Amióta kipattant a fejemből a Leica Noctivid tesztelésének ötlete, azóta tudtam, hogy ez lesz a címe: élet 56-on túl. 56mm, vagy 56 év? Ennek eldöntését az olvasóra bízom.
Nyilván nem a hátfájásról, vagy kapuzárási problémákról fog szólni a cikk bevezetője, hanem a pupillaméretről. Számos orvosi szakcikk (és persze távcsövekkel foglalkozó cikk is) taglalja a neten azt a tényt, hogy a pupillánk egyre kevésbé tud kitágulni a kor előrehaladtával. Nem akarom bő lére ereszteni ennek fejtegetését, említsünk csak meg annyit, hogy egyes kutatások alapján, 30-40 év között átlagosan 6.6mm-re tud kitágulni a pupilla, 40 és 50 között 6.1mm-re, 50 és 60 év között 5.8mm-re, 60 és 70 év között 5.6mm-re. Más kutatások ennél még kisebb számokat mutatnak, ott 50 évesen 5.5mm, 60 évesen pedig már csak 4.25mm a pupilla maximális átmérője sötétben.
Ez pedig azért fontos nekünk vadászoknak, mert ha éjszaka vadászunk, és keresőtávcsövet használunk, akkor nem mindegy, hogy a keresőtávcső által összegyűjtött, és a szemünkbe juttatott fényből mennyit tudunk hasznosítani. Itt jön a képbe a távcsövek egyik, Magyarországon jobbára máig elhanyagolt adata, a kilépő pupilla mérete. Ez egy egzakt szám, mi magunk is könnyedén kiszámolhatjuk, ugyanis csak el kell osztani az objektív átmérőt a nagyítással: ekkora lesz a fénykör átmérője, ami a szemünkbe jut. Ezt a gyártó is minden esetben feltünteti, méghozzá előkelő helyen, és ez nem véletlen. Ha a kilépő pupilla mérete jóval nagyobb, mint amekkorára a szemünk pupillája ki tud tágulni, akkor a távcső által a szemünkbe juttatott fény egy része elvész, ugyanis nem látjuk. A látószervünk lényegi részén kívülre esik. A hazai vadászok közt nagy népszerűségnek örvendő 8×56-os távcső 7mm-es kilépő pupillával rendelkezik. Ami lássuk be 30, de főképp 40 éves kor felett nem a legjobb választás, hiszen jó eséllyel itt a pupillánk már 7mm-re nem tud kitágulni. 50-60 év felett pedig már erre még kisebb az esély. Persze vannak kivételek, nagy lehet a különbség azonos korban lévő vadász és vadász között, ahogy a mellékelt táblázat is mutatja, 50 és 60 év között az 50 tesztalany pupillamérete 4.4mm és 7.2mm között helyezkedett el, az átlag pedig 5.77mm. Ha nagyon kíváncsiak vagyunk a sajátunkra, akkor azt gondolom bármelyik optikában dolgozó optometrista meg tudja mérni nekünk.
Szóval mi a megoldás? Az, hogy ahogy öregszünk, kisebb kilépő pupillával rendelkező távcsövet válasszunk magunknak. Ha mindenáron 56-os távcsőhöz ragaszkodunk, akkor legalább legyen 10×56-os, hiszen annak is csak 5.6mm a kilépője. Lehet továbbá 8×50, 10×50, 60 év felett pedig már talán jobb, ha a 42mm-es objektívű távcsövek között nézelődünk, amennyiben ragaszkodnánk a kevésbé remegős, 8x-os nagyításhoz.
Felmerül persze a kérdés, hogy
a kor előrehaladtával le kell mondani a sötétben látásról?
A válasz az, hogy nem feltétlenül.
Nyilván itt jöhetnek a képbe a különféle éjjellátó, és hőkamera megoldások, de most azokhoz szólnék, akiknek ez nem opció. Számukra is van alternatíva, manapság ugyanis már olyan technológiát képviselnek a prémium távcsőgyártók, aminek segítségével egy kisebb objektívű távcsőből is ki tudnak hozni olyan szürkületi és éjszakai teljesítményt, mint egy átlagos 50-es, vagy 56-os távcsőből. Ilyen prémium távcső a Leica Noctivid is. Ennek sajnos ára van, a tökéletes prizmák, üvegek, és korunk legújabb fejlesztésű lencsebevonatai ugyanis sokba kerülnek. Érdekes, hogy mind a Leica, mind pedig a Swarovski vagy a Zeiss a legjobb távcsöveit csak 42-es, vagy maximum 50-es objektívvel kínálja. A Nocitividből 42-es van csak, az Ultravidből 42-es és 50-es, a Swaro EL-ből 32-es, 42-es és 50-es, a Zeiss Victory SF-ből pedig csak 42-es. Mondják, hogy ebben az a koncepció, hogy az ilyen drága távcsöveket nagy átlagban csak azok engedhetik meg maguknak, akik koruk előrehaladtával már megteremtették az ehhez szükséges egzisztenciát. Nekik viszont már kisebb kilépő pupillájú távcsőre van szükségük, lévén, hogy valószínűleg 50 plusszosak. Talán így van, talán nem, bizonyára nem a magyar kisnyugdíjasokra gondoltak, amikor ezt kitalálták, szóval ezt az okfejtést most engedjük is el.
Térjünk vissza inkább a Leica Noctividre, aminek a tesztelése folyamán elsősorban az volt a célom, hogy megnézzem, az első osztályú üvegek, és szuper lencsebevonatok vajon tudják-e valamelyest helyettesíteni az 50-es, vagy 56-os objektívátmérőt akkor, amikor éjszaka ücsörgünk a lesen. Röviden: igen.
Azt itt és most azt hiszem muszáj leírnom, hogy 38 éves vagyok, és fogalmam sincs mekkora a pupillám. 😀 De azért kipróbáltam, és jó eséllyel már az enyém sem 7mm-es.
Külső és építés
Egy prémium gyártó top termékéről vajon mit lehet elmondani az építési minőségét tekintve? Itt maximum az esztétikumról beszélhetünk, hiszen egy olyan távcső esetében, amibe másfél évszázad optikagyártási tapasztalatát, és a ma létező legjobb anyagokat építették be, felesleges is boncolgatni, hogy vajon jó minőségűek-e az anyagok, jól össze van-e rakva, és rendesen működik-e. Itt minden patent, és minden úgy működik, ahogy a nagykönyvben le van írva. Na jó, majdnem minden… Tökéletes gumírozás, víz- és időjárásálló kivitel, első osztályú, kitekerhető, több fokozatú szemkagylók, kényelmes betekintési távolság, kompakt design, könnyű és kézreálló távcső a Leica Noctivid. Jah, nálam a 10×42-es verzió járt. Aki 8×56-os távcsőhöz szokott, mint jómagam, annak valószerűtlenül pici, könnyű és soványka lesz a Noctivid, a bumszli és nehéz 56-osok után. De abban a pillanatban, hogy az illető a nyakába akasztja egy sétához, vagy cserkeléshez, rögtön bele fog szeretni ebbe a méretbe és legfőként a súlyba. Mindemellé tökéletesen kiegyensúlyozott távcső, nem orrnehéz, mint egy batár 56-os, egy kézzel is könnyedén használható. Hatalmas okulárlencsével rendelkezik, akkorával, mint a 8×56-os Minox BL-em, ami egy ilyen karcsú házba téve még nagyobbnak hat.
Azt gondolhatod Kedves Olvasó, hogy most elfogult vagyok, és szétajnározom a Leica top termékét, mert ez a dolgom itt a blogon. De ez nem így van. Kapok is a szigoromért néha hideget-meleget a Leitztől. Eképpen a Noctivid esetében is meg kell említsek egy bakit, és egy furcsaságot. A baki az, hogy az Noctivid élességállító gyűrűje nagyon-nagyon könnyen forgatható (könnyebb, mint az Ultravid, vagy a Geovid gyűrűje), ami bár rendkívül kényelmes, de óhatatlanul magával hordozza a véletlenül elállítódás lehetőségét. Bár a távcső van annyira jó, hogy sötétben is fogunk tudni élességet állítani, de ettől függetlenül azt mondom, ez nem az a távcső, amit sötétben az ölünkbe dobunk, vagy ami a nyakunkban marad, miközben karbatett kezeinket pihentetjük rajta. Egy-egy ilyen mutatványtól ugyanis könnyen elállítódik az élesség, ami nem jó. Hogy miért nem jó, annak ellenére, hogy sötétben vissza tudjuk állítani, azt később elárulom, amikor a képminőségről beszélünk. Nem a világvége, de kár ezért a bakiért.
Maradt még az említett furcsaság, ez pedig a kitekerhető okulárt érinti. A szemkagyló kitekerésének 4 állása van, furcsa módon azonban ebből kettő ugyanaz. Sem az Ultravid, sem a Geovid szemkagylója nem ilyen. Pár fokos fordulatot kitekerve kattan az első állás, egy negyed fordulatnál a második állás, újabb pár fokos fordulatnál a legkülső állás, majd tovább tudjuk tekerni még újabb néhány fokot, ám ezzel nem még kijjebb megy a szemkagyló, hanem visszajutunk a második állásba. Innen, ha vissza akarjuk tekerni alapállásba mondjuk elcsomagoláskor, akkor először felfelé indul el a szemkagyló (a harmadik állásba), és csak utána indul el lefelé alapállásig. Amióta nálam van a távcső, azóta agyalok, hogy ennek mi a jelentősége, de valódi magyarázatot nem találtam rá. Talán így segítik azokat, akik szemüveggel néznek a távcsőbe? Hogy ne kelljen számolgatni a klikkeket, csak kitekerni koppanásig? Ebben van ráció, mert a legfelső állásban a szemkagyló kissé megakad, így azok akik szemüveg nélkül használják is érezhetik, hogy mikor van a legkülső állásban, és mikor billen tovább, hogy visszaugorjon az eggyel lentebbire.
Dioptriaállítás
A Leica Noctividen az Ultravidektől már ismert, egyedi dioptriaállítási lehetőség van, ugyanis a központi élességállító gyűrűbe építették a dioptriakorrekció lehetőségét. A Noctivid esetében az egész fókuszgyűrűt kell magunk felé kihúzzuk, és így tudjuk beállítani a két szemünk közti esetleges difit, visszatolva pedig fixálhatjuk azt. Ez is nagyon könnyen jár, így a beállított élességnél óvatosan kell visszanyomni, nehogy elmozduljon a rögzítés közben.
Képminőség
Huh… Ismét feltenném a kérdést, ha egy prémium távcsőgyártó úgy ad ki egy terméket, hogy ebbe beleadtak apait-anyait, és a világ top 3 vadásztávcsöve között tartják számon, akkor vajon érdemes-e fejtegetni a képminőségét? Valószínűleg nem kell különösebben részletezni, hogy
úgy karcol, mint a beretva. Pont.
Az ember megveszi ifjú korában az első távcsöveit, az elején még érzi, hogy nem az igazi, de amikor kicsit többet áldoz rá, akkor azért azt mondja, hogy na ez már éles. Aztán idővel, amikor először veszünk távcsövet mondjuk a középkategóriából, mondjuk a 2-300ezer Ft-os kínálatból, akkor csettintünk egyet, hogy na ez mán’ döfi. Ám amikor az ember először kukkant bele a prémium kategóriába, akkor jön az, hogy: “Te Jééézusmária!!!” Én akkor éreztem ilyet először, amikor a Fehován belenéztem – mondhatni brahiból – a retro Swarovski Habicht távcsőbe, gondolván, hogy nah, őskövület, mit tudhat, és bizony leesett az állam. Na ugyanez az érzés fogott el, amikor a Noctividbe néztem. Különféle obszcén, fekáliát és bokát nem nélkülöző jelzőkkel illetném a hatását, de visszafogom magam, ezért csak annyit mondanék illedelmesen, hogy lenyűgözően éles, még a képszélek felé haladva is, elképesztő a kontrasztja, gyönyörű, plasztikus, tetőélprizmás távcső létére térhatású képet ad, és neutrális színeket. Ezt nem is mondanám tovább, mert ugyanez szerepel a marketingszövegben is.
Kint terepen használva ez azt jelenti, hogy ott áll a bak, 100 méterre, jópár perccel naplemente után, kint a tisztáson. A régi távcső jó volt, mert simán lehetett látni, hogy az agancsa fül fölött van. Csak úgy világítottak a kifent ágvégek ugyebár. De szürkésbarna az agancs, szürkésbarna mögötte a gaz is…vajon ághiányos, vagy csak úgy látszik, mert beleolvadnak az apró részletek a háttérbe? Mozgatja a fejét, talán látjuk, talán nem. A barna rózsák a barna szőrön már nem igazán látszanak… Aztán kipróbáljuk ugyanezt a Leica Noctividbe nézve, és leesik az állunk. Főleg ezzel a 10x-es nagyításúval, ami nálam volt, bár azért megnézném a 8-ast is egyszer szívesen. A Noctividdel látszani fog a hátsó ág is, vagy annak hiánya, látszani fog a rózsa, de talán még a gyöngyözés is. Ennyit számít, hogy az ember egy 300ezres, vagy egy 7-800ezres távcsőbe néz. Tudom ez most hihetetlen, de én javaslom, hogy menjetek el a boltba, vigyétek a saját távcsövet otthonról, és kérjétek ki a vitrinből a Noctividet, majd nézzetek ki az utcára. Bakot nem fogtok látni a Damjanich utcában, de… Én eddig az hittem a Minox BL HD-mre (meg előtte a Deltára és a Kowára), hogy éles. Eddig annak tűnt… 😢 Ha tényleg elmentek kipróbálni, javaslom, hogy hűvösebb napokon tegyétek. Melegben ugyanis távolra nézve hullámzik a levegő, főleg bent a városban, így nem lehet majd látni a különbséget távcső és távcső között, közelre nézve meg úgyszintén nem annyira látványos.
Annak, hogy a kép plasztikus, kontrasztos és brutálisan éles, hatalmas előnye van szürkületkor és sötében is. Nyilván még egy prémium 42mm-es távcső képe sem lesz olyan világos, mint egy középkategóriás 56-os keresőé, és ezen tapasztalatom alapján a telihold sem változtat. De hála a fenti jellemzőknek, és a 90% fölötti fényáteresztésnek, a legjobb tükröződésmentesítő bevonatoknak (mi az hogy tejesedés, meg becsillanás…? Felejtsük el! Színi hiba? Szemmel láthatatlan!) az átlagnál jobb fényerőt és képrészletességet kapunk a Noctividdel, ami alkalmassá teszi az éjszakai használatra is, jóllehet ez azért nem kifejezetten éjszakai lesvadászatra szánt távcső. Hogy mondjak egy hasonlatot, éjszaka kicsivel maradt alatta a Minox BL 8×56 HD-mnek, hovatovább ugyanazt láttam a 10×42-es Noctividdel, mint a 2.5-16×56-os Leica Magnus céltávcsövemmel. Azzal a különbséggel, hogy az élesség és a kontraszt-különbség még szinte vaksötétben is kijön ezek között. Igen, szebb a képe a Magnusnál, bár hozzá kell tegyem, hogy nekem nem a legújabb Magnus van, hanem egy 4 éves, első generációs. Nem tudom, hogy optikailag van-e különbség az 1. és a jelenleg kapható 2. generáció között.
Két hétig volt nálam a Noctivid, így próbáltam több alkalommal is. Sikerült Hold nélküli kora hajnalon, teliholdas, és fogyó holdas estéken egyaránt tesztelni. Az eredmény ugyanaz volt, mint ahogy a fentiekben leírtam, nem tapasztaltam azt, hogy erősebb holdfényben esetleg közelebb kerülne az 56-os kereső- és céltávcsövekhez. Erős szürkülettől számolva Holdtól függetlenül megmaradt az a kis fényerőbeli különbség az 56-osok javára. Ami mint említettem meglepően kicsi különbség.
Naplemente előtt és után: tejesedésnek, becsillanásnak nyoma sincs
Összegezve tehát bátorítanám az idősebb vadásztársaimat, hogy próbálják ki a Noctividet, nincs kizárva, hogy ezzel jobban fognak látni szürkületkor és sötétben, mint egy klasszik 8×56-tal, főleg egy középkategóriással. Merem állítani, hogy a 42-es Noctivid úgy viselkedik rossz fényviszonyok között, mintha minimum 50-es objektíve lenne. Próbáltam az Ultravid 8×50-et is, és nagyjából pariban van a Noctividdel szürkületi órákban és sötétben. Nagyon szeretném ezt valahogy illusztrálni, de nem tudom. Fotográfusként van olyan masinám, amivel ezt meg lehetne mutatni, de azt nem lehet ráapplikálni a keresőtávcsőre. Csak a mobiltelefont tudom ráerősíteni, annak a kamerája meg szürkület után lehasal. Szóval sajnos maradnak a leírt szavak, és a hevenyészett mobilos fotók.
Itt és most azonban visszatérnék a fentebb említett élességállító gyűrűre, ami nagyon könnyen jár. A Noctivid ezt a brutális élességet egy meglehetősen kis fókusztartományban biztosítja, legalábbis az általam tesztelt 10x-es nagyítású. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kicsi a mélységélessége, mert nem az, de ama bizonyos borotva-élességet úgy tudjuk elérni, hogy precízen állítjuk be a fókuszgyűrűt. Világosban. Aztán nagyon ügyeljünk rá, hogy később már ne állítódjon el, mert sosem fogjuk megtudni, hogy sötétben a kukoricaleveleken, meg a horizonton lévő fák ágain újra beállított élesség vajon ott lesz-e, ahol a beretva vág, és ahol a Noctivid nyújtani tudja azt a pluszt, amitől világosban leesett az állunk. Látni fogunk vele így is, teliholdkor úgy mint a bagoly, de én megmondom őszintén ilyen szituációban mindig azon a kis pluszon agonizáltam. Hogy vajon ott van-e a fókusz hajszálpontosan, ahol jó lenne, ha lenne. Ez szürkületben, meg holdfényes éjszakákon még nem akkora dilemma, inkább Hold nélküli éjszakákon agonizálhat az ember. Hát ilyen, ilyen hülyeségeken agyalunk, amikor a vad épp elkerül minket… Bezzeg, ha kint áll a fekete zongora a tarló szélén, azt mindenhogyan meglátjuk, és eszünkben sincs a tökéletes fókuszon agyalni. Ilyen ez…
Mindenesetre próbáltam az Ultravidet is, abból 8×50-est, az is nagyon éles távcső, de annál valahogy nem éreztem ezt, hogy ennyire érzékeny lenne a fókuszállításra. Az Ultravid ilyen szempontból megengedőbb.
Aqua-Dura bevonat
Ezt külön meg kell említsem, mert zseniális találmány a hidegebb időkre. Engem az őrületbe tud kergetni téli lesvadászatokon, hogy pár másodpercnél tovább nem tudok a távcsőbe nézni, mert még akkor is bepárásodik az okulár, ha visszatartom a lélegzetemet. A Leica erre találta ki az Aqua-Dura lencsebevonatot, amit felapplikáltak mind az objektívre, mind pedig az okulárra. És hát a dolog működik. Íme a bizonyíték, emelem kalapom, igaz ez a videó nyári 28 fokos estén lett felvéve, de azon az estén kellően párás idő volt egy ilyen teszthez.
Összegzés
A Leica Noctivid a német cég legmagasabb minőségű távcsöve. A túl könnyen járó fókuszgyűrű számomra kissé kényelmetlen volt, de ezt leszámítva zseniális egy távcső mind építési-, mind pedig képminőségét tekintve. A high-end technológiának köszönhetően 42mm-es objektíve ellenére rossz fényviszonyok között úgy viselkedik, mint egy jobb minőségű, 50-es keresőtávcső, emiatt idősebb vadásztársaknak bátran ajánlom szürkületi és éjszakai vadászatra is. Nem kifejezetten erre szánták, de azért nem véletlen, hogy a Leica ezt a keresőt a kuvikról nevezte el. Kicsi, könnyű, ergonomikus, a képe pedig pengeéles, plasztikus és kontrasztos. Madarászok imádni fogják, cserkelő vadászatokhoz pedig alig akad jobb, maximum csak más. Ez az a kategória, amit a Swarovskinál EL-nek hívnak, a Zeissnél meg Victory SF-nek. Külföldi tesztek alapján e három modell teljes mértékben egy szinten van, nüansznyi eltérések vannak köztük, amiknek többsége nagyjából csak műszeres méréssel kimutatható, a való életben nem látja az ember. Ezen a szinten már tényleg csak a márkahűség/szimpátia dönt, ugyanis az említett három zászlóshajó keresőtávcső árcetlit tekintve is körülbelül egy szinten van.
A Leica Nocitivid fekete és zöld színben az alábbi linkeken érhető el, a feltüntettt árak e cikk írásakor érvényesek:
