Nem győzöm elégszer hangsúlyozni itt a blogon, hogy a hőkamera használhatóságát rengeteg dolog befolyásolja. Ebből az egyik legfontosabb a nagyítás, és ezzel kéz a kézben a látószög. A nagyítás ráadásul a hőkamerák esetében nem teljesen ugyanaz, mint amit a keresőtávcsöveknél megszoktunk. A mai cikk arról szól, hogy mire figyeljünk e tekintetben, amikor vadászati céllal hőkamerát választunk.
Bele is csapnék rögtön a közepébe. Ahogy az Iray E6+ tesztcikkben, illetve a Hőkamerák közti különbségek c. cikkben írtam, a hőkamera szenzorának felbontása a jelenlegi technológia mellett befolyásolja a nagyítást is: minél kisebb a felbontás, azonos gyújtótávolságok mellett annál szűkebb a látószög, és annál kevésbé alkalmas a kamera a minőségi digitális zoomolásra. Ezt tetézi az is, hogy a gyártók szeretnek felbontástól függetlenül azonos gyújtótávolságokat használni, vagyis ugyanúgy 19-25-35-50mm-rel szerelik az aprócska, és a nagy szenzoros kamerákat is. Emiatt
óvva intenék mindenki attól, hogy hőkamera választásakor kizárólag a milliméterben megadott objektív gyújtótávolságokat figyelje
(az árcetli mellett persze :D), mert komoly különbségek lehetnek.
Csak egy példa a szélsőségekre: a Dali S256 35mm-es, 1x nagyítású, 17.7 fokos látószögű, míg a Pulsar Axion XM38 38mm-es, mégis 5.5x(!) nagyítású, és mindössze 5.8 fokos látószögű. Gyújtótávban tehát alig van köztük különbség, viszont a Dali szenzora sokkal nagyobb, mint az Axioné, így a Dalival belátjuk az egész placcot magunk előtt, a domborzatot, a fákat, bokrokat és az összes állatot (és bele tudunk zoomolni digitálisan, ha valamit jobban megnéznénk), ellenben az Axionnal igencsak keresni kell a 100 méterre előttünk korzózó rókát, oda-vissza pásztázni kell vele a területet, hogy képet kapjunk mi hol van, mert a látószöge harmada a Daliénak, a nagyítása meg 5x nagyobb. Az Axion XM38 látószöge egy kb. 12x-es nagyítású keresőtávcsőének felel meg.
Mitől lesz kisebb egy szenzor? Vagy azért mert kisebb a felbontása, vagy azért mert a gyártó csökkenti a pixelméretet, 25-ről 17 µm-ra, vagy épp 17-ről 12 µm-ra, emiatt ugyanannyi képpont kisebb helyen is elfér. Fordítva is igaz természetesen, a felbontás növekedésével nő a szenzorméret.
Sokkal fontosabb tehát, hogy a gyújtótávolság helyett hőkamera felbontást, és ennek tükrében látószöget, és az alapnagyítás értékét figyeljük, ezekből tudunk következtetni arra, hogy megfelelő lesz-e a kamera a számunkra. Ha a nagyfelbontású (pl. 640x480px) kamerákat nem engedi a pénztárcánk, úgy a “legyen nagy látószögű, aztán majd belenagyítunk” elv nem igazán játszik. Ez esetben egy ideális optimumot kell megtalálni az általunk vadászott területhez igazítva.
Az alábbi grafikont állítottam össze, ami mindenkinek segítségére lehet a választáskor. A táblázatban az egyes típusok mellett megtalálható az adott kamera gyújtótávolsága, a gyárilag megadott minimum nagyítása (a digitálisan kapcsolható 2/4/8X-os zoomot nem számoltam bele), maga a grafikon pedig az egyes kamerák fokban megadott látószögét mutatja. Külön jelöltem a 640×480 pixel felbontású kamerákat, amiknél a jobban használható digitális nagyítás miatt rugalmasabbak lehetünk a látószöget illetően. Továbbá jelöltem a régebbi szenzortechnológiát (25 µm), és a legújabbat is (12 µm), amik szintén látható befolyással vannak a látószögre (a többi kamera 17 µm ). Minél nagyobb a pixelméret (több mikron), annál nagyobb a szenzor, így annál nagyobb a látószög is. Az új, 12 mikronos technológia az észlelési távolságra, és a kamera fizikai méretére jó hatással van ugyan, de jól láthatóan miniatürizálja a szenzorokat, így lényegesen csökkenti a látószöget is (ergo növeli a nagyítást, ezzel együtt a max észlelési távolságot is).
HŐKAMERA LÁTÓSZÖGEK (fokban)
A javasolt felhasználás baloldalon nyilván nem szentírás, de kapaszkodónak jó lehet. Minél inkább a lista vége felé áll egy hőkamera, annál nehezebb vele közeli területeket megfigyelni, ennyi a történet.
Egyébként még az a szerencsénk, hogy a gyártók csak elvétve variálnak a keresőkijelző méretével. A régi hőkamerák kisebb kijelzővel jöttek, a maiak már jórészt nagyobbakkal, ha ezt össze-vissza variálnák gyártónként, az megnehezítené a dolgunkat. Ott van például a Pulsar Axion XM30, és az Axion Key XM30, ahol a két kamera között az egyik legnagyobb különbség, hogy a Key kijelzője kisebb méretű, ezért papíron a nagyítása is kisebb (4x kontra 2,5x). Ez viszont nem jár azzal, hogy a kisebb nagyítással nagyobb területet látnánk be, vagy kevésbé lenne remegős a képe, ugyanis a látószög szinte azonos. A Key nagyítása egész egyszerűen azért 2,5x a 4x-es helyett, mert pici a kijelző, ugyanazt a vaddisznót a kisebb kijelzőn kisebb méretben látjuk. Ld. az alábbi illusztráción:
Jómagam próbáltam például a 384x288px szenzoros, 35mm-es Iray E3 Maxot cserkeléskor, a helyszín egy kb 80-100 méter széles völgy volt, közeli és távoli táblákkal, tarlókkal, fasorokkal, stb, és bizony a 10.7 fokos látószöggel előfordult, hogy azt se tudtam, mit nézek a völgy túloldalán. A 17 fokos látószögű Iray E6 Plusszal ilyen soha nem fordult elő. És ez még csak 10.7 fok, képzeljük el mennyire kis szeletet látni a tájból cserkelés közben a 6-8 fokos Axionokkal! Én ezek közül eddig csak a Keyt próbáltam a 7,3° látószögével, és hát…nem is mondom, beszéljenek inkább az alábbi képek, illetve képpárok. Baloldalon a 30mm-es Axion Key XM30 2,5x nagyítással, 7,3° látószöggel látható, jobboldalon pedig a 25mm Iray E3 Plus 1,7x nagyítással, 14.9° látószöggel, és az Axion Keynél jóval nagyobb méretű keresőkijelzővel. A felső képpáron a bálák 250m-re voltak, az alsó képpáron a sötét folt (dagonya) a fűben és mögötte a fák kb 50 méterre voltak.
Visszatérve a fenti grafikonra, a hőkamera felbontása persze fontos. Újra beillesztem, hogy ne kelljen annyit görgetni:
Szóval ott a lista tetején egymás alatt az Iray E2n, és a Dali S256 – a két véglet. Gyakorlatilag azonos a látószögük, azonos a nagyításuk, mégis az Iray belépőszintű modelljét a szórós vadászathoz soroltam, a Dali top-hőkameráját meg már a vegyes terepre (tehát szóróra is és nyílt terepre is megfelelő). Ennek oka egyszerű: az Iray E2n mindössze 240×180 pixel felbontással bír, és bár kínál 2x-es digitális nagyítást, de az nem annyira hatékony. Ilyen pici felbontást nem nagyon érdemes nagyítgatni, mert csak szétesik a kép. Ezzel szemben a Dali S256 felbontása 640×480 pixel, amelynél simán használható a 2x-es és 4x-es digitális zoom, így egyszerre nagy területet látunk be vele, ami erdőben vagy cserkeléskor jól jön, de kiválóan alkalmazkodik a nagy, nyílt terepekhez is, hiszen ha távolabb észlelünk vele vadat, lehetőség van digitálisan zoomolni a könnyebb felismeréshez. A nagy felbontás miatt nem esik szét annyira a kép. Ez csak két példa, de természetesen a leírtak igazak minden kamerára márkától függetlenül.
A legtöbb 640×480 felbontású hőkamera alapból nagy látószögű tehát, a felbontásból adódóan pedig jobban tűri a digitális zoomot, emiatt vegyes felhasználásra kiválóan alkalmasak. A kisebb felbontású hőkamerák viszont jellegükből adódóan specifikusabbak, ezeknél érdemes jobban odafigyelni a nagyításra, látószögre, hogy ne érjen meglepetés, amikor kint a területen először bekapcsoljuk.
Kis felbontásnál el kell döntsük, hogy inkább kényelmesebbben átlátnánk a vadászias lőtávot magunk körül, vagy inkább az a lényeg, hogy minél messzebbről azonosítsuk a vadat.
A vadászias lőtáv átlátása nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne tudnánk azonosítani. Átlagos, kisebb felbontású (értsd 384x288px, és 17 µm pixelméretű) kameráknál erre a 25mm-es gyújtótáv, vagy ha már nagyításról beszélünk, az 1.5-1.7x-es nagyítású, 15 fok körüli látószögű kamerák a legalkalmasabbak (például az új Iray E3 Plus). Ezekkel elegendő területet látunk egyszerre, de jól használható észlelési távolsággal rendelkeznek (átlag 1km!). Ennél kisebb nagyításnál (1-1.3x) a távoli állatokat, 200-250m fölött nehezebb beazonosítani, hiszen csak egy pöttyöt látunk belőlük, és legjobb esetben is csak a mozgásuk, létszámuk, más állatokhoz viszonyított méretük alapján lehet tippelni, hogy mi lehet az. Ennél nagyobb nagyításnál (2.5-3x) pedig remekül lehet látni és azonosítani a többszáz méterre kiváltó vadat, de 100-150 méteren belül használni már egyre macerásabb őket, ahogy nő a nagyítás és szűkül a látószög.
Összegzés
Tudom sokan most felteszik a kérdést, hogy oké, elolvastam, a felét talán értem is, de akkor most mi a fenét vegyek, ha hőkamerát szeretnék? A kérdés jogos. Egyáltalán nem ciki, ha nem érted egyből a fentieket, nekem is hetek kellettek, mire összeállt a kép úgy, hogy az optikai ismeretekhez és digitális képrögzítéshez eredeti szakmámból adódóan alapvetően értek, ráadásul szinte minden nap ezzel foglalkozom. De őszintén megmondom én is kissé bonyolultnak érzem elmagyarázni azt, amit kisilabizáltam az elmúlt hónapokban. Szóval ahelyett, hogy most ismét megpróbálkoznék vele, és tovább untatnám az olvasót, adnék inkább tippeket.
Mit érdemes venni?
Vitán felül szerintem kijelenthető, hogy ha van rá büdzsé, akkor egy nagyfelbontású hőkamerát. Iray E6 Plus, esetleg Pro, Dali S256, Pulsar Helion XP (38 vagy 50). Azért, mert ezek mindenhová jók, szórótól az alföldi távokig. Ha már választani kell, akkor az Irayeket javasolnám, mert jelenleg ezeknek van a legszebb hőképük, értsd a leginkább kontrasztos, részletteli és a legélesebb.
Ha a büdzsébe nem férnek bele a 640×480-as kamerák, akkor…
- Ha legtöbbet szórón, váltón és cserkelve vadászunk: Iray E2n, Guide IR510 Nano 2, Dali S253, Guide Track IR25, Iray E3 Plus (25mm).
- Ha vegyesen használjuk, például télen szórón, nyáron nagytáblás mezőgazdaságban vadkározunk, és néha cserkelgetünk, de azt is inkább nagyobb placcokon: Iray E3 Plus vagy E3 Max, Guide Track IR25 vagy IR35, esetleg Dali S253, Pulsar Helion XQ38F, Pulsar Axion XM30.
- Ha a legtöbbször nagy mg-i táblák környékén, alföldi síkságokon vadászunk: Iray E3 Max, Guide Track IR35 vagy IR50, Pulsar Helion XQ38F és XQ50F, Pulsar Axion XM38.
- Alpesi hegyekbe, long-range shootinghoz stb: Guide Track IR50, Pulsar Helion XQ50F, Pulsar Axion XM38
Azonos kategórián belül még így is lehetnek nagy különbségek a hőkamerák között, mind minőségben, mind pedig árban. Az eddigi tapasztalatok alapján a legjobb képminősége az Iray kameráknak van (50mK alatti érzékenység), aztán Pulsar (60mK alatti érzékenység), aztán a többi (jellemzően 80mK alatti érzékenység).
Építési minőséget tekintve a Pulsar vezet a magnéziumötvözet házzal, de a többiek sem szégyenkezhetnek a jó minőségű, gumírozott műanyag házakkal (ha példát kellene mondjak, a Pulsarok fogása olyan, mint egy komolyabb fényképezőgépé/videokameráé, az Irayek fogása pedig olyasmi, mint egy gumírozott keresőtávcsőé). Ezen túl még jönnek olyan plusz szolgáltatások, mint a fotó/videórögzítés lehetősége, a wifi, a távolságbecslés, a menürendszer stb., sőt még azon is érdemes elgondolkozni, hogy az áramforrás milyen legyen a kamerán. A beépített akku bombabiztos megoldás, de ha lemerül, akkor max. powerbankkal tudjuk menet közben tölteni, meg nyilván otthon. A cserélhető akku kényelmesebb lehet, mert jó pénzért ugyan, de betankolhatunk belőle a táskában, és ha lemerül a hőkamera, csak kicseréljük a lesen az akksit. Cserébe viszont fennállhat a kontakthiba, egyéb elektronikai hiba, és a beázás veszélye ezeknél, sajnos láttunk már ilyet, nem is egyszer.
Bízom benne, hogy sikerült némi támpontot adni a vásárláshoz. Ha kérdés van a témában, várok mindenkit szeretettel a Facebook Vadász Blog kibeszélő csoportjában.
