Jópár hétig nálam volt az új Leica Fortis 6 2-12x50i céltávcső. Puskára ugyan nem tettem fel, de sokat próbálgattam lesen, illetve összehasonlítottam egy ennél jó egy-másfél évtizeddel öregebb Zeiss Diavari 2,5-10×50 VM-mel. Íme a tapasztalatok.
A Fortis 6 a Leica legújabb céltávcső szériája, amit a csúcskategóriás Magnus alá pozícionáltak. Mégis olyan jellemzőkkel rendelkezik, ami igazán minőségi, prémium céltávcsővé avanzsálja. Kézbe véve ez látható és érezhető.
A Fortis 6 nevében a 6-os szám a variábel-tartományt jelöli: az alapnagyítást a Fortisnál 6x-osára tudjuk növelni, ami az 50-es objektívű verzió esetén a 2x – 12x nagyítást jelenti, az 56-os esetében pedig a 2,5x – 15x nagyítást. Ennél nem sokban különbözik egyébként a Magnus sem, úgyhogy ha tippelnem kéne, a Magnus következő generációja már jó eséllyel 8x-os tartománnyal fog bírni. A Fortison a nagyítás gyűrűje nagyon finoman jár, igazi minőségi darab, és van annyira feszes, hogy véletlenül nem fog soha elállítódni. Ugyanez igaz a dioptriakorrekcióra is az okuláron.
A Fortis 6 árazása is egészen jóra sikeredett, hiszen az 50-est már 639.900 Ft-tól lehet kapni. Összehasonlításképpen az ugyanilyen Swarovski Z6i közel 750.000 Ft. A 24-es hajtástávcső pedig 539.900 Ft-tól szerezhető be, míg az 56-os, éjszakai lesvadászatra szánt modell indulóára 719.000 Ft. Ezt a Leica vélhetően úgy tudta elérni, hogy a Fortisok összeszerelése nem Németországban történik, hanem Portugáliában. Más ötletem nincs a költségcsökkentésre, merthogy az építési minőségen, és a képminőségen én nem találtam arra utaló jelet, hogy ebből a távcsőből bármi fontosat kispóroltak volna. Kézbevéve egy igen masszív darab, a Leica leírása alapján ütésálló és vízálló. Namármost én bevallom az őszintét, ezt akaratlanul ki is próbáltam, ugyanis felraktam a leskorlátra egy fotó kedvéért, úgy tűnt megáll, bár a biztonság kedvéért azért ott tartottam a kezemet, hogy amíg elindítom a telefonon a kamerát, addig biztonságban legyen, és csak a kattintás idejére engedjem el. No, hát nem így lett, ahogy elfordultam a telefonért, a Leica lebillent, és ahogy kell, ki is csúszott a kezeim közül. Pattant egyet a leslétrán majd a relatíve magas aljnövényzetben landolt. Még szerencse, hogy nem valami őrtoronyban ültem, csak egy visszafogott hordozható lesen. Persze lesápadtam azonnal, lementem érte, de sem aznap, sem másnap napvilágnál nem találtam rajta semmi jelét annak, hogy sérült volna. Se egy karcolás, se ütődés, sem pedig mechnaikai, vagy optikai sérülés… semmi. A távcső optikailag tökéletes maradt, utána még hetekig próbálgattam mindenféle nagyításon és hibátlan. Hát ennyit erről. Nem marketingduma az ütésállóság, ekképpen valószínűleg a vízállóság sem.
A Fortis 6 2-12x50i verziója nem rendelkezik még parallaxisállítással (ebben a nagyítási tartományban gyárilag be tudják kalibrálni fixre), de az 56-os változatban már van ilyen. Emiatt a távcső oldalán az 50-es esetében csak a világítópont fényerőállítására szolgáló tárcsát találjuk. A Fortis 6 rendelhető egyébként ballisztikai toronnyal is, amin – a Leicától ismert megoldással – a gyűrűket tudjuk cserélgetni igény szerint, attól függően, hogy klikket, vagy métert mutasson, illetve, hogy milyen ballisztikájú lőszert használunk. Ha a méter beosztású gyűrűt választjuk, akkor lényegében bármilyen távmérővel kompatibilis lesz a Fortis, hiszen csak a kijelzett távolságot kell beállítani rajta. Leica Rangemaster távmérővel használva pedig lényegében mindegy mit választunk, hiszen ezek tudnak métert, és klikket is mutatni a korrekcióhoz. Ami a beállítógyűrűket illeti, ezek is nagyon precízen, határozottan mozognak. Nekem egy régi Magnusom van a puskámon, az nem ennyire precíz, mint a Fortis (meg vélhetően az új Magnusok). A különbség annyi, hogy a Magnust beállítás után ki lehet nullázni, míg a Fortist nem.
A Leica Fortis 6 kapható gyűrűs és sínes változatban egyaránt, előbbi esetében 30-as tubusátmérővel kell számolnunk.
Világítópont
De térjünk vissza a világítópontra. A Fortis esetében is automatikus a megvilágítása, vagyis a fegyver függőlegesbe állításakor, vagy oldalirányú elfektetésekor a világítópont automatikusan kikapcsol, célra emelésekor pedig késlekedés nélkül visszakapcsol. Ezek a világítópontok amúgy sem fogyasztanak sok energiát, ezzel a módszerrel pedig az elem élettartama szerintem örökélet +1 év. A Fortis világítópontja egyébként nagyon kis finom darab, és ez szükséges is, ugyanis a szálkereszt a 2. képsíkban van, ahogy szinte az összes modern céltávcsőben. Emiatt sem a szálkereszt, sem a világítópont nem vastagodik a nagyítás emelésével. A pont megvilágítását 0-9-es skálán állíthatjuk, 1-5-ig vannak a szürkületi és éjszakai fényerők, 6-tól 9-ig pedig a nappali fényerők. Az 1-es és 2-es fokozatok még kuka-éjszakában sem fognak vakítani, annyira halványak, de még a 3-as sem.
Az alábbi összehasonlítás mutatja, hogy mennyivel kisebb 8x-os nagyításon a világítópont, mennyivel kevesebbet takar(na) a célból, mint egy régebbi generációs céltávcső esetén. A Leicán be volt kapcsolva a nappali világítópont, és a Zeissen is, csak utóbbi nem rendelkezik nappali fényerővel, így a megvilágításából napsütésben gyakorlatilag semmi nem látszik (a Leica meg sajnos nem volt maxon, szemre jól lehetett látni, de sajnos a fotó ezt nem adja vissza). A képpáron látható kis fehér dobozka 7cm-es, a távolság pedig 150 lépés.
Igen, tudom, hogy nem korrekt egy cirka 15 éves távcsövet összehasonlítani egy maival. Ellenben életszerű, hiszen a vadásztársak jellemzően régi, népszerű modelleket szoktak lecserélni egy újra. A Diavari pedig egy ilyen modell, ráadásul hasonló kategória volt, amikor új volt, így megfelelő illusztráció ahhoz, hogy mennyit fejlődött a technológia ennyi idő alatt.
A Fortis 6 is megkapta a Leica egyik legújabb lencsebevonatát, az AquaDurát, amit csak dícsérni tudok. A Noctivid tesztben már bemutattam, de ide is beágyazom a videót. Ennyit számít az AquaDura, amikor párásodásról van szó. Zseniális találmány!
Képminőség
Ami a képminőséget illeti, nem lehet panasz. Nagyon nem. A látómező szélessége a kor legmodernebb távcsöveihez igazodik. Bár úgy hirdetik, hogy alapnagyításon ez a legszélesebb látómezejű céltávcső a piacon, de én ennek nem találtam jelét. A 2-es induló nagyítás sem egyedülálló az 50-es szegmensben, és a 20.3 fokos látómező sem nagyobb mint a konkurenciáé…hanem pont ugyanakkora. Ami nagyon jónak számít, és ezen a ponton ismét vissza lehet utalni arra, hogy a Fortis árban kedvezőbb, mint például a Swaro hasonló modellje. A Zeisst itt szándékosan nem említem, mert privát véleményem szerint a Conquest valamivel alacsonyabb kategóriájú, mint a Fortis, a Victory meg magasabb. Aztán az is lehet, hogy a Swaro Z6-tal se lehet összehasonlítani. Egyszer talán majd csinálunk ilyen összehasonlítós teszteket, amennyiben a Zeiss és a Swarovski forgalmazói belemennek.
A Fortis 6 képi világa a Leicához méltó módon impresszív. Gyönyörű, neutrális színek jellemzik, a fent említett Diavari ehhez képest kevésbé kontrasztos és zöldesebb tónusú. Élességet tekintve én úgy láttam, hogy talán egy hangyányival jobb a Fortis, de ez nagyjából elhanyagolható mértékű (értsd mindkettő borotva), inkább a kontraszt és a brillancia az, amiben többet tud a mai optika. De! Eddig a képközépen tapasztalható élességről beszéltem, a képszélek már más tészta! A régi, de a maga idejében top kategóriás Zeiss már erősen életlenedik és torzítani is kezd, míg a Fortis éles marad egészen az extrém képszélekig. Ott kezd csak el életlenedni. Ráadásul a régebbi céltávcsövekhez képest mind a Fortis, mind pedig a Magnus – köszönhetően a nagy méretű okulárnak – hatalmas képet vetít a vadász szeme elé. A szinte faltól falig élesség, és hatalmas vetítt kép párosa igazán remek élményt kínál a Leica céltávcsövek használata során. A másik fontos dolog, hogy a Leica Fortis ezt a képminőséget megtartja egészen 12x-es nagyításig, sőt még a fényerő sem esik drasztikusan 8x-os nagyítás fölött, amit a Zeissnél én rendre tapasztaltam, amíg használtam.
Szürkületi teljesítményben nem láttam égbekiáltó különbséget a két távcső között, de ahogy megtudtam, a Leica mindig is másképp hangolta az optikai rendszerét, mint más gyártók. Az ugyanis a hangoláson múlik, hogy egy távcső még egy lux fényerőt kifacsarjon az optikai rendszeréből, vagy inkább a képminőségre, plasztikusságra, brillanciára menjen rá. A Leicának mindig is az utóbbi verzió volt a fontos. Ez azt jelenti jelen esetben, hogy a távcső nem világosabb szürkületben, vagy éjszaka, mint mondjuk az 50-es Diavari, de nem is rosszabb. Sajnos más céltávcsövekkel nem tudtam összehasonlítani, de ha valaki főként éjszakai lesvadászatra venne Fortis 6-ot, annak inkább az 56-os verziót ajánlanám. Erős szürkületig azonban az 50-essel is nagyon jól lehet vadászni, sőt! A vadásztársam – a blogon már korábban emlegetett Banzai bá -, hosszú évek óta 48-as Zeiss Diavarival vadászik, éjszaka is, sikerrel. Így egy 50-es, legutolsó generációs Leica sem fog cserben hagyni senkit, ebben biztos vagyok.
Azt hiszem nem maradt más, mint a betekintési távolság. Én a Diavari VM-et őszintén szólva nem szerettem. Kicsi távcső (hiszen a V-széria lényege épp a méretcsökkentés volt a Z-hez képest), amit nem lehet annyira hátratolni a puskán, hogy kényelmesen bele lehessen nézni, mindig egy kicsit rá kellett hajolni, hogy a teljes képét lássam. A Fortis egy picivel hosszabb is, és a betekintési távolsága is nagyobb a Diavarinál, ezért ezzel nem lesz ilyen gondunk, nyugodan fel lehet szerelni normálisan a fegyverre, jó eséllyel nem kell koppra hátratolni, vagy nyújtózkodni a betekintéshez.
Összegzés
A Leica Fortis 6 egy nagyon meggyőző, felső kategóriába sorolható távcső, amiből nem hagytak ki semmilyen komoly dolgot. A képminősége szuper, megfelel a mai kor elvárásainak, ahogy a szálkeresztje és a világítópontja is. Amin spórolni tudott a Leica, hogy a Fortis ára barátságosabb legyen a csúcskategóriánál, de ne kelljen különösebb kompromisszumot kötni, az az, hogy a távcső nem Made in Germany, illetve az, hogy a világítópont kapcsolását és fényerőállítását még a hagyományos tekergetős módszerrel végezzük, míg a prémium kategóriában manapság általában már gombokkal, kapcsolókkal tudjuk ezt intézni. Utóbbi menőbb, előbbi meg talán praktikusabb. Ezen kívül mindent tud a Fortis, amit egy mai modern távcsőnek tudnia kell: példás képminőség, élesség, kontraszt és brillancia, neutrális színek, 2. képsíkba helyezett szálkereszt, automatikus világítópont, nappali és esti megvilágítás, 92%-os fényáteresztés, AquaDura bevonat, nagyméretű vetített kép és kellemes betekitési távolság. Mindez szuper építési minőséggel és starapbírósággal társul. Ha kell BDC ballisztikai toronnyal és sínnel is akár.
A Leica Fortis 6 céltávcsövek ide kattintva tekinthetők meg a Leitz Hungária webshopjában.
