közt egyébként érdemes hozzányúlni ezekhez a beállításokhoz, nem mindig szükségszerű a maximális kontraszt és képjavítás érték, ráadásul a néha fényerővel is lehet érdekes dolgokat művelni, ugyanis ha sötétítünk a képen, jobban kiemelkednek a fehéren mutatott élőlények a tájból, kényegében a fényerő növelése csökkenti a kontrasztot, a fényerő csökkentése pedig növeli azt. Ezért írom azt, hogy a kontraszt és a fényerő állítása kéz a kézben jár, együtt érdemes használni különféle kombinációkban.
Sajnos azonban valamilyen furcsa ok folytán a fenti beállítások csak a White-Hot hőképre vannak igazán hatással, legfőképpen a képjavítás funkció. Ezen kívül van még Black-Hot, Red-Hot és színes Iron (I-Hot) hőkép is, de ezeknél a képjavítás, vagyis a képélesség növelése sajnos alig változtat a gyári képen. A fényerő menüből történő állítása a Black-Hotra fordítottan hat, mint a White-Hotra, a kontraszt pedig minimális változást hoz.
Az alábbi képeken 80-100 méterre lévő kacsák láthatók. A W-HOT hőkép láthatóan élesebb, mint a többi. A képek alatti videóban látható az is, hogy mit okoz a kontraszt és a fényerő változtatása. Az R-HOT hőkép pirosan jelöli az állatokat, de ez függ a beállított érzékenységétől, meg attól, hogy az állat mekkora a képen. A kacsák túl picik (távoliak) voltak ahhoz, hogy a kamera pirosra fesse őket. Az R-HOT hőkép viszont így jól mutatja, hogy milyen lenne a W-HOT a menüben tuningolás nélkül.
Egy szó mint száz, a Dali S253 (és valószínűleg a többi új a Dali kamera is), a legjobb képminőséget White-Hot módban adja. Itt azonban klasszikusokkal jobban használható, mint az elődje, az S240E! Talán még az tűnt fel, hogy ha kikapcsoljuk a képjavítást, akkor bár nem valami éles a kép, ellenben néhány ritka esetben jobban kivehető a növényzet a tájban, ami viszont a tájékozódást segíti.
Kalibráció
Ebben a hőkamerában a kalibráció automatikus, nem lehet manuálisra állítani, de nagy erénye, hogy nagyon-nagyon halkan kalibrál, halkabb, mint az Iray közép- és felsőkatgóriás modelljei. Szerintem nem lesz gond vele.
Összegzés
Ha össze akarjuk hasonlítani tudásban és minőségben a kínai hőkamerákat, akkor mindig is az volt a felállás, hogy a Dali a belépőszint, a Guide a középkategória, az IRay pedig a top. Az elmúlt egy évben mindhárom gyártó kiadta az új generációkat, és mindhárom gyártó nagyot lépett előre, de a felállás úgy tűnik maradt. A Dali bár a funkciók gazdagságát tekintve behozta a lemaradást (menü, PIP, távbecslés, Wifi, lézerpointer, nagyfelbontású és méretű kijelző), és képminőségét tekintve is nagyon sokat fejlődött a régi S240E-hez képest, azonban továbbra sem éri el azt a szintet, amit az új Guide Trackek, és legfőképpen az új Iray kamerák tudnak. Bááár a Guide-ot már közelíti a fent említett tuningolással. Cserébe nem is annyiba kerül a Dali, főleg úgy, hogy most, e cikk írásakor leárazták 424.000 Ft-ra. Ezen az áron a régebbi Guide IR510 Nano 2-vel, és a Pulsar Axion Key XM30-cal versenyzik. Nehéz kérdés, hogy melyiket érdemes választani. A Guide IR510 Nano 2-nek a szenzora nagyjából hasonló tudású, de kisebb a keresőkijelzője, nincs menüje, nem tudjuk manuálisan szabályozni a képminőségét, nincs PIP ablak, vagy távbecslés benne. A Dali feltuningolva talán egy kicsit élesebb képet is mutat, mint az IR510. A Pulsar Axion Key XM30 képminősége hasonló, talán némileg jobb is, mint a Dalié tuningolva, de persze a Key XM30 se tökéletes, ugyanis annak is nagyon pici a keresője a Dalihoz képest, nagyon szűk a látószöge és nagy a nagyítása, így erdőben, cserkeléskor, szórón macerásabb használni. A Key látószöge és nagyítása 30mm-es optikája ellenére hasonló, mint egy 50mm-es hőkameráé (ld. lenti összehasonlítás). Tapasztalataim alapján ezért a Key inkább nagyobb nyílt terepekre való, a tesztben szereplő Dali meg teljesen jó vegyes használatra is. Ne feledjük, hogy egy hőkamera elsősorban észlelésre való, nem pedig megfigyelésre. Míg egy normál keresőtávcsőnél jó tud lenni a nagy nagyítás, hogy lássunk részleteket, agancsot bírálni tudjunk vele stb, addig egy hőkameránál inkább az a jó – azon túl, hogy minél messzebb lát -, ha minél nagyobb területet beáltunk vele egyszerre, és a kiváltó vadat észleljük, be tudjuk azonosítani a helyét a környező növényzetben, tereptárgyak közt. Ehhez pedig az szükséges, hogy az egész képet lássuk, ne csak egy kis szeletet a tájból.
A legegyszerűbb talán mégis inkább az, hogy aki dilemmázik, az besétál a Leitz Hungária bemutatótermébe, kikéri a vitrinből ezt a három kamerát (esetleg mellé az Iray E2n-t is, meg az Iray E3 Plusot is) és összehasonlítja őket élőben. Így biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni a számára szimpatikusat.
