Lassan két éve nyúzom a Minox középkategóriájának csúcsát, a BL 8×56 legújabb modelljét, vagyis a nyitott hidas HD-t.
A dolognak volt előzménye is, amit a lehetőségekhez képest röviden leírnék. A Minox elődjei egy Kowa, előtte egy Delta Titanium és még előbb egy Seeadler voltak.
Körülbelül egy évtizedig haszáltam a Seeadler 10×50-es távcsövemet, anno a gyerekkori, légpuskázós időszakot végigkísérő Tascomról nagy előrelépés volt az is. Jóval később, mikor a cimborám – nevezzük eztán Banzai Úrnak – beszerzett egy Deltát, már tisztán látszott, hogy ez a Seeadler azért közel sem a távcsövek netovábbja. Mikor eljött az ideje, hogy rendszeres vadászati lehetőséghez juthattam, fejembe vettem, hogy lecserélem a távcsövet is valami jobbra.
Delta, Kowa, Minox…
Sok pénzem nem volt rá, de a Delta Titanium elérhető árúnak tűnt. Vettem egyet, mindjárt az újabbik 8×56 ED modellt. A képe valóban pengeéles volt, a szürkületi értéke is klasszisokkal jobb a korábbi Seeadlernél – mondhatni kinyílt a világ éjszaka a kukorciatábla oldalában -, de voltak vele bajok. Egyébként itt jegyezném meg, hogy Banzai Úr – az a bizonyos cimbra – normál 8×56-osa és az én ED verzióm között az égvilágon semmi különbséget nem láttunk, se nappal se éjjel…bár sokat nem hasonlítgattuk.
A legfőbb bajom az volt a Titaniummal, hogy gyári hibás volt, a jobboldali tubus képének baloldala életlen volt. Elmozdult benne egy lencsetag vagy eleve rosszul rakták bele a gyárban. A kisebbik baja meg az volt, hogy hordótorzítása volt, pásztázásnál úgy hullámzott a táj benne hogy beleszédültem. Ezen kívül holtjátéka volt az élességállító gyűrűnek (ejnye, ez még a 40ezer forintos Seeadlernél se volt), és – hab a tortán – a kis “8×56 ED” jelvényt ferdén ragasztották fel a távcső zsanérjára, ami igazi bucsus-hárompálcás termék benyomását keltette. Nem nagy ügy, de minden alkalommal ha ránéz az ember akaratlanul is gagyinak tűnik egy ilyentől. Pedig nem kéne ilyen legyen ez a Delta. Visszavittem hát a boltba, de a torzítás és holtjáték miatt inkább nem egy másikat hoztam helyette, hanem pici pénzt rátéve belevágtam egy Kowa Prominar 8×56 XD-be. Ódákat zengtek róla a fórumokon és küllemre azért valljuk be jobban is nézett ki, mint a porro Delta.
A Kowát 2-3 hónapig használtam rendszeresen. Élesnek ez is éles, abban nincs hiba. Sötétben is lát, abban se sok kivetnivalót találtam, ráadásul nem torzított úgy, mint a Delta. De ennek meg az volt a baja, hogy iszonyatosan szűk a látószöge. A Delta Titaniumé gyári érték szerint 7.2 fok, az AllBinos tesztoldal mérése szerint 7.37. A Kowáé gyári érték szerint mindössze 6 fok, az AllBinos szerint ráadásul csak 5.78. No kérem, az bizony elég karcsú egy 8x-os nagyítású távcsőtől. Gondoljunk csak bele, a Kowával 1000m távolságon nagyjából 100 métert látunk egyszerre, a tesztünkben szereplő Minoxszal meg több mint 130-at! A Kowához képest ez konkrétan a szélesvásznú panoráma kategória. A másik bajom a Kowával az volt, hogy sehogy nem állt szemre, ha nem szögegyenesen tartottam az szemem előtt, mindig beúszott a feketedés valamelyik oldalról a képbe, ami elég zavaró volt. Mondhatnénk még olyanokat is, hogy annyira be van zsírozva az okulár menete a Kowánál, hogy tonnaszám fogja a koszt és viszi be a rendszerbe, de inkább továbblépnék a tesztalanyunkra.
Úgy voltam vele, hogy az előző távcsövem 10-15 évig szolgált, én szívem szerint újabb 10-15 évre vennék magamnak távcsövet. Teljesen belebolondultam a témába, pupillaméretet kalkuláltam, teszteket olvastam, távcsöveket keresgéltem éjt nappallá téve…ami kisgyerekes apukaként mondjuk nem volt nagy művészet. 😀
Eladtam végül a Kowát, és vettem egy nagylevegőt. Újra megtoldottam a büdzsét – ez már azért fájt egy kicsit – és megvettem a Minox BL 8×56 HD-t. Amire azt írták mindenhol, hogy a magassabb kategóriájú HG-vel van közel egy szinten a HD lencse miatt. Nomeg az a 30 év garancia sem mellékes, amit ezekre a Minoxokra adnak termékregisztráció után.
Használatban a Minox
Mikor megjött az “üveg”, rendesen ledöbbentett a mérete. 8×56 ide vagy oda, kis túlzással másfélszer nagyobb volt mint a Kowa. De egy pillanatra se éreztem azt, hogy most mellényúltam volna, pedig próba nélkül, látatlanban rendeltem meg. Úgy voltam vele, hogy ennyi pénzért nem szabad hogy rossz legyen, a Minox mégiscsak egy Wetzlarban készülő termék, a Blaser házimárkája volt sokáig. És szerencsére igazam lett. Masszív minőségi darab, rendkívül kellemes anyaghasználattal és finom mechanikával. Minden passzentos, nincs holtjáték, a kitekerhető okulár finoman működik, nincs szétzsírozva, jól érezhető állásokba kattan kitekeréskor.
Hamar szaladtam is vissza vele “a kukorica oldalába”, még aznap este hogy megjött…és hát elégedettem dőltem hátra a lesen: pörfekt, ahogy a művelt angol mondja. Képközépen éles mint a fene, az extrém képszélek felé azért ez is életlenedik. A Deltánál tapasztalt hordótorzítást nem igazán tapasztalatam, talán csak egy hangyányit. A Kowánál tapasztalt “csőlátást” itt egyáltalán nem érzékelni. A közel 8 fokos látószög panorámaélményt kínál.
Napsütésben karcol, bár a képszéleken némi kromatikus aberrációt (CA, lilás színi hiba a nagy fény-árnyék határokon) azért lehet tapasztalni, de kevesebbet, mint a Kowa esetében, és függ a betekintési szögtől is. Erre lett ugye kitalálva az a bizonyos HD lencse. Kicsit trükkös a dolog egyébként, mert ha szögegyenesen nézünk a távcsőbe, akkor középen nincs CA, csak a képszéleken. De egy távcsőbe nem mindig szögegyenesen nézünk, hanem előfordul, hogy kicsit ferdén, ilyen esetben a CA látható képközépen is. Mindez ugye nappal észlelhető csak, nagy kontrasztú képrészeken, ahol a fényes háttér (leginkább az égbolt) és valami sötét tárgy találkozik. Borús időben, és főleg ha sötétedik és kilapulnak a fényviszonyok, nem lesz a tájon nagy fény-árnyék különbség, akkor ez a jelenség teljesen eltűnik értelemszerűen.
A szürkületi teljesítménye remek, a napnyugta utáni égbolt irányába is simán lehet vele nézelődni, nem tejesedik, épphogy egy hangyányit csillan csak be ilyenkor, de az is függ attól, hogy hogyan tartjuk a szemünhöz a távcsövet. Ha egyenesen tartjuk és nem ferdén nézünk bele, akkor egyáltalán nem csillan be. Ha teljesen kitekerjük a okulárt, akkor könnyebb egyenesen nézni a távcsőbe, csak ilyenkor ugye valamivel kisebb lesz a látott kép, mert távolabb kerül a szemünk.
Éjszaka meg aztán…az szerintem mindent elmond, hogy Hold nélküli éjjel is lehet vele élességet állítani. Nem kell azon feszengeni, hogy szürkület után véletlen se állítódjon el a fókusz, mert sötétben is simán látjuk, hogy mikor jó. Ezt valamennyire azért tudta a Kowa és a Delta is (a régi Seeadlerrel esélytelen volt), de azoknál azért sötétedés után már inkább csak foltok, pacák maradtak a tájból. Ezzel szemben a Minox BL 8×56 HD-vel – kimondom bátran – jobban láttam. Jobban mint bármivel eddigi életem és nagyságrendileg 20 éves vadászakarrierem során. Holdfényes éjszakán meg egyenesen brillírozik, lenyűgözően megjönnek a részletek is a formák mellé. A nyulakat 300 méterről is kiszúrja az ember a mezőn, egy süldő meg szinte zongoraként kerül be a képbe.
Egy kis összevetés egy Swaroval
Időközben Banzai Úr is lecserélte a Delta Titaniumot (bár ő jópár évig használta) és vett egy Swarovski SLC 8×56-ot. Nem a legújabbat, hanem azt a – talán még első generációs – modellt, amelyiken a Swaro felirat a hídon van középen. Persze rögtön vérszemet kaptam, hogy hasonlítgassam a kettőt. Tud-e a 250ezres Minox annyit, mint a használtan 300ezer+-os Swaro? Az eredmény? Tud is meg nem is. Holdfénynél meg kukasötétben tökugyanannyit látni a kettővel. A Swaro persze újonnan kétszer annyiba kerül mint a Minox, így a próbák alapján azt mondom ezért a pénzért a következő plusz szolgáltatásokat adja: nappali fénynél nincs CA, a képszéleken élesebb a képe, a Minoxhoz képest valamivel melegebb tónusú képet ad, illetve az okulárt kitekerve valamivel jobban szemre áll, legalábbis nekem. A Minox akkor áll úgy szemre, amikor az okulárt egy vagy két lépéssel betekerem a legkülső állásból, de inkább valahol a kettő között lenne az épp optimális. Az első állásban a Minox szinte fekete perem nélküli képet ad, ami nagyon fullos panoráma fíling a 7,8 fokos látószöggel együtt, de így kicsit érzékenyebb a betekintési szögre, ekkor a legjobb az, ha az ember teljesen a szemöldökén támasztja az okulárt. Eggyel kijjebb tekerve a 2. állásba bárhogy rányomhatjuk a szemgödrünkre, mindenhogyan jó lesz (ellentétben a Kowával ami így is hajlamos volt befeketedni oldalról), így viszont vastagabb a fekete maszk a kép körül, kisebbnek érezzük a távcső képét. Ha teljesen kitekerjük a Minox okulárját, akkor még távolabb kerül a szem és már olyan érzés lesz, mintha túl messze ülnénk a tévétől. 🙂
Nincs ingyenebéd
Egy szó mint száz, nagyon helytálló az a mondás, hogy a távcsőbizniszben a minőség egyenesen arányos az árral. Nincs ingyenebéd. Legalábbis egy bizonyos szintig, aztán egy szint fölött már az eggyel jobb nem eggyel kerül többe hanem kettővel vagy hárommal. Ez sajnos mindenhol így van, de legalábbis a tácsvő és a fototechnikai piacon mindenképp. Lehet, hogy egy olcsóbb, pártízezer forintos távcső is éles és lát a sötétben, de közel sem biztos hogy ennyiért nem lesz gyártási szórás, nem lesznek építési minőségi problémák, vagy ne lenne valamilyen kompromisszum, amit nyilván a gyártó nem fog elmondani nekünk, de menet közben bizony kiderül.
A Minox BL 8×56 HD egy nagyon szuper távcső, ezt első kézből állíthatom két év tapasztalata alapján. Használtam 30 fokban kisszéken ülve a búzamező szélén, és használtam -5 fokban, hófúvásban a lesen, várva a Körnádban tanyázó kondát. Tudásához képest az ára én úgy vélem kedvező, bátran ki merem jelenteni, hogy többet tud, mint egy 100-150ezer Forintos távcső. Ebben az árkategóriában egyébként nem túl nagy a választék, a Minox BL 8×56 HD ellenfelei nem sokan vannak. Ilyen árban a Steiner Rangert, a Nikon Monarch 5-t és Geco távcsöveket találtam. A Swaro SLC, a Zeiss Conquest és a Leicák már egy másik liga, jóval drágábbak is.
Bízom benne, hogy egyszer sikerül a Leitztől megkaparintani egy hasonló BV és egy HG modellt a BL mellé, hogy legyen összehasonlítás is. Így látatlanban meg merném kockáztatni a kijelentést, hogy a HG lesz nagyjából pariban a Swaro SLC-vel, de ez egyelőre csak tipp.
A Minox BL 8×56 HD specifikációi a következők:
- Betekintési távolság: 20mm
- Kilépő pupilla: 7mm
- Dioptria kompenzáció: +/-4
- Élességállítás: központi élességállítás, belső fókuszálás
- Elméleti szürkületi érték: 21.16
- Gáztöltés: nitrogén
- Látómező: 136m @1000m
- Legkisebb fókusztávolság: 3.5m
- Prizmarendszer: tetőélprizma
- Tömeg: 1250g
- Szemüveggel használható: igen
- Távcső frontlencse átmérő: 56mm
- Nagyítás: 8x
- Vízállóság: 5m-ig
- Működési / tárolási hőmérséklet: -10° – +50° C
- Méretek: 195x160x70mm
- Tartozékok: neoprén nyakpánt, hordtáska, lencsevédő kupakok
- Garancia: 2 év + Minox Comfort garancia*
A Minox BL 8×56 HD e cikk írásakor 249.900 Ft-ért kapható a Leitz Hungáriánál.
