A vadászat ünnepnap, ekképpen a vadászok Magyarországon hagyományosan kalapot viselnek. Nem csak a természetben tartózkodva, de vadászok közti társasági események idején is. De, hogyan illik viselni? Íme a nagy vadászkalap útmutató.
A vadászkalap filcből vagy állati szőrből készül, mindenképpen merev és karimája van, színe lehet a zöld, vagy a barna színek sötétebb árnyalatai. A karima hajolhat lefelé, lehet egyenes, vagy lehet visszahajtott. Nem tartozik a vadászkalapok közé a merevített katonai sapka, az egy, vagy kétoldalt felcsatolt, vagy erősen felhajtott karimájú cowboykalap, illetve az angol stílusú vadászsapka sem, bár ennek viselete itthon még úgy ahogy elfogadott. Jóllehet az általános elv az, hogy angol sapkát lehetőség szerint csak sportlövészeten hordjunk, ám még mindig jobb ez a vadászon, mint a baseball sapka, vagy épp a kalap formájú, de komolyabb tartás nélküli műszálból készült, karimás horgászsapka.
A magyar vadászati kultúrában tehát a kalap a használatos, amennyiben az időjárás azt lehetővé teszi. Hogy kinek mikor jön el az a hőmérsékleti pont, amikor télisapkát, vagy kucsmát választ kalap helyett, az teljesen egyéni döntés kérdése, nem illik ezért elítélni bárkit is.
A vadászkalap az egyetlen ruhadarab a vadászemberen, aminél megengedett, hogy kopott, zsíros, vagy egyenesen avíttas, mondjuk úgy patinás legyen. Elegánsabb vadászruhás megjelenéshez (vadászbál, esküvő, egyéb rendezvény) azonban nem árt egy szebb állapotú kalapot is viselni a szebb ruhához, hacsak nem “A Kalapként” tekintünk egyetlen tökfödőnkre, és ragaszkodunk hozzá minden körülmények között.
A kalapot ízlés szerint díszíthetjük fém, vagy fém és csont/toll/szőr kombinációjú kitűzőkkel, jelvényekkel, ritka esetben felvarrókkal. A kitűző abszolút egyedi dolog, lehet vadat, kutyát, címert, tölgyágat ábrázoló, vagy valami teljesen egyedi. Tehetünk a kalapra fém foglalatba tett grandlit (szarvas gyöngyfogat), szalonka ecsettollat, tőkés gácsér kunkorodó faroktollát, de a szajkó kékszínű szárnytollával is színesíteni szokták a kalapot. Előfordul a tartóba foglalt vaddisznó serte is (hosszabb vagy rövidebb), de ez a mai világban már egyre ritkább.
Az már csak e cikk szerzőjének véleménye, hogy a túldíszített kalap nem feltétlenül tetszetős, úgy néz ki, mint egy világjáró hátizsákos turista zsákja (vagy épp hűtőajtaja), vagy a tavasztól fesztiválozó tinédzser csuklója szeptemberben. Kövezzetek meg e véleményemért! Azt is ki merném jelenteni, hogy fogat, tollat, szőrt mi magunk lőjünk, aztán csináltassunk belőle díszítést a saját kalapunkra, ne készen vásároljuk.
No ennyit a külsőségről, lássuk a viselés szabályait.
Kalapemelés
Kalapot emelünk, ha kezet fogunk valakivel, legyen az köszöntés vagy gratuláció okán, továbbá kalapemeléssel köszönünk a távolabb tartózkodóknak. Kivételt képeznek ez alól a hölgyek, ők nem emelnek kalapot.
Apróvad vadászat után a vadászrész kiosztásakor is kalapemeléssel vesszük át az átadott vadat, hiszen ezt is a legtöbb esetben kézfogás és gratuláció kíséri a vadászrész kiosztójától, ami értelemszerűvé teszi a kalapemelést a kézfogást, gratulációt fogadótól.
Mikor vesszük le, és tartjuk kézben a kalapot?
Társasvadászat elején történő eligazítás megkezdésekor, amikor a vadászmester, vagy hivatásos vadász beszélni kezd, illik levenni a kalapot, de nem szükséges végig fedetlen fővel hallgatni a monológot, jóllehet néha mégis így szokták páran.
Levesszük és kézben tartjuk a kalapot teríték mellett állva kürtszó alatt, annak ellenére, hogy a kürtösök kalapot viselve fújnak, továbbá a vadászmester/hivatásos vadász esetleges búcsúbeszéde alatt is éppúgy, mint az eligazítás idején. Himnusz alatt is értelemszerűen levett kalappal állunk.
Levett kalappal közelítjük meg, és vesszük birtokba a lőtt nagyvadat (nyilvánvalóan akkor, amikor már meggyőződtünk róla, hogy élettelen), és levett kalappal vesszük át a töretet a kísérőnktől is, ami már csak azért is illendő, hiszen közben gratulációt és kézfogást fogadunk. A kísérő a töretet a kalapjára, vagy vadásztőrre helyezve adja át az elejtőnek, amaz pedig igyekezzen a kalapjához fogva átvenni azt. Az egyéni terítékfotó elkészítésekor azonban már viselhetünk kalapot.
Temetésen részvétnyilvánításnál és a sírba tétel közben is levesszük, majd kézben tartjuk a kalapot.
A levett kalap kézben tartása akkor szalonképes, akkor tiszteletadást sugalló testbeszéd, ha a hasunknál, mindinkább a mellkasunknál tartjuk magunkhoz fogva, nem pedig a karimájánál fogva lógatjuk a lábunk mellett.
Mikor nem hordunk kalapot?
Nem hordunk kalapot templomban, vadászházban, vagy más egyéb épületben tartózkodva, autóban ülve, továbbá asztalnál ülni sem szokás kalapban, különösképpen, ha eszünk is közben.
Jobboldal, baloldal?
Arról, hogy a kalapra mit és melyik oldalra helyezünk, megoszlanak a vélemények, de azt hiszem elég csak a kalapok gyári díszítéséből kiindulni, és már meg is kapjuk a választ. Ugyanis a gyári csat, jelvény, díszítő zsinórcsomó, hurok, és egyéb díszítés mindig a baloldalon van, ebből fakadóan az egyedi díszítést, jelvényeket stb. is a baloldalra tesszük, a töret pedig a jobboldalra kerül. Az OMVK által kiadott “Vadászati kultúra, velünk élő vadászhagyományok” kiadvány is azt írja, hogy a jelvényeket baloldalra, a töretet jobboldalra kell tűzni.
Fiatal, újdonsült vadásztársaimnak üzenem, hogy bármily’ furcsa is lehet így a 21. században, kalapot hordani bizony jó, és a férfiasság egyik elegáns jelképe! Úgy rá lehet érezni az ízére, mint a minőségi vörösbornak! 😉
Borítókép: Teplán László
